2024. 07. 19.
időjárás

Szabó Magda Régimódi történet című regényéből tudjuk, ő hogyan érzett édesanyja felmenőivel, a Rickl-családdal kapcsolatban. De vajon milyen volt Szabó Magda a Ricklek szemével? A választ dr. Cserháti László Gáborné Nagybákay Krisztina adja meg, aki maga is Rickl-leszármazott és számos történetet, ereklyét őriz családjáról.

 

 Ön milyen rokoni szállal kapcsolódik a Ricklekhez?

— Nagyapám Antal, édesapám, aki szintén Antal, és az öccse, Péter Rickl-nek születtek, Debrecenben éltek, ahol a család ismert és elismert volt.

Akkor tulajdonképpen Ön is Rickl…

— Nagyapám gyermektelen nagybátyja, nagybákay Sesztina Jenő megkérdezte nagyapámat, belépne-e az ő üzletébe, a Sesztina vaskereskedésbe. Nagyapám igent mondott, kitanulta a szakmát, külföldön és itthon. 1912-től működött az üzletben, ami sikerrel vette az akadályokat a trianoni katasztrófa után és a világválság éveiben is. Később fiai is beléptek az üzletbe. Sesztina Jenő örökösei lettek, és kérésének megfelelően felvették az ő nemesi előnevét. Így lettek ők, majd én is Nagybákay. A sors érdekessége, hogy Szabó Magdával szegről-végről Szabó-ágon is rokonok vagyunk. Ágyai Szabó Elek (Szabó Magda édesapja- a szerk.) nagyanyja Várady Szabó Mária, az én nagyanyám Várady Szabó Anikó.

A Régimódi történet bevezetőjében szó esik egy „rokon lány Mátyás-templombeli esküvőjéről”, az azt követő családi fogadásról, ahol — ahogyan Szabó Magda írja magáról — „megszámlálhatatlanul sokan voltunk, jókedvű halként úsztam a vendégek óceánjában, akiket mind ismertem a saját világrajövetelem vagy az illető születése óta, s akik közül — tapintatosan — senki sem kérdezte meg, miféle közegben tartózkodtam a gyerekkorom és az aznap közti időszakban, hogy mind eddig nem láttak, s ugyan mi bírt rá, hogy egyszer csak visszatérjek.” Az idézett részletben Ön rokon lány?

— Igen. Magda eljött az esküvőnkre, ami azért volt nagyon érdekes, mert hosszú ideig nem látta őt a rokonság, én sem. De azután ő is kereste a kapcsolatokat. Akkoriban kezdte el írni a Régimódi történetet és tudta, hogy nagyapám az egyik utolsó élő forrás, aki mesélni tud édesanyjáról, Jabloncay Lenkéről és a családról. Így később többször is járt a Várban nagyapámnál.

Az esküvő előtt nem tartották a kapcsolatot?

— Amikor Szabó Elek meghalt, és Lenke néni felköltözött Budapestre, Magda Júlia utcai lakásába, nagyapám sokat járt hozzá. Magda ritkán volt otthon. Lenke néni viszont mindig nagyon várta nagyapámat. Én csak néhány alkalommal kísértem el őt ezekre a látogatásokra, de izgalmas volt őket hallgatni. Bár néha rébuszokban beszéltek. Mindketten Debrecenben, a Rickl-családban nevelkedtek, mindent tudtak egymásról. Azt is, amire Lenke néni utolsó szavai utalnak: „Annyi titkom van”.

Jablonczay Lenkét megismerhette az olvasó a regényben. Milyen volt Lenke néni?

— Fantasztikus személyiség. Nagyon szép lány volt, és ezt a tulajdonságát idős korában is „megőrizte”. A lelke is szép volt, csupa derű. Mindenkihez volt néhány szívből jövő, kedves szava. Híres volt fantáziájáról, csodás meséiről is. Ahogyan a családban mondják, Lenke nénit nem lehetett megunni, amikor mesélt. Verseket is írt, de nem tudjuk, azokkal mi történt. Nagyapám olvasott is tőle verseket, nagyon tehetségesnek is tartotta.

Meglepte Önöket a családregény, a Régimódi történet?

— Amikor nagyapám elolvasta a könyvet, azt mondta, milyen érdekes, hogy Magduska bizonyos dolgokat kihagyott a történetből. Ő jól ismerte Jablonczayné Rickl Mária és családja tragédiáját, a birtok elvesztését, a botrányt, hogy fia meg szöktette a híres református család lányát. Ez a rendkívül erős asszony magához vette unokáját, Lenkét, mert látta, hogy milyen körülmények között élt. Édesapám pedig azt mondta: Magduskának igen erős drámai érzéke van, bizonyos dolgokat felnagyít, bizonyos dolgok meg egyszerűen nem érdeklik. De azt is hozzátette, hogy ez az írói szabadság, ezt el kell fogadni.

Milyen volt Szabó Magda a Rickl-ek szemével nézve?

— A kapcsolat is bonyolult volt, a rokonság is, ahogyan azt Magda maga írta egyik édesapámnak címzett levelében: „bonyolult rokonod, az a Magda”. Édesapám úgy vélte, hogy fiatal korában mindenkire féltékeny volt, akik a szüleit szerették. De az után feloldódott ez a féltékenység. Ahogyan egy másik, szintén édes apámnak szóló levélben írja: „Hát legalább a végén érezzük együtt a klán biztonságát.”

Megőrizte ezeket a leveleket?

— Édesapám őrizte meg és egyszer nekem adta, az ő halála után én kaptam még Magdától egy szép lapot, néhány kedves sorral. — A család minden leszármazottja rengeteg emléket és történetet őriz a Rickl családról. Rickl Mária apja — német neve ellenére — Bem seregében volt főhadnagy. Az ő tiszti kardja tetszett meg egy társaságban Petőfi Sándornak, aki el is kérte tőle és cserébe a saját díszkardját adta. Petőfi kardja, és a cserét igazoló dokumentum egészen 1945-ig a család birtokában volt. A kard kétszer volt befalazva rejtekhelyre. Először 1849-ben Debrecenben, a Rickl-ház vastag kapufélfájába. Másodszor az 1940-es években, a kardot őrző Szukováthyné Rickl Mária családjának villájában, Visegrádon. 1945-ben innen veszett nyoma.

Elárulna még egy „családi titkot”?Létezett a valóságban a Für Elise Cilije?

— Cili is a már említett írói szabadság része. Sosem létezett. Mindannyian azt sejtjük, hogy Magda szeretett volna olyan lenni, mint amilyennek leírta Cilit.

(A cikk megjelent a Várnegyed 2019/03. számában, szerző: B.L)

bannerhely

Kapcsolódó cikkek

© minden jog fenntartva - várnegyed magazin 2024