A Múzeumok Éjszakáján, a Virág Benedek Ház „kávéházi” termében, stílszerű zongorakíséret mellett találkozhattak az érdeklődők egy régi, már-már elfeledett, de mostanában újra reneszánszát élő közösségi játékkal. A fás biliárd, bábus biliárd vagy magyar biliárd néven ismert játék mintegy százéves kávéházi múltra tekint vissza. Bár sosem volt hivatalos versenysport, sok híres magyar játszotta szórakozásból.

A híres író és humorista, a budapesti Centrál Kávéház rendszeres vendége, Karinthy Frigyes is gyakran biliárdozott barátaival. Bár konkrétan a bábus változatról nincs dokumentáció, a fás biliárd volt jellemző akkoriban a kávéházakban. Örkény István, a groteszk mestere és az egyperces novellák szerzője szintén sok időt töltött kávéházakban, ahol gyakran zajlott biliárdjáték – az akkori standard forma pedig sok helyen a bábus biliárd volt. Ezt a játékot csupán három golyóval játsszák, és a tábla közepén álló bábukat is el kell találni.

Visszaemlékezések szerint e szórakozás – szemben a polgári időtöltés kávéházi közeggével – túlélte az államszocializmusba torkolló átmenetet, olyannyira, hogy Kádár János, a Magyar Népköztársaság vezetője munkásotthonokban és művelődési házakban tett látogatásai során maga is gyakran – bemutató vagy társasági céllal – játszott is egy-egy kör bábus biliárd partit.

Az I. kerület a hagyomány életben tartásának igényével a Virág Benedek Házban mutatta be újra, autentikus környezetben e játékot, melyet szűkebb körben bajnokság formájában is űznek. Ifjabb Sáfián György, a bábus biliárd egyik zászlóvivője a Múzeumok Éjszakája keretében szervezett bemutatóról azt írta: „a Magyar Bábus Biliárd Egyesület aktív közreműködésével a játék nem csupán nosztalgikus kuriózumként jelent meg, hanem élő, kipróbálható élményként. Az esemény fontos mérföldkő lehet a fás biliárd mozgalom számára: a több évtizedes lappangás után a játék most újra esélyt kap arra, hogy bekerüljön a köztudatba, és elnyerje méltó helyét a hazai kulturális és sportéletben.”

Lapunknak elmondta: Magyarországon az 1800-as évek elejétől jelenlévő játék az arisztokrácia kedvelt időtöltése volt, ő maga Szeghalmon egy idősek otthonában – melyet a nagymamája vezetett – találkozott vele előszöszőr gyerekként, majd aztán a ’70-es években különböző presszókban is.

A bábus biliárd fejlődéstörténete során folyamatosan csökkent az asztalméret, jelenleg 210×105 cm-es az elfogadott játéktér, melyet úgy hívnak: kis karambolasztal. Két versenyző vagy két páros játszik egymás ellen. A játéktér közepén öt „baba” áll, ezeknek meghatározott értéke van. Váltott lökésekkel kell pontokat szerezni, a cél az, hogy mielőbb elérjék a 120 pontot.

A fővárosban élők számára azért lehet érdekes, mert minden hagyománya ellenére – Sáfián György tudomása szerint – nincs olyan nyilvános hely Budapesten, ahol ezt lehetne játszani. Legközelebb Pilisvörösváron van egy a kocsmában. Magyarországon a bábus biliárd központja Békés vármegye, ahol Mezőberénytől Szeghalmig, Tótkomlóstól Gyomaendrődig lökik a bábus asztalon dákóval a golyókat.

A fás biliárd sajátossága, hogy nem lyukas asztalon, hanem fákkal (kis fabábukkal) játszák, a játék célja a stratégiai gondolkodás, a finom technikai tudás és a precíz irányítás előtérbe helyezése. A játék egyszerre sport és szellemi kihívás, amely egykor kávéházak és klubok kedvelt időtöltése volt.
Úgy vélte, a Múzeumok Éjszakáján való megjelenés nemcsak hagyományőrzés, hanem egy új korszak kezdete is lehet: a cél, hogy a fás biliárd ne csupán nosztalgia maradjon, hanem újra élő közösségi élménnyé váljon a fiatalabb generációk számára is.