A régi Tabán tele volt macskaköves, sikátorszerű utcácskákkal. Mára egyetlen, szégyenlős és rejtőzködő hírmondó maradt csak meg közülük. Hogy mennyire rejtőzködő? Ezt írja a Pesti Hírlap 1938 márciusában a Hegedűs közről: „Szemben a legendáshírű, régi Szarvas-téri ház – most Szebeny Antal-tér 1 –, a kapu fölött a futószarvas domborművével, amelyről a tér egykori nevét kapta. Az Apród-utca és Váraljautca tele régi apró házakkal. A plébániatemplom mögött az Attila-körut 40. és 42. számú épület közt nagyon keskeny utcaköz szalad le a Döbrentei-utcába, a Hegedüs-köz, amelyet leginkább csak a Tabán őslakói meg – a levélhordók ismernek.”

A Tabán építményeivel együtt az őslakók száma is erősen megcsappant, levélhordással sem sokan fáradnak már 2025-ben. A Döbrentei utcán járva nagyon oda kell figyelnünk, hogy rátaláljunk az eldugott, egyedi hangulatú Hegedűs közre a Mesemúzeum mellett. Az Attila útról meg egyenesen láthatatlan: a Tabán egyik kedvencénél, az Asztalka cukrászdánál balra fordulva, az Alexandriai Szent Katalin-templom mellett elhaladva találjuk meg.

Aki ma leereszkedik a macskaköves sikátoron, a Tabán sorsából is ízelítőt kap. Egyik oldalán a régi Tabán egyik túlélőjét láthatja. Ez még az 1838-as nagy árvíz előtt épült, ahogy a Döbrentei utca szintje alatti többi ház is: az árvíz után emelték meg az utcaszintet. A másik oldalon egykor álló ház nem élte túl a Tabánt sújtó kataklizmák sorát, ma a telek suta festett palánkja mögött a harmonikaszerű homlokzatú, XX. században épült Hotel Orion Várkert áll.
A felszínes megfigyelő nem is gondolná, de a Hegedűs köz nem volt plebejus hely sose. A Budapesti Czim- és Lakjegyzék egyes kiadásai mindig csak egy-egy lakót említenek, név szerint Büchner, szül. Angst Annát, Kemény Bélát és özv. Pitt Györgynét. Nem kockáztatunk sokat, ha kijelentjük, hogy nem sok minden vetekedhetett a városban egy Hegedűs utcai cím exkluzivitásával.

(Fotó: Várnegyed)

(A cikk megjelent a Várnegyed 2025/8. számában.)