Nehéz szétszálazni a Ruszwurm-sztorit, ezt csak megerősítette Hazai Andrással történt találkozásunk. A legendás cukrászatot az ő nagyapja vette át Ruszwurm Vilmostól és vezette több mint negyed századon át, míg közbe nem szólt a történelem. Neki is megvan a saját története és álláspontja a Ruszwurmról és a cukrászat körül keletkezett vitáról. Meghallgattuk elbeszélését, és neki köszönhetően még ritka fényképfelvételeket is megismerhettünk.

Gyerekként a hamutálcákat ürítette, és bemehetett hátra, az eladásra váró süteményekhez. Hazai Andrást a Ruszwurm cukrászdában és azon túl is mindenki a Várban annak a Tóth Ferencnek az unokájaként ismerte, aki segédként dolgozott Ruszwurm Vilmosnál, majd önálló cukrászdát nyitott az Alkotás utcán. Amikor Ruszwurm mester megöregedett, felhívta Tóth Ferencet, hogy vezesse ő a Szentháromság utcai üzletet. Tóth maga is már tapasztalt cukrász lévén sikerrel vitte tovább a helyet, egészen az 1951-es államosításig. Az üzletet átvevő Dél-Budai Vendéglátóipari Vállalat Tóth Ferenc szakértelmére nem tartott igényt, pedig művészi szintre fejlesztette a cukrászatot. A cégvezető-tulajdonos hamarosan az Állami Könyvterjesztőnél, pontosabban – nyilvánvalóan büntetésül – annak egy könyvzúzdájában találta magát.

Később azért akadt a foglalkozásához közelebb álló pozíció is, a Roham utcai, számos cukrászdát ellátó nagy cukrászüzemben tevékenykedett. Itt nem mással dolgozott együtt, mint Szamos Mátyással, a közelmúltban elhunyt Szamos Miklós édesapjával. Mint ahogy Hazai András mesélte, ők ketten egyformán éltek-haltak a sütemény- és tortaművészetért. A cukrászat szerelmesei voltak, annyi volt csak a különbség közöttük, hogy míg Szamos marcipánból, Tóth cukorból építette a díszeket. Utóbbi szép kort élt meg, 86 éves korában hunyt el.

Az unoka, Hazai András nem követte a nagypapa hivatását, ő maradt a könyveknél. Ellenben ő már a gutenbergi örökség megőrzését szolgálhatta, könyvterjesztőként dolgozott sokáig, méghozzá Bakó Annamária, a Litea Könyvszalon vezetője mellett. Természetesen elsősorban azért ültünk le vele beszélgetni egy másik kerületi cukrászda – a Dobay – teraszán, hogy más nézőpontból is rá lehessen tekinteni a Ruszwurm-ügyre, de azért messzebbről kezdtük a viszszaemlékezést.

„Nagyapám 1922-től csak bérelte, majd Ruszwurm Vilmos halálával 1936-ban öröksége megvásárlásával vált tulajdonossá” – idézte a családi krónikát. A háborúban először a németek, majd a szovjetek rabolták ki a bombatalálat miatt megsérült üzletet. A házat sikerült megmenteni, Tóthék állították helyre. A háború után még meg tudták ünnepelni a cukrászda fennállásának 120 éves évfordulóját, ám pár év múlva bekopogott az Államvédelmi Hatóság. “Mindent lefoglaltak, csokoládét, cukrot, ingben-gatyában kellett kijönniük az utcára” – érzékeltette a korszakváltást.

Ám most nagy ugrással a rendszerváltozás utáni időkre fordulunk rá. Bár a nyilvános források szerint a cukrászatot a kilencvenes években egy külföldi cég vette meg, erről interjúalanyunknak nem volt ismerete. Hazai András azt mondta, előtte nem világos, kitől vette meg a céget Szamos Miklós, a szerződést mindenképpen látni kellene. Ő is sajnálatosnak tartja, hogy a helyiségbérleti szerződés és díjfi zetés ügyében ennyire elmérgesedett a vita az önkormányzat és a Ruszwurm Kft. között.

„Álláspontom az, hogy Szamos Miklós jól vezette a cukrászdát, de hibát követett el, hogy a felemelt bérleti díjat nem fi zette. Rögtön bele kellett volna csapni az akkori polgármester kezébe.” Hazai Andrást a Ruszwurm név használatáról is kérdeztük, aki egy családi emlékiratból idézett: Tóth Ferenc a cukrászdát, házrészét és névhasználati jogát vette meg az örökösöktől. Hogy aztán az államosítás, majd a korai privatizáció hogyan vette-vitte a névhasználathoz fűződő jogot, annak kiderítésére ezennel nem vállalkoztunk. Egy dolog bizonyos, Szamos Miklós egyszer Hazai András édesanyjának elmondta, hogy a névhasználati jog nála van.

„Az igazi Ruszwurm-krémes nagyapám találmánya” – jelenti ki az unoka, hozzáfűzve, hogy a krémes azelőtt is híres volt persze, de a tejszínt a nagyapa másféle aránnyal keverte be, ettől lett igazi a Ruszwurm-krémes. Aztán arról is szó esett, hogy ezt a süteményt frissen, órákon belül el kellett adni, mert nem tudta tartani a formáját. Ezt a receptet állítása szerint Szamos Miklós továbbfejlesztette, és tartósabb krémest alkotott belőle.