A fiatalok szerhasználata többnyire mögöttes okokkal állhat összefüggésben, ezek feltárása megkerülhetetlen a megoldások keresése során. Bajzáth Sándor felépült függő és addiktológiai konzultánssal a drogok iránti kíváncsiságról, a szülői háttér hajlamosító tényezőiről, illetve arról a felelősségről beszélgettünk, amely a családokra és az oktatási intézményekre hárul.
Viszonylag későn, 19 évesen találkozott először a droggal, hasist szívott, nem sokkal később jöttek az ópiátok – mondta Bajzáth Sándor rögtön a beszélgetés elején. Az 1980-as évek közepén, rövid, alkalmi hasishasználat után egy párkapcsolat révén nagyon gyorsan intravénás szerhasználóvá vált, ami szerinte nem tipikus út, de jól mutatja, mennyire meghatározó lehet a közvetlen környezet. A már több mint 23 és fél éve szer- és alkoholmentesen élő szakember saját példájával cáfolja azt az elképzelést, hogy kizárólag nagyon fiatal korban lehet lejtőre kerülni. A szerhasználathoz vezető „alapok” azonban már gyerekkorban kitapinthatóak.
A családi háttér
A droghasználat mögött ritkán áll pusztán kíváncsiság. Bajzáth Sándor tapasztalatai szerint szinte mindig valamilyen családi diszfunkció, érzelmi hiány vagy feldolgozatlan feszültség húzódik meg a háttérben. Úgy látja, hogy egy jó nevű budai gimnázium tanulói sem feltétlenül védettebbek, csupán más jellegű problémákkal küzdenek. A jól szituált, elfoglalt értelmiségi szülők gyakran anyagilag mindent megadnak, de érzelmileg kevésbé vannak jelen, nincsenek kijelölt keretek, ami kiemelt kockázati tényező. Nem beszélve arról, ha a háttérben rossz családi működés húzódik meg, amit tetézhet, ha a szülők egymással sincsenek jóban. Egy példát is említ – meghívták egy budai (fizetős) gimnáziumba előadást tartani, mert a gyerekek körében droghasználat gyanúja merült fel. Ő azonban a szülőkkel akart találkozni. A csoportfoglalkozáson aztán később kiderült, hogy az egyik családban a szülő ivott, egy másikban pedig rendszeresen füvezett. A megoldást tehát ezen a szinten kellett – és többnyire kell – keresni.
A függőség figyelmeztető jele
A függőség definitív határvonalát Bajzáth ott húzza meg, amikor a szerhasználó elveszíti az irányítást saját élete felett. Amikor a szer az élete szerves részévé válik és akkor is használja, amikor már tudatilag nem akarja. Úgy véli, az alkalmi használat önmagában még nem feltétlenül jelent függőséget, de a rendszeresség már egyértelmű figyelmeztető jel. Különösen fontosnak tartja annak megértését, hogy nem minden fiatal indul ugyanarról a rajtvonalról: aki stabil családi háttérrel, célokkal, sporttal és támogató kapcsolatokkal rendelkezik, nagyobb eséllyel „kinövi” a kísérletezést, míg a problémás közegből érkező, valamilyen szociális hiányt szenvedő gyereknél a szer szinte okszerűen tölti ki az űrt. Az nem baj, ha a gyerekek tudják, hogy milyen cselekménynek mi a büntetése, hogy mik a jogaik, de meggyőződése szerint a megelőzés elsődleges terepe a család kell legyen. Azokat a celebeket, akik „előadói munkásságuk során” a drogfogyasztást vagy épp az alkoholt trendi dologként keretezik, nem engedné gyerekek közelébe.
Viszonyunk az alkoholhoz
A szakember az alkoholt heroin-szintű drognak tartja. Szerinte ez a szer épp a társadalmi normalizáltsága miatt rendkívül veszélyes, ráadásul a családi mintákon keresztül nagyon súlyos nyomot hagy már a gyerekek korai életszakaszában is. Bajzáth úgy véli, a zéró toleranciára épülő iskolai gyakorlat – amely azonnali kizárással reagál – nem oldja meg a problémát, sőt gyakran tovább mélyíti azt. Álláspontja szerint nem lehet minden esetet egyformán kezelni: különbség van egyszeri kipróbálás, rendszeres fogyasztás és terjesztés között. A gyerekek esetében annyi azonban biztos, hogy a szülők bevonása nélkül nincs valódi megoldás.
