Az Egyesült Államok fővárosában, Washingtonban született és ott is élt egészen 2004-ig. De vajon mi hozta Magyarországra, hogyan költöztek az I. kerületbe és mit szeret itt a legjobban? Erről friss honfi társunkkal, Bánfalvi Carolynnal beszélgettünk egy valóban exkluzív helyszínen.
Egy párkapcsolat kialakulása döntött el mindent. Gábor a rendszerváltást követő években az Egyesült Államokban dolgozott, 1996-ban találkoztak először egy óceánjáró hajó fedélzetén. Nem sokkal később világossá vált, hogy érdeklődésük és a jövőt illető elképzeléseik nagyon hasonlóak, ez pedig szorosan öszsze is kötötte őket. Hogy pontosan mi, arról a barátságos kis helyiség falát díszítő archív fotók, térképek, egyéb relikviák tanúskodnak. Carolynnak korábban semmilyen magyar kötődése nem volt, nem is túl sokat tudott hazánkról, először 1997-ben járt itt. Ez aztán lépésről lépésre változni kezdett, amikor már hol Magyarországon éltek, hol az Egyesült Államokban. Végül 2004-ben a Batthyány téri Szent Anna templomban összeházasodtak, ekkor dőlt el, Budapest lesz az otthonuk. Ismerkedő jelleggel többször is körbeutazták az országot. „Gábor mellett a magyar borokba és borvidékekbe is beleszerettem: Eger, Tokaj, Badacsony, Balaton-felvidék… aztán a magyar gasztronómiával is egymásra találtunk” – lebbenti fel a közös érdeklődésről a fátylat. Hogy a felfedezett értékeket másokkal is megoszthassa, két könyvet is írt (angol nyelven) borainkról, borvidékeinkről. Bár férje, Gábor egy Győr melletti kistelepülésről származik, Budapesten járt egyetemre, és hamar eldöntötték, hogy itt is szeretnének lakni. A VII. kerületi kis lakást a Batthyány tértől nem messze lévő budai ingatlanra cserélték, amit azóta sem bántak meg. „Bent van a városban, de karnyújtásnyira itt a Duna is. Gyönyörű környezetben lehet futni és sétálni, gyakran a munkahelyünkre is a hídon át gyalog megyünk” – mondja, ami önmagában is egészségvédő szokás.
A magyar nyelv azért még most is kihívást jelent. Carolyn heti rendszerességgel vesz nyelvórákat, noha Budapesten évről évre könnyebb angolul is boldogulni. „Ha már itt van a családom, a gyerekeim, a vállalkozásom, és a jövőmet is itt tervezem, akkor szeretnék magyarul beszélni.” A magyar állampolgárság megszerzése is ezért volt fontos. A gyerekek már itt születtek, de évente egy-két alkalommal elutaznak Washingtonba, hogy az ottani családdal is élő maradhasson a kapcsolat.
Át Pestre
Budapest vonzza a külföldi turistákat, ami nem csak a belváros pezsgő kulturális életét jelzi, de vállalkozás alapjának sem rossz. Carolynék is rájuk alapoztak, amikor a pesti oldalon, a Bródy Sándor utcában anno elindították a magyar borokat forgalmazó szaküzletüket, illetve a hozzá kapcsolódó boltíves pincét, ahol ma már naponta két borkóstolót is tartanak. Ahogy lefelé tartunk a lépcsőn, igazolva látjuk, hogy az érdeklődők kilencven százaléka még télen is külföldi turista, hisz épp az ő poharaikba töltöttek a munkatársak.
Bánfalvi Carolyn a borbárban │ Fotók: Tóth Tibor
Évente nagyjából kilencezer érdeklődő fordul meg a pincében – hangsúlyozza. Az átlagos amerikai nem sokat tud a magyar gasztronómiáról, de a magyar borok minőségére alapozva az ismertségét lehet növelni – magyarázza Carolyn, amint a pince feletti helyiségbe kapaszkodunk fel egy kis csigalépcsőn. És hogy ne csak más pincészetek borai alapján alkothassanak képet ezekről az italokról, Erdőbényén másfél hektáron maguk is gazdálkodni kezdtek. Az első furmint-hárslevelű cuvée-jük már a palackokban pihen. Az I. kerületben komoly pincerendszer található a Vár alatt, kérdésünkre, hogy nyitnának-e a budai oldalon is a már meglévőhöz hasonló borospincét, mosolyogva csak annyit válaszol: az jó lenne.
