A Chicago és környéke 1986. január 18-án arról tudósít, hogy életének nyolcvankilencedik évében Ausztriában meghalt Lelbach Irén. A Vendéglátóipari Munkás 1949. au gusztusi számában a munkaközvetítő megkerüléséért feljelentett munkaadók listáján fedezem fel a nevét: Lelbach Irén Dóra eszpresszós, I. kerület, Anna-utca 2. szám. Szigethy Gábor 2012-ben cikket ír róla a Kortársban Hercegnő a kazánházban címmel. „Csodálom a Tescheni hercegnőt, aki nem rokonom, nem ismerősöm, akinek élettörténetét harminc évvel a halála után ismertem meg.” Lelbach Irén Szabadkán született 1897-ben. „Itt végezte el az elemi iskola négy és a felsőleányiskola hat osztályát” – nyilatkozta 1930 nyarán a hajdani barátnő. „Sokszor futva jött hátán a táskával, amelyben jókora vajaskenyereket helyezett el a gondos édesanya. Irén szívesen szétosztotta uzsonnáját a szegényebb osztálytársnők között. Ő úgynevezett gazdag lány volt, délben cseléd jött érte, várta az iskola előtt.” Egykori tanítónője szerint olyan volt, mint a többi lány, talán valamivel elevenebb, és inkább eszes, mint szorgalmas. Gyorsan férjhez ment, első választottja egy diplomata volt. „Rudnay Lajos hatalmas, komor tekintetű férfi, mellette olyan törékenynek látszik Irén, mint egy japáni porcelánbaba.” Az újságíró fényképeket nézeget, és úgy tűnik, ő is beleszeret a fiatal hercegasszonyba. A frissebb fotográfiákon – áradozik – „lenyűgözően hat eleganciája, tartásának előkelősége, vonalainak lágy és finom hajlása, arcának nemes metszése. Tekintetében, amely selymesen puha, sok-sok melegség és graciőz báj van”.

Az első házasság tönkremegy, a második férj Habsburg Albert főherceg, akit Szombathy Viktor így jellemez: „ifjú korában afféle playboy a pesti társaságban, népszerű, jóképű fiatalember”. Emlékirataiban Fedák Sári szenvedélyes házasodónak nevezi, aki azonnal elvette a nőket, akikbe beleszeretett. Irén és Albert lángoló szerelemben, a fenséges szülők – Frigyes főherceg és az Árpád-házzal rokon Isabella von Croy-Dülmen flamand-német hercegnő – pánikban. (Nem elég, hogy pór, elvált, gyereke van, a tetejébe protestáns!) Fény, pompa, esküvő Angliában, itthon újságírók hada a sarkukban… Hét év múlva mégis válás. A csapodár főherceg egy hortobágyi vadászaton belezúg egy fiatal tanítónőbe… Barátságban válnak, az asszony adja be a keresetet, és önként lemond a hercegnői címről. A jegyajándékba kapott Mezőtúr környéki birtok mellett övé egy ház a Budai Várban a Tárnok utca és az Anna utca sarkán. „Az igen kulturált ex-főhercegnő – írja Szombathy Viktor – ott élt csendben, békében.” Ennél azért színesebb a dolog. Felújíttatta a Holt-Körös partján álló, puszta bánrévei kastélyt, ahol élénk társasági élet folyt, táncmulatságokkal, aratóbálokkal. Segítette a szegényeket, rizstermesztéssel kísérletezett a gazdaságában. De minket most valóban a budai élete érdekel. A csend és béke nem tartott soká, jött a háború, és a Várban szinte minden épületet romba döntött. A Lelbach-ház egész jól megúszta, csak tető- és vakolatkárokat szenvedett. Lelbach Irén nem esett kétségbe és nem tétlenkedett. Szombathy szerint romos háza Anna utcára néző földszintjén megnyitotta az Anna presszót: „kézikocsiját esőben-sárban maga húzta a »Manci-híd« deszkáin Pestről a Várba, hogy vendégeit minél változatosabban tudja kiszolgálni, és saját herendi készletében szolgálta föl a kávét és süteményt”. Nem kergetett hiú ábrándokat, az 1948-as kommunista hatalomátvétel után, hogy megelőzze a megalázó kitelepítést, Kaposvárra költözött, a fiához. Nem enged te, hogy eltartsák, a városi kórház kazánfűtőjeként dolgozott. Unokaöccse, Lelbach János Budapest ostromát a Tárnok utcai házban élte át. 1986-ban így emlékezett vissza: „Negyvenöt nyarán nagynéném, kibontva a földszinti szalon falát, zöldséges üzletet nyitott, enyhítve a vár akkori siralmas közellátási gondjain. Kis kocsiját és hátizsákjait a Szabadság-híd ideiglenes szerkezetén cipelte a Nagycsarnokból. Ezt követően nyitotta meg ugyanitt espressóját, ami sem nem Old Firenze, sem nem Anna presso, hanem Fort-Press (Erőd) volt. A kitelepítés veszélyekor Kaposvárra távozott, ahol a kórház fűtője lett. 1956 telén a kijárási tilalom dacára éjjel kettőkor mászott át a kórház kerítésén, hogy be tudjon fűteni a koraszülött csecsemők osztályán.”

(A cikk megjelent a Várnegyed 2024/22 számában)