A Horváth-kert siralmas állapota a kerület és a főváros szégyene

Aki csak buszra vár a Horváth-kert szegletén, vagy a villamosmegállóból pásztázza az árnyat és felüdülést adó zöld foltot az Attila út és a Krisztina körút szorításában, az még el is gondolkodik, milyen szerencsések a környék lakói, hogy ilyen szép parkjuk van. 

Sajnos a valóság picit árnyaltabb, és nem a szó pozitív értelmében. A környéken lakók számára ismert jelenség, hogy a hajléktalanok előszeretettel veszik igénybe a park nem előírásszerű “szolgáltatásait”. Vagyis egyéb lehetőség híján a bokor alatt végzik dolgukat. 

Aki meg szülőként arra “kárhoztatott”, hogy e szép fekvésű zöldfelület közelében lakik, kénytelen e hívatlan vendégek jelenlétében játszótérre vinni gyermekét. 

Ottjártunkkor találkoztunk egy kutyát sétáltató helyi hölggyel, aki hosszasan panaszkodott a park siralmas állapotáról. Mint mondta, a hely soha nem volt olyan elhanyagolt, szemetes, mint most. – “Látogatásuk” után a hajléktalanok sokszor hagynak maguk után piszkot, és sajnos WC-nek használják a bokrok, fák tövét – panaszkodott.

A park fényét hivatott emelni két köztéri alkotás, Haydn és Chopin zeneszerzők szobra, de valljuk be, ők se így képzelték el hosszú távú lakóhelyük környezetét. 

A Horváth-kerti pavilon üresen áll – régebben bár működött benne, – szomorú látvány mindez a Krisztinaváros nyüzsgő szívében. Ha valaki üzemeltetné a pavilont, az illemhely-probléma is megoldódna. Ha valaki a jó gazda gondosságával gondolkodna a park jelenéről és jövőjéről, szebb, rendezettebb, emberibb környezet fogadná a pihenni vágyót. Egyszóval: a Horváth-kert jobbat érdemel!