Köztéri szobrok tekintetében Budapest kétségtelenül emlékmű-nagyhatalom, s ebből az I. kerület is alaposan kiveszi a részét. Itt a különböző történelmi korok és kurzusok emlékezetpolitikáját pontosan nyomon követhetjük, ehhez elég, ha teszünk egy könnyű sétát valamelyik közterületünkön. Mi most a Horváth-kertben néztünk körül, ezen a relatíve kis területen öt szobor is helyet kapott.

A Dobay cukrászda mögött áll a magyar operatörténet megkerülhetetlen énekesnője, Déryné Széppataki Róza szobra, aki egyszerre volt sikeres színész, műfordító, illetve ünnepelt operaszubrett is az 1830-40es években. Ligeti Miklós szobrát az operaműfaj második aranykorának időszakában, 1935-ben avatták fel. Bár az alkotás Budapest ostromakor megsemmisült, azt 2010-re Polgár Botond gyergyószentmiklósi szobrász újraalkotta.

Nem messze tőle egy ülő nő szobra néz az alagút felé. A jelenleg ismét üzemelő díszmedence peremén, egy faragott kőtömbre ültetett bronz akt egyszerre sugároz erőt és melankóliát, ami alkotója, Ferenczy Béni szobrászművész baloldaliságának tükrében akár a munkásnő toposzának is tekinthető. Az 1961-ben felállított szobor azonban egyfajta magyar Vénuszként is értelmezhető, vagy egyszerűen csak egy fürdőzéshez készülő alakként, amely ma már a Horváth-kert elválaszthatatlan része.

Fréderic Chopin, a világhírű lengyel zongoraművész és zeneszerző mellszobra kacifántos úton jutott el a Horváth-kertig. A művész emlékét őrző lengyelországi bizottság elnöke, Waldemar Dabrowski eredetileg Szilasi Alex zongoraművésznek adományozta, ő pedig az I. kerületnek ajánlotta fel.

Az eredeti szobor Bolesław Syrewicz, a XIX. századi lengyel szobrász munkája, de amit mi láthatunk, az az 1899-ben Párizsban felavatott szobor pontos másolata. A posztamens Aczél Péter, Budavár egykori főépítészének munkája. Közvetlenül Chopin büsztje mögött a park közepén egy impozáns kőfal fülkéjében egy másik nagy zeneszerző, Joseph Haydn emlékműve látható. Az osztrák művész a vonósnégyesek bécsi klasszikusa, akit azonban – a díszbetűs felirat szerint legalábbis – a magyar zenetörténet is magáénak tekint. Az emlékhelyet 1960-ban avatták. A mellszobor Kocsis András munkája.

A Döbrentei tér felől érkezőket a klasszicista stílusjegyeket őrző Nepomuki Szent János szobra fogadja. Eredetileg 1838-ban állították fel a közelben, a még akkor lefedetlen Ördög-árok partján annak reményében, hogy a vizek, hidak és árvizek védőszentje közbenjárására a jövőben elkerüli Krisztinavárost az előző évhez hasonló, pusztító felhőszakadás. A műkőből öntött szobor az 1960-ban elbontott homokkő-alkotás másolata, melyet Szomolányi Péter szobrász-restaurátor készített. Tőle tudtuk meg, hogy az eredeti (fej nélküli) szobor is megvan, és a BTM Kiscelli Múzeum őrzi.