A 148. Nagyboldogasszony cserkészcsapat parancsnoka nyári nagytáborát megszakítva utazott fel a fővárosba, így a krisztinavárosi csapatotthonban beszélgethettünk vele a gyerekek és a természet kapcsolatáról, a plébánia kertjében fellobbanó toborzó tűzről és arról, hogy kik is valójában az Ősállatok.

A mikor kisiskolásként a Szent Gellért Általános Iskolába került, már minden barátja cserkészkedett, s mivel nagyon megtetszett neki az őrsi munka, negyedikesként csatlakozott. Mindez már több mint tíz éve volt, és a most 25 éves Péter Dániel Mihály – aki „civilként” hatodéves orvostanhallgató – már harmadik éve csapatparancsnokként vezeti a 148. Nagyboldogasszony cserkészcsapatot. A feladat és a felelősség nem kicsi, jelenleg 16 aktív őrsből áll a csapat, nyolc évfolyamon egy-egy fiú és lány őrs működik. Az elmúlt tíz évben a csapat szerkezete jelentősen megváltozott, ugyanis korábban kevés vezető volt, most viszont már gyerekből és vezetőből is sok van, a cserkészet helyi népszerűsége egyre növekszik.
„Jelenleg 150 táborozóval vagyunk lent a Nagykanizsa melletti Miklósfán az éves nagytáborunkban” – érzékeltette a léptéket a parancsnok. A cserkészet kapcsán a legtöbben az erdei táborozásra asszociálnak, és ez minden csapat életében valóban központi jelentőségű. Mint Dani fogalmaz, egy ilyen nagy létszámú csapat számára már a helyszín kiválasztása sem egyszerű, miközben a táborozás programjainak összeállítása is a feladatai közé tartozik. Idén a rendkívüli – csapadékos – időjárás is kreativitásra késztette őket. Alapvetően csak egy forgatókönyvük volt, de ennek része a felkészülés is a rossz időre. Van két nagy közösségi sátruk, egy kvázi hatalmas esernyő, ez alá mindenki befért, azaz nem volt senkinek az az érzése, hogy zárt térbe kényszeríti az eső. Tapasztalata szerint egyébként a gyerekek sokkal kevésbé érzik rosszul magukat az esőben, mint a felnőttek, a táborban többször is kérni kellett őket, hogy ne ázzanak kint csapatostul. Ez is arra utal, hogy számukra a barátaikkal, őrs társaikkal átélt közösségi élmény könnyedén felülírja a kellemetlen külső hatásokat. Az is meghatározó, hogy itt nem felnőttek, tanárok felügyelik őket, hanem egy 5-6 évvel idősebb vezető, aki akár a nagyobb testvérük is lehetne. Ez különleges szabadságérzetet ad számukra.

100 éves hagyomány

A 148. Nagyboldogasszony cserkészcsapat tavaly ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. 1923 és 1933
között még Bercsényi cserkészcsapatnak hívták, de amikor közelebbi kapcsolatba kerültek a plébániával, nevet változtattak. A táborozási keretek és csapatzászló is ugyanaz, mint egykor. De vajon akkor mi változott ennyi év alatt? A csapatparancsnok úgy látja, ma már nemcsak felverik és körbeárkolják a sátrakat, nemcsak felépítik a többi tábori helyiséget, aztán kirándulnak és fociznak, hanem számos, előre kidolgozott program is várja a résztvevőket.

A cserkészek által vallott alapvető értékek pedig mit sem változtak. Minden évben szeptemberben toboroznak, jellemzően a Szent Gellért Katolikus Általános Iskolában, ahol a szülői értekezleten a családokkal is felveszik a kapcsolatot, iskolakezdéskor a cserkészotthon kertjében pedig toborzó tüzet gyújtanak, ahol a gyerekek és a szülők is közvetlen impulzusokat szerezhetnek a cserkészetről. A plébániával szoros kapcsolatban állnak, lévén fenntartó alapítványuk is a Krisztinavárosi Havas Boldogasszony templomhoz kapcsolódik, a csapatotthont is a plébánia pincéjében alakították ki. A cserkészek az egyházközösség életében is aktív szerepet vállalnak. A gyerekekkel szemben nem elvárás, hogy katolikusok legyenek, a hitre való nyitottság viszont igen. A cserkészcsapat erőssége, hogy a hitben is megtart, segít a gyerekeknek közel maradni Istenhez.
A lapunkban korábban bemutatott más I. kerületi csapattal nincs napi szintű kapcsolatuk, de ötévente összehozzák a KNT-t, azaz a kerületi nagy tábort, ahol az első cserkészkerület – amely sokkal nagyobb területet ölel fel, mint a Várnegyed – összes csapata együtt lehet. Ez teszi lehetővé, hogy rajta legyenek egymás „radarjain”. A csapat öregcserkészeivel szoros kapcsolatban állnak, a bizalmi viszonyt jól jellemzi, hogy „Ősállatoknak”
hívják őket, de e szóban nincs semmi gúny vagy sértő él; nemcsak helyük van a csapatban, de aktív szerepet is vállalnak. Közülük többen a gyerekek példaképeiként vannak jelen, de van, aki már csak az emlékekben. A Magyar Cserkészszövetség egykori elnöke, Roszmusz András a 148-asok első csapatparancsnoka volt a rendszerváltás időszakát követően, emléke előtti tisztelgésként róla nevezték el a cserkészotthont.

Észrevétlen nevelés

Gyerekekkel foglalkozni sokak szerint fárasztó feladat. Dani azonban egészen máshonnan közelít a kérdéshez. Mivel a cserkészmódszer alapvetően más, mint az iskolai pedagógia, a gyerekek észre sem veszik, hogy a foglalkozások és portyák alkalmával valójában fejlődik a személyiségük. Ennek a kulcsa a személyes odafigyelés, ami lehetővé teszi, hogy a számukra fontos dolgokra is választ kapjanak.
„Az a tapasztalatom, hogy a közoktatásban az oktatási feladat a nevelés rovására erősödött. Tudást adnak át, a jellembeli fejlesztésre viszont alig maradt eszköz és energia, s így talán már szándék sincs rá. Ha valaki ezt otthon nem kapja meg, akkor marad a kortárs csoportok normakövetése. A cserkészet épp e közösségeknek ad markáns karaktert és világos kereteket.”
Ahogy a gyerekek nőnek, úgy kerül át fokozatosan a fókusz az önnevelésre, az önfegyelmezésre – teszi hozzá.
Ez persze észrevétlen folyamat. A cserkészet alapítója a maga keresetlen egyszerűségében így fogalmazta meg e nevelési módszer alapját: a világot jobb állapotban hagyjuk hátra, mint ahogyan azt kaptuk. Ez nem csak a természet szeretetére és védelmére vonatkozik – noha ez is meghatározó, hisz ott lehet a legjobban kizökkenteni a gyerekeket a megszokott városi közegükből –, hanem a társas kapcsolataikra és az épített környezetre is.
A formális „cserkészkarriernek” többnyire a családalapítás, munkahelyválasztás, elköltözés szab határt,
ilyenkor többen kihullanak a csapat életéből, mások felnőtt vezetőként a holdudvarban maradnak, segítve a szervezést, logisztikát. Dani is a csapatparancsnoki tisztség továbbadását tervezi, de – mint hangsúlyozta – úgy érzi, családalapítástól, karriertől függetlenül ő örökre 148-as cserkész marad.

(Fotók: Rényei Erna)