Október végén tizenhárman tettek magyar állampolgársági esküt a polgármester előtt. A legmesszebbről, az orosz Távol-Keleten lévő Habarovszk városából Irina Titova érkezett. A Kína észak-keleti határától 30 kilométerre fekvő város Budapesttől légvonalban is 7700 kilométerre van. Az ötvenes éveinek elején járó asszonnyal egy kávé mellett beszélgettünk választásának hátteréről, családjáról és egy sorsfordító találkozásról a híres magyar íróval.
Különös nagycsalád Irináé. Rokonai élnek Szahalin szigetén, de Donyeckben és Kijevben is, unokatestvére pedig Oszakában. Ő maga középiskolás koráig Habarovszkban élt, az orvosi egyetemet is ott kezdte apja hatására, aki repülőgép pilóta és repülőmérnök lévén sokat foglalkozott a fi zikai és kémiai jelenségek emberi szervezetre gyakorolt hatásaival. Amikor édesanyja agyvérzést kapott, tanulmányi érdeklődése az emberi nagyagy működése, sérülésének, illetve öregedésének következményei felé fordult. Ekkor nyílt lehetősége arra, hogy a budapesti Pető Intézetben tanulhasson, ahol a központi idegrendszeri sérülés következtében mozgássérült gyerekek speciális fejlesztésére képeztek szakembereket. 1992-ben Oroszországban lehetett az itteni intézetbe felvételizni. A Pető-módszer elsajátítása már Budapesten történt, amivel nem csak szakmai célját találta meg, de új otthonát is. Itt is kezdte meg konduktori munkáját, ma már azonban az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben várja a betegség vagy sérülés utáni mozgásterápiára beutalt betegeket. Erre a 2000-ben megszerzett bevándorlási és munkavállalási engedély teremtett lehetőséget számára. Noha már több mint 30 éve itt él, orosz identitása nem változott.
Gépészmérnök férjével, aki szintén az egykori Szovjetunióban született (a mai Moldávia területén) már a magyar fővárosban ismerkedtek meg. Bár ő román nemzetiségű, az orosz nyelv és kultúra volt és lett a kapcsolatuk alapja. De akkor miért volt szükség a magyar állampolgárságra is? Irina ezt a háborús helyzettel összefüggő elővigyázatossággal magyarázza. Attól tart, adódhat olyan fordulat, hogy egyes Magyarországon élő külföldieket majd visszaküldhetnek a származási országukba. Ismerősei körében volt ilyen eset, de részleteket nem mond. Természetesen fi gyeli a híreket, és a háborút értelmetlen öldöklésnek tartja.
Az I. kerületbe egy különös véletlen vezette a családot. A már Budapesten született két lányukkal a VII. kerületi Akácfa utcában laktak, amikor munkahelyén, a Rehabilitációs Intézetben megismerkedett Budavár egyik meghatározó művészével. Jókai Anna ekkor már rossz egészségi állapotban volt, betegágyán viszont sokat beszélgettek, gyakran az élet múlandóságáról. Egy ilyen beszélgetés alkalmával vetette fel az író, hogy költözzenek az I. kerületbe, hisz ez a város egyik leginspirálóbb része. Miután egyik lányukat felvették a Kosztolányi Dezső Gimnáziumba, a javaslatot megfogadták, és megvásárolták a Logodi utca egy szépen felújított házának egyik lakását. Megszerette a környéket, bár szíve egy darabja Habarovszkban maradt.
„A nyarakat mindig otthon töltjük, az utazás azonban most egy kicsit nehezebb” – mondja a családi kötelékeket fi rtató kérdésünkre. Menetrendszerinti repülőjárat ugyanis 2022 februárja óta nincs Budapest és Moszkva között, ezért Belgrádban kell gépre szállniuk, Moszkvától pedig még 9 óra repülőút várja őket. Ugyan nyáron plusz, télen mínusz 35 fok sem ritka Habarovszkban, az ottani ismerősei szeretnek ott élni, közülük egyedül csak Irina költözött el. Őt sem az elégedetlenség, hanem az emberi test működése iránti kíváncsisága hozta ide. Ezt azóta sem bánta meg.
