A hatékony együttműködés nem nélkülözheti a korrekt és jó szándékú személyes kapcsolatokat – többek között ezt a tanulságot szűrte le korábbi közéleti tapasztalataiból Fodor Artur. A krisztinavárosi kereszténydemokrata politikus október óta az I. kerület alpolgármestereként segíti a városvezetés munkáját az egyházakkal, a nemzetiségi önkormányzatokkal és a testvérvárosokkal való kapcsolattartásban.
– Milyen kötődése van az I. kerülethez?
– Itt születtem a Krisztinavárosban, ahol az ifjúságomat, egész eddigi életemet töltöttem: a Krisztina téri általános iskolába jár tam, majd a Petőfi Sándor Gimnáziumban érettségiztem. Gyerek ként sok időt töltöttem a Vérmezőn, életem mindmáig meghatározó tere a Krisztinavárosi templom és kapcsolódó közösségei.
– Miért lett villamosmérnök?
– Jó kérdés! Családomban mindenki muzsikus, szüleim mind ketten a Rádiózenekar művészei voltak. A kerületi zeneiskolában én is öt évig tanultam zongorázni, de a gyakorlás nem volt kedvemre való. Jó tanulóként viszont a matematika és a fizika is érdekelt. Amikor választani kellett, a mérnöki terület felé indultam el: a Budapesti Műszaki Egyetemen szereztem villamosmérnöki diplomát erősáramú szakon. Az I. kerülethez munkahelyeimet tekintve is mindig igyekeztem közel maradni. Szakmai pályám során elsősorban üzemeltetési területen dolgoztam. 2023-ban a Magyar Államkincstártól is mint üzemviteli mérnök mentem nyugdíjba. De érdeklődésem mindig erős volt a zene, a nyelvek, általában a humán területek irányában.
– Hogyan került kapcsolatba a helyi politikával?
– Mindig érdekelt a közélet, 1998-tól pedig két cikluson át képviselhettem a Krisztinavárost a testületben. Ebben az időben voltam egyházi, ifjúsági és sportügyi tanácsnok, majd négy évig a Kulturális, Oktatási és Sportbizottság elnöke. Induláskor a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség színeiben, 2003-tól pedig a helyreállított Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) képviselőjeként dolgoztam 2006-ig.
– Most pedig külsős alpolgármesterként kapott megbízatást Böröcz Lászlótól. Miként történt ez?
– Képviselőként nem indultam a választáson, de Böröcz László polgármester úrral évekre visszamenően szoros volt az együtt működésünk, megtisztelő, hogy felkért a tisztségre. Így októbertől én felelek az egyházi, a nemzetiségi és a testvérvárosi szakterületekért az önkormányzatban.
– Kereszténydemokrataként kézenfekvő, hogy Ön foglalkozzon az egyházakkal. Hogy értékeli az előző városvezetés munkáját e téren?
– Az egyházügyi kapcsolatokban is meghatározó, hogy mennyire ismerik egymást az érintettek és mennyire szándékoznak az egymást segítő kapcsolódás módjait megtalálni. Kerületünkben jelen van a katolikus, a református, az evangélikus és a görögkatolikus egyház – az ő templomuk a Fő utca II. kerületi ré szén helyezkedik el –, illetve az izraelita hitközség. Meglátásom szerint az előző ciklusban a legtöbb egyházközséggel egy formálisnak mondható viszony volt jellemző, az önkormányzat vezetése nem nagyon kereste a kölcsönös együttműködés és segítségnyújtás lehetőségeit.
– Ezen hogy lehet változtatni a jövőben?
– A személyes kötődések erősítése nagyon fontos. Ezen felül biztos vagyok benne, hogy az egyházak részéről is megvan a szándék arra, hogy jobban kivegyék részüket a kerület életéből, erre módot kell adni. Az ünnepek jó alkalmat nyújtanak arra, hogy az egyházak méltó jelenléttel képviseltessék magukat, de az önkormányzat is aktívabban lehet jelen az egyházközségek rendezvényein. A másik lehetőség a karitatív munkában rejlik, ismét szeretnénk építeni a karitászos vezetők információira, illetve az egyházak közösségépítő, mintateremtő szerepére, egymás programjainak kölcsönös támogatására.
– Milyen az önkormányzat viszonya a nemzetiségi önkormányzatokkal?
– Az I. kerületben nyolc ilyen szervezet működik – bolgár, görög, lengyel, német, örmény, roma, szerb és szlovák –, ami soknak tűnhet, viszont mindegyik nemzetiségnek megvannak a maga történelmi és kulturális gyökerei a kerületben. Az ugyan változó, hogy hány embert képviselnek, de természetesen mindegyikük szerepe jelentős. Általánosságban jónak mondható a kapcsolat, októberben alakultak meg a nemzetiségi önkormányzatok, ezt követően személyesen egyeztettem velük. Ezek a találkozások rá mutattak arra, hogy szükségessé vált a korábbi támogatási rendszer felülvizsgálata. Terveink szerint az új pályázati rendszer sokkal átláthatóbb lesz. Az eddigi esetlegesség helyett külön nemzetiségi keretet tervezünk a költségvetésben, amelyre egyszerre pályázhatnának a szervezetek. Így a pályázatok lejárata, elszámolása is áttekinthetőbbé válna, ami számukra is előnyösebb lesz.
– Nagy kihívás nyolc szervezet igényeit összehangolni…
– Igen, ennek érdekében közös egyeztető fórumokat fogunk tartani, polgármester úr kezdeményezésére az első megbeszélésre nemrég már sor is került. Itt közösen áttekintettük a je lenlegi helyzetet és a jövőre vonatkozó terveket, az együttműködés lehetséges módjait és az igényeket. Fontos, hogy minden nemzetiségi önkormányzat elmondhassa észrevételeit, javaslatait. Sajnos az idő rövidsége miatt az idei adventi rendezvénysorozatba már nem tudtuk jobban bevonni őket, de a hasonló programokon szeretnénk nekik hangsúlyosabb helyet, fellépési és árusítási lehetőséget biztosítani. Ezért szeretnénk a programjaikat a korábbinál jobban integrálni a rendez vényeinkbe, így az általuk képviselt értékek szélesebb körben megismerhetővé válhatnak. De arra is biztatom őket, hogy szélesítsék ki az eseményeikre meghívottak körét. A közös munka kiemelt része lehet, hogy számos testvérvárosunk olyan területen fekszik, amely ország nemzetisége Budaváron is jelen van, a velük való kapcsolattartásba is szeretnénk bevonni a nemzetiségi önkormányzatokat.
– Mi a jelentősége a testvérvárosi együttműködésnek?
– Ezek sikerességét is a személyes szálak befolyásolják. Mindkét oldalon kell lennie olyan embernek, aki az együttműködés motorja tud lenni. Ahol ez hiányzik, ott gyengül a kapcsolat. Az a szerencsés, ha a testvérvárosi viszony túlmutat a protokolláris kereteken. Így sokat lehet tanulni a többiektől: hogyan oldanak meg itt is létező problémákat, milyen, jól működő modelleket vehetnénk át tőlük? Az intézmények kapcsolódását is ösztönözni kell: a Petőfi Sándor Gimnáziumban, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában és a Kosztolányi Dezső Gimnáziumban például hosszú ideje cserediák-programok működnek ilyen keretek között. Ugyanilyen fontos a civil szférák összekötése, amiben a Budavári Kézfogás Testvérvárosi Egyesületnek vannak nagy érdemei. De itt is említhetjük az egyházak szerepét. Meg kell nyitnunk az együttműködés csatornáit, ehhez nagyobb odafigyelés és intenzívebb szerepvállalás kell.
– Ezt miként tervezik a jövőben?
– Az elmúlt öt év a testvérvárosi kapcsolatok gyengülését eredményezte, most ezt is kezelnünk kell. Szerencsére ebben a ciklusban olyan kollégák dolgoznak ezen a területen, akiknek a szakmai tapasztalatait és kapcsolati tőkéjét hasznosíthatjuk. A 13 testvérvárosból többekkel az utóbbi években elhalványult kapcsolatot újjá kell éleszteni. Már az elmúlt két hónapban több ilyen partnerünkkel újból megteremtettük a kontaktust, jó példa erre Molnár Gábor képviselő úr novemberi marlow-i látogatása, illetve a capestranói és pozsonyi találkozások. Meg kell mozgatni a testvérvárosokat, fontos, hogy mi is méltó módon fogadhassuk őket, és ehhez olyan, meglévő kerületi ünnepeket találjunk, amelyekben ők is szerepet kaphatnak. Jó lehetőség lehet erre május 21., a kerület napja.
– Milyen gyerekkori emlékeket őriz az adventi időszakról, a karácsonyról?
– Vannak saját emlékeim, de vannak filmre vett karácsonyaink is, mert édesapám sok ilyen ünneplést megörökített. Ezek a képkockák jobban előttem vannak, ahogy – miután csengettek az „angyalok” – belépek a titkosan feldíszített karácsonyfát rejtő szobába és ahogy együtt ünnepel a család. Emlékeim másik része a krisztinavárosi templomhoz kötődik, a rorátékhoz, a szenteste délutánján általunk előadott pásztorjátékokhoz, a ministráns-karácsonyhoz.
– A karácsony a másiknak szerzett meglepetésről is szól. Ön szerint mi a jó ajándék?
– Mindenképpen a személyes ajándék, amelyben az ajándékozó is megjelenik. Amelyen nem azt érezzük, hogy az egy gyorsan összekapkodott csomag, hanem azt, hogy ez nekem avagy a másiknak szól. Ezt persze nehéz mindig eltalálni, de ha jó szívvel adjuk, az még akkor is átjön, ha a tárgy nem telitalálat. És persze nem csak tárgyi ajándékok léteznek, ezek közül talán a legszemélyesebb, ha az időmből adok másoknak.
– A karácsony nemcsak a vásárlásban merül ki. Szokott jótékonykodni, adományozni advent, karácsony idején?
– Igen, elsősorban a plébániánkon keresztül, amely egy apró baranyai falu gyermekeit támogatja. De részt veszek a Katolikus Karitász gyűjtésében is. Valóban, a karácsonyi „hadjárat” már októberben elindul, de sajnos ebben könnyen elvész az egésznek az alapja, Jézus születése, ami egyedülálló szeretet-meg nyilvánulás a világon. Ha ezt a karácsonyi forgatagban is sikerül tudatosítani, akkor az ünnep igazán megtelik tartalommal.
FODOR ARTUR
1958-ban született Budapesten. Villamosmérnöki diplomát szerzett 1982-ben, főiskolai teológiai végzettséget 2006-ban. 1982 és 2023 között egymást követően energetikai, kutatóintézeti, egyetemi, kereskedelmi és államigazgatási munkakörökben dolgozott. 2023-ban vonult nyugdíjba. Az MKDSZ illetve a KDNP tagja 1998-tól. Önkormányzati képviselő 1998-2006 között, egyházi, ifjúsági és sportügyi tanácsnok 2002-ig, majd a Kulturális, Oktatási és Sport Bizottság elnöke 2006-ig.
(A cikk megjelent a Várnegyed 2024/22 számában, szerző: Tari Tamás és Kuthi Áron; fotók: Kőrösi Tamás)
