A Várnegyed újság előtt lehetőség nyílt belépni a Honvédelmi Minisztérium vári épületegyüttesébe. Kormányzati épület lévén szabadon nem látogatható, ezért a magyar honvédelmi múltról áttekintést adó kert üzenete csak kevesekhez juthat el. Pedig a hely drámai és felemelő történetekről egyaránt mesél.

A budai Vár egyik legérdekesebb, ugyanakkor kevésbé ismert tere a Honvédelmi Minisztérium jelenlegi épületéhez tartozó díszudvar. A Kapisztrán térnél lévő épületkomplexum eredetileg nem minisztériumi célokat szolgált: az 1847-ben klasszicista stílusban épült laktanyaépületbe a múzeumi gyűjtemények 1929 nyarán költöztek be, s csak később, funkcióváltások után került a Honvédelmi Minisztérium kezelésébe. Ennek az udvarán találhatóak azok az emléktáblák – rajtuk a hősök kőbe vésett neveivel – amelyek nem csak történelmi lenyomatok, de sorsokról, háborúkról, hősi halálról és a magyar katonai múlt ápolásáról is mesélnek. A honvédők, mártírok és áldozatok emlékművei a szélesebb érdeklődői kör számára nem láthatók, a Budai Várban a magyar katonák, parancsnokok, tűzszerészek és civil önkéntesek mementói, a győztes vagy épp vesztes ütközetek emléktáblái rejtve maradnak. Annak érdekében, hogy magyar hősök és tetteik nagyobb nyilvánosságot kapjanak, engedélyt kértünk és kaptunk a fegyveres katonák őrizte objektum meglátogatására és – a teljesség igénye nélkül – az ott látottak bemutatására.

Múzeum születik

A Hadtörténeti Múzeum létrejöttének gondolata a Monarchia idején született meg. Az épület eredetileg laktanya volt, ezt kapta meg a Magyar Királyi Hadtörténelmi Múzeum – mondta a bennünket kalauzoló Szántó Nóra, a Hadtörténeti Múzeum igazgató-helyettese. Jelenleg egyszerre szolgál honvédelmi minisztériumi és levéltári célokat – előbbi következménye a szigorú őrizet is. (A múzeum 2022-23-ban kiköltözött, a gyűjteményt jelenleg múzeumi raktárakban őrzik. A tervek szerint a jövőben a Dísz térnél most épülő Honvéd Főparancsnokság épületében nyit majd újra.)
Az első világháború után a múzeum vezetése felkarolta azt a kezdeményezést, hogy emléket kell állítani azon
elesett hősöknek, akiket a Trianonban megcsonkított ország határain túlról soroztak be a hajdani alakulatokhoz, mivel az utódállamokban már nem volt lehetőség közösségi megemlékezésre. A két világháború között ezért az intézmény emléktábla-programja fokozatosan kibővült: az épület falai között kialakult egyfajta katonai pantheon, ahol avatások és koszorúzások révén élő hagyományápolás zajlott.
A második világháború azonban drámai fordulatot hozott. Az ostrom alatt az épület súlyos károkat szenvedett. A muzeológusok az értékes tárgyakat menekítették, a nehéz és falba épített emléktáblák azonban helyben maradtak. Csodával határos módon sok közülük átvészelte a pusztítást, ám a háború utáni államszocialista évtizedekben sorsuk bizonytalanná vált. Az 1945 utáni politikai légkör nem kedvezett a hősi halottakról való nyílt megemlékezésnek: a táblákat leszerelték. A hagyomány megszakadt, s egészen a rendszerváltoztatásig nem került sor új emléktábla-avatásra. A fordulatot 1992 hozta el, amikor újfent emléktáblát avattak fel a díszudvarban. Onnan kezdve mintegy két és fél évtizeden át, egészen 2016-ig újabb és újabb táblák kerültek az udvar falára. Ezeket a Honvédelmi Minisztérium, a Hadtörténeti Múzeum,
több bajtársi szervezet, családok, valamint civil közösségek állíttatták, sokszor
közös erővel.

A gorodoki roham és egy sportoló művész

Az 1914-es gorodoki lovasroham emléktáblájának elkészítése Nemes György és Manno Miltiadész nevéhez kötődik. Utóbbi nemcsak kiváló művész, hanem sokoldalú sportoló is volt. Futott, kerékpározott, az 1901-1902-es labdarúgó idény gólkirálya lett, sőt a ’32-es olimpián művészeti kategóriában ezüstérmet nyert Birkózók című szobrával. Az első világháború kitörésekor népfelkelő huszár hadnagyként önként jelentkezett harctéri szolgálatra. 1914. augusztus 17-én részt vett a gorodoki lovasrohamban, ahol súlyos sebesülést szerzett a bokáján, amely véget vetett sportolói pályafutásának. Később azonban művészként idézte fel emlékeit: vázlatai alapján készült az említett bronz dombormű.

A két világháború közötti időszakban a sport és a katonai élet szorosan összefonódott. Lovaglás, vívás, lövészet – ezek nemcsak katonai készségek, hanem versenysportok is voltak, amelyekben magyar katonák világszínvonalú eredményeket értek el. Szántó Nóra a sportszázad kapcsán felidézte Takács Károly alezredes emlékét, aki kétszeres sportlövő olimpiai bajnokként szerzett dicsőséget, miután egy balesetben elvesztette jobb kézfejét, de bal kézzel újratanulta a lövészetet. A HM által 2004-ben az olimpiai bajnok katonáknak állított emléktáblán Takács neve alatt az 1952-es olimpián győztes labdarúgók is megjelennek. A csapat tagjai később a (vb-ezüstérmes) aranycsapatban is szerepeltek.
Puskásék mellett a táblán ott találjuk Kárpáti Rudolf és Pézsa Tibor vívók, valamint Borkai Zsolt tornász és Martinek János öttusázó nevét is.

Tűzszerészek emléktáblája
A díszudvar egyik legmegrázóbb alkotása a hősi halált halt tűzszerészek és aknakutatók emléktáblája. Ezt az alakulatot 1945-ben hozták létre, mivel országszerte a mai napig találhatók egykori német, szovjet, brit és amerikai fel nem robbant aknák, bombák és egyéb lőszerek. A táblán hosszú a névsor. Azoknak a katonáknak állít emléket, akik szolgálat közbenvesztették életüket. 2016-ban például a Hortobágyi Nemzeti Park kijelölt zónáiban robbanószerkezet hatástalanítása során következett be halálos baleset, amely négy névvel gyarapította a sort. Némileg vészjósló az emléktábla fölött látható aknakutató jelvény, amelynek közepén egy koponya látható.
A díszudvarban a legkülönbözőbb harci események emlékét őrizik. Díszes címerrel ékesített táblával tisztelgett a Magyar Tengerészek Egyesülete a K.u.K. haditengerészet hősi halottai előtt. Szobra áll a II. világháború hadifoglyainak; márványtáblára vésték a mártírhalált halt Jány Gusztáv és Szombathelyi Ferenc vezérezredes nevét. Ugyancsak tábla emlékeztet az ’56 után kivégzett katona mártírokra. Az összesen több, mint negyven emléktábla, illetve emlékmű egyelőre a magyar emlékezetpolitika rejtett kincse marad.