A helytörténet mélyére ásva az ember mindig meglepődik, mi minden ki nem derülhet az egy adott utcáról, térről. Nincs ez másként Budavár egykori központja, a Batthyány tér esetében sem. Kapásból ott a neve. Mai elnevezését 1905-ben kapja, előtte hívták Felső piac térnek is, majd közel két évszázadon át Bomba térként – Bomben Platz – olvashatjuk Pest-Buda 1793-as kataszteri térképén. Nevét a vásártéren álló katonai őrházról – lőszerraktárról – kapta, ahol ágyúkat és lövedékeket tároltak. De volt ott akkor még csónakház, lóúsztató, váróterem és megannyi egyéb raktár is.

A tér a várossal együtt szenvedte meg a legendás 1838-as, majd az 1876-os árvizeket. Utóbbit örökítette meg fotográfiáin Klösz György. A mai járószintet a nagy árvizek miatt emelték a XIX. századig használtnál jóval magasabbra, s emiatt látjuk azt ma, hogy a tér jópár épületének, templomának alapjai a mai járószint alatt vannak.

Ilyen épület a 4. szám alatt álló rokokó palota is. Az egykori Fehér Kereszt fogadó felkapott hely volt már a XVIII. század végén is. Egy városi legenda szerint maga Giacomo Casanova lakott az épületben és csábította el a fogadós lányát, amikor 1782-ben a melegvizes források gyógyító erejét próbálta ki Budán. Hogy így volt-e, arra semmi bizonyíték. Ami viszont valóban megtörtént, hogy a rigorózus II. József, a „kalapos” király 1783-ban és 1784-ben is megszállt ott. Ismerve a Habsburg uralkodót, nehéz elképzelni, amint a 42 éves király táncosok gyűrűjében ropja hajnalig. Hogy pontosan hogy is történt, nem tudni, de a fáma szerint József jól szórakozott.

Az őrház az 1849 után elvesztette stratégiai fontosságát, és előbb pénzügyőröket helyeztek el benne, majd állt üresen is. Aztán kereskedőknek adták bérbe, így például 1881-ben Freyberger János vaskereskedőnek. Öt évvel később, 1886 decemberében az épületben nyílt meg a Bomba téri népkonyha.

Az őrház „áldozata” lett az eredetileg a téren álló Mária-oszlop, amelyet a 1710-es pestist követően a túlélő közösség emelt a Szent Szűz tiszteletére, egy őrházbővítés miatt az emléket 1826-34 között a Mária térre helyezték át, ahol ma is áll. Mária különös szerepet játszott a tér életében: a ferences Mária-kápolnában (a mai metrólejáró helyén) állt egy Máriát ábrázoló kegyszobor, amelyet egy katonatiszt fogadalomból egy valódi aranypalásttal ajándékozott meg, miután túlélt egy mérgezett nyíllal szerzett sebesülést. Az adományt követően a szobrot, hogy nagyobb biztonságban legyen, a ferencesek a Fő utcai templomukba vitték.

A Bomba téren állva ne feledkezzünk meg a gyorskocsikról sem. A gyors postakocsik az 1750-es évektől indultak a tér széléről – innen a közeli utca neve is. A Pest-Buda–Bécs közötti távot 27–28 óra alatt tették meg, és az utasok nemcsak bent, de a jármű tetején vagy a hátsó lépcsőn is utazhattak.

Közeledve napjainkhoz, akadnak még jó páran, akik emlékeznek, indult ám híd is Pestre a Batthyány térről. Az Országház elé befutó, Kossuth névre hallgató folyami átkelő a második világháború végétől egészen az új Erzsébet híd átadásáig üzemelt. Már csak mementója akad a metróépítés miatt aztán ismét teljesen átrendezett téren, amely ma az ország talán legfelkapottabb szelfizőhelye szemben a Parlament épületével.

(Forrás: Fortepan)

(A cikk megjelent a Várnegyed 2025/9. számában.)