Benne lakom, így hát sokszor mondom ki a nevét, és olyankor nem jut eszembe Magyarország első miniszterelnöke, akit 1849 októberében kivégeztek, és akinek a holttestét úgy kellett kilopni a józsefvárosi temetőből, és elrejteni a ferencesek belvárosi templomának kriptájában. – Éljen a haza! – kiáltotta féltérdre ereszkedve a kivégzőosztag öt katonájának. – Allez, Jäger! Rajta, vadászok! – És a vadászok lőttek.

Batthyány utca. A Drei Mohren Gasse, vagyis a Három mór (időnként Három szerecsen) utca, a Hattyú utca és a Bécsi-kapu utca összevonásával jött létre 1879-ben. Majdnem a Dunától tart majdnem a Várig. Valaha omnibusz is járt rajta: a Városligetből indult, és az Andrássy úton, Zrínyi utcán, Lánchídon, Bomba téren (ma Batthyány tér), Batthyány utcán, Hattyú utcán át a Széna térre tartott, ahol a Szent János kórház régi épülete állt. A lomha, dobozszerű társaskocsikat két lovacska húzta, és az emelkedő előtt, az egykori Irma térnél (ma Mária tér), még egy lovat befogtak a másik kettő elé.

A Fő utcában, éppen ahol a Batthyány utca kezdődik, magasodik a Szent Ferenc sebei templom és az egykori ferences kolostor, amit 1785-ben az Erzsébet-apácák, a „gyámolatlan” betegeket gyámolító betegápolók női szerzete kapott meg. A két világháború közt a templom egyik mellékoltárához gyakran somfordáltak borzongani vágyó gyerekek, hogy megcsodálják az üvegkoporsóban fekvő, bíborpalásttal letakart csontváz vicsorgó koponyáját. A kereszténnyé lett római légionárius, Fortunatus ereklyéje régóta nem riogatja a kisiskolásokat, ugyanis a csontok 1944/45 telén, Budapest ostromakor megsemmisültek.

Jó környék ez, a zegzugos, kopott Víziváros. A Bomba téren állítólag hajdan Casanova cipői kopogtak a Fehér Kereszt rokokó épülete felé, a kolostor rozzant pajtáiban éjszakánként vízhordó szamarak horkantgattak. Szent Anna templomát Szerb Antal a város legszebb épületének mondja. Mögötte a dísztelen Fazekas téren (ma Szilágyi Dezső tér) még nem épült fel a reformátusok csinos temploma, helyén – ahogy 1892 nyarán a Budapesti Hírlap újdondásza írja – „panorámás bódéban holmi asszonyból és halból összevarrt, kitömött Szép Meluzinát mutogattak”.

A Batthyány utca elején épül már a leányiskola, és újságírónk azon lamentál, vajon nyári hőségben, nyitott ablakoknál, az élénk szekérforgalmú utcában lehet-e majd tanítani a kocsizörgéstől. „Mert mi vízivárosiak nem merünk faburkolatot követelni az épület elé, mint a pesti iskolák”. Az iskola és az Irma téri zsidó szeretetház között húzódott a keskeny Könyök utca, melynek egyetlen kapuja sem volt: minden ház a hátát mutatta az utcácskának. Híres hely volt a Zöld Hordó vendéglő, és hírhedt a szomorú örömlányok munkahelye, az Ápolda (ma Fiáth János) utcai kupleráj. A Batthyány utca 2-ben lakott Mansfeld János úri fodrász, aki 1928-ban vette át a fodrászatot. A 3. szám alatt működött Polánszky Ágoston rézöntő mester. Valaha „Meszanek sarok”-nak hívták a Batthyány és Hattyú utca sarkát: 1918-tól működött itt Meszanek Teréz nőikalap-gyára és szalonja. Az Itáliából érkezett Pietro Del-Medico az 1800- as évek derekán a Kacsa utcában alapított szalámigyárat, aztán fi a Első Magyar Szalámigyára az 1880-as években már a Batthyány utca 7-ben működött, s a család a gyáralapító özvegyének is az utcában építtetett kicsiny velencei palazzóra emlékeztető lakóházat. Híres volt Pottok Sándor fényképészeti műterme az Irma térnél, és Büchler Mór fűszerüzlete az Iskola utcai sarkon. A 26-os szám alatt, a „Pék-házban” működött Ferencz József, majd Urbanek Rudolf sütödéje, és itt élt egy időben Németh László, meg a Zsigmond-kor remek történésze, Mályusz Elemér. A 63-ban lakott valaha a karcsú, rőt hajú Varga Rezső. Szakmája szerint segédvégrehajtó. Miért érdekes ő? Mert Karády Katalin első férje volt.

Végül egy apróhirdetés a Pesti Hírlapban, 1881 decemberében: „600 darab kanári-madár, a legjobb éneklők, saját nagymérvű tenyészdéjéből eladó Wein Pálnál a Batthyány utca 44. szám alatt.”

(A cikk megjelent a Várnegyed 2024/8. számában)