Ha végigsétálunk a Döbrentei utcán, nehéz elképzelni, hogy egykor itt nem a forgalom zaja, hanem a macskaköveken zötyögő konflisok és a szomszédos korcsmákból kiszűrődő cigányzene adta az alaphangot. Ez az utca volt a Tabán „főútja”, ahol a filléres konyhák sűrű gőze keveredett a patikák tiszta illatával.

Saly Noémi várostörténész Micsoda népek… című munkája a 8. szám alatt álló épület mélyére ás. A neoreneszánsz bérpalotát Hauszmann Alajos tervezte Kégl György lányai, Paula és Gabriella számára, és 1893-ra készült el. Már megépültét is egy pikantéria adta, Kégl ugyanis lelkiismereti okokból bízta meg Hauszmannt a ház megtervezésével, egy vadászbalesetben ugyanis korábban véletlenül kilőtte az építész metszőfogát.

A házba nősült be Zichy István, aki 1934 és 1944 között a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója volt. Egy hölgyet az utcán meglátva így kiáltott fel: ott a feleségem! A nő is férjnél volt, de Zichy lepapírozta a dupla válást, így beköltözhetett a házba. Az épületnek volt lakója menekült orosz nagyhercegnő, likőrgyáros, hadmérnök, de itt székelt az 1920-as évek elején az orosz Romanov-ház restaurációját sürgető Fehér Légió is.

Ha a Döbrentei utcán járunk, nem mehetünk el a „tabáni remete”, Virág Benedek emléke mellett sem. Bár az 1752-(más források szerint 1754) és 1830 között élt pálos szerzetes háza a közeli Apród utcában állt, mindennapjai a Döbrentei utca és a környező templomkert köré fonódtak. Ő volt az, akihez még Kazinczy, Vörösmarty vagy Kisfaludy is elzarándokolt, ha bölcs szóra vágyott. Az utca lakói tisztelték az öreg poétát, aki szinte eggyé vált a városrésszel. Virág Benedek alakja jelképezi azt az intellektuális mélységet, ami a Tabánt többé tette egy egyszerű szegénynegyednél. A nevét viselő házban lelt a minap otthonra a Márai Sándor életét bemutató emlékkiállítás is.

Az utca déli végén egykor Paulovics Ferdinánd apró kocsmája állt, aminek a helyén 1903-ra Geiszt Gyula gyertyagyáros és sertéstenyésztő megbízásából bérpalota épült. Ahogy azt Jarmik Levente filmrendező, történész a Falanszter blogján írta: e sarki épületben nyitja „1904-ben Rapszky Zsigmond az Erzsébet-hídról elnevezett kávéházát, amit csekélyke forgalma miatt 1909-ben kénytelen volt lecserélni egy Ferenc körúti kávézó bérletjogára. A Döbrentei tér 6. szám alatti kereskedelmi egység ekkor került a kispénzű egyetemisták nagylelkű jótevőjének, Pulyai Gábornak a kezére. A diákság élelmezési támogatásába hamarosan belerokkanó Pulyait 1916-ban váltotta székében a csiptetős, kecskeszakállas Márk Károly – a gasztronómia nemzetközi nagymestere –, aki a vörhenyes fejű Ferenc és a kellemes modorú Károly nevű pincérekkel közösen rögvest irodalmi szalont varázsoltak a hatalmas ezüsttükreiről is nevezetes kávéházból.”

Persze ma már azt is sokan megkérdezhetik, jó, de kiről kapta az utca a nevét? Ki volt Döbrentei Gábor? Polihisztor, író és a Magyar Akadémia első főtitkára. Nem utolsósorban pedig nyelvújítóként tiszteljük a 65 éves korában 1851-ben elhunyt Döbrenteit, aki olyan szavainkat alkotta meg, mint az illem, a dallam, a történelem vagy a műveltség.

(Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Városrendezési és Építészeti Osztálya)

(A cikk megjelent a Várnegyed 2026/5. számában.)