Az egykori Budavári Királyi Palota talán legelegánsabb tereként tartják számon a déli összekötő szárnyban található Szent István-termet. Mi volt az építtetők célja, milyen kultúrtörténeti érdekességet rejt a terem? Milyen kihívásokkal szembesültek a második világháború végén szinte teljes egészében megsemmisült helyiség újjáépítői? A Szent István-terem mint az államalapítást megjelenítő három történeti terem egyike, a Budavári Palotanegyed megújulását célzó Nemzeti Hauszmann Program keretében kelt ismét életre, és látogatható immár három éve.

A Szent István-terem a dualizmus kori boldog békeidők, a XIX-XX. század fordulójának egyik legkáprázatosabb terévé vált, amelyben talán a leginkább egymásra talált a historizmus és a korabeli magyar iparművészet krémje.

A közel 80 négyzetméteres termet az 1900-as párizsi világkiállításra is elvitték, ahol megannyi elismerésben részesült. Hauszmannt, Jungfer Gyula díszkovácsot, illetve az interziás parkettát készítő Neuschlosz Ödön és Marcel cégét az expo nagydíjával tüntették ki. Aranyérmet nyert a textiles, kárpitos munkákat végző Gelb M. és fiai, a Haas Fülöp és fiai, valamint a világítótestekért felelős Kissling Rudolf és fia cége, a közreműködők között pedig a famunkákért felelős Thék gyár igazgatói. Bronzérmet kapott Szikorszky Tádé, a Zsolnay gyár részlegvezetője. Mivel Thék Endre és Zsolnay Miklós a zsűriben foglalt helyet, ezért ők Párizsban nem részesültek díjban.

– A terem „üzenetének” legfontosabb hordozója a fa falburkolatba illesztett tíz pirogránit tábla volt, amelyekre Árpád-házi királyok és szentek egész alakos képét festették és égették A festő, Roskovics Ignác alapos történeti és művészettörténeti stúdiumokat folytatott; a Nemzeti Múzeum régiségtárának darabjai mellett a megkoronázás-jelenet bal oldali tábláján kevésbé ismert történeti figurákat is megjelenített, mint Ceba nádorispán és Kujár országbíró.

A Zsolnay gyár által készített kandalló övpárkányán elhelyezett Szent István-büsztöt Strobl Alajos mintázta meg. A korai magyar történelem vizualizációját már a dualizmus idején is az nehezítette, hogy alig ismert bármiféle korabeli ábrázolás az Árpád-házi uralkodóinkról. Talán emiatt is kultúrtörténeti érdekesség, hogy II. András király lányának, Árpád-házi Szent Erzsébetnek az arca a Magyarországon népszerű, és épp a terem elkészültének idején, 1898-ban merényletnek áldozatul eső Erzsébet királyné, Sisi (jobbra) vonásait őrizte meg.

A Szent István-termet 1902-től csodálhatták meg teljes pompájában a Budavári Királyi Palota déli összekötőszárnyának első emeletén. A Szent István-terem azonban szinte teljes egészében megsemmisült Budapest második világháborús ostroma során, megmaradt díszeit széthordták.

A Nemzeti Hauszmann Program részeként eredeti formájában helyreállított történelmi terem 2021. augusztus 20-án nyitott meg újra a látogatók előtt. Az újjáépítés komoly kihívás elé állította a szakembereket: hiába ugyanis a jó minőségű korabeli fényképek, azok az elemek színeit nem tudták visszaad ni. Ezért voltak fontosak a szerencsére több forrásban – akár magángyűjteményben – megmaradt kárpitok, díszítőelemek, vagy épp a Lendvay utcai Groedel Ármin-villa földszinti lakásának egyik, a Szent István-terem kialakítását sok esetben hűen követő szalonja, amelyek segítségével minden apró részletet figyelembe véve alkották újra a hajdan volt reprezentációs teret. Látogatói szemmel különösen izgalmas, hogy az ember az egykori pompa, majd háborús pusztulás hullámvasútján utazva a megújulás lélegzetelállító miliőjébe érkezik.

(A cikk megjelent a Várnegyed 2024/11 számában, szerző: balogh)