A lomtalanítás mindig kényes kérdés, mint alapvetően minden tisztulási folyamat. Az elmúlt egy hónapban is volt körülötte közéleti huzavona – mint minden évben –, most éppen azzal kapcsolatban, hogy gyökeresen átalakítják-e a budapesti rendszert, vagy sem? Egyelőre minden maradt a régiben, de azért az I. kerület megmutatta, hogy lehet ezt máshogy is csinálni, mint a főváros legtöbb részén.

A téma kapcsán jellemző még a városképet érintő esztétikai és köztisztasági kérdések, a közbiztonsági vetületek és a kulturált együttélés módjainak morális körüljárása: ki, hogyan, mit, hová és mikor dobjon ki? És mit szóljon ehhez a többi ember, illetve kell-e egyáltalán bármit is szólni hozzá?

A folyamatról, és pláne annak eredményeiről általában már kevesebb szó esik, hiszen amikor túllendülünk rajta, a felesleges kacatokkal, megunt, leselejtezett használati tárgyakkal, ruhákkal, bútorokkal együtt a vesződség is kikerül az utcára. Képletesen szólva, azt is magukkal viszik az FKF munkatársai, hogy egy évig ismét ne kelljen ilyesmin gondolkodnunk.

Pedig idén igazán büszke lehet magára az I. kerület: kevés kulturáltabb, konfliktusoktól mentesebb és hatékonyabban eltüntetett lomtalanítás akad a fővárosban, mint a március elsejei volt.

Amerre mi megfordultunk, ott a különféle lomkupacoknál nem alakult ki a máshol annyira jellemző hangos ordibálás, veszekedés, pláne tettlegesség. A rutinos „amatőr” guberálók „ami másnak szemét, nekem kincs” jellegű értékmentő tevékenysége kényelmesen megfért a „hivatásos” lomisok nyersanyaggyűjtő hozzáállásával. A kerületet sem lepték el napokkal előre a máshonnan jól ismert „Lomis”, „Fogva”, „Enyém” és hasonló, territóriumkijelölő táblák. De a „zsákmányra” telepedő kéretlen „éjjeliőrök” is mellőzték az egyéb városrészekben előszeretettel fitogtatott agresszív stílust, és emberi módon is képesek voltak közölni, ha valami már „le lett válogatva”. Hiába, Budaváron még lomizni is máshogy szokás.

Március 2-án pedig, ahogy azt előzetesen Böröcz László polgármester ígérte, felberregtek a takarítógépek, munkába lendültek a köztisztasági szakemberek, és az utolsó morzsáig eltüntették a lomtalanítás után maradt törmeléket. Aki hétfőn reggel utcára lépett Budaváron, és nem tudta, hogy a hétvégén helyenként még a földszinti ablakokig érő kacathegyek borították a kerületet, az meg nem mondta volna, hogy itt lomtalanítás volt.

Így néz ki, amikor egy városvezetés komolyan veszi a köztisztaság kérdését, erről pedig Budapest jó pár kerülete példát vehetne.

(Fotók: Tóth Tibor)