Jórészt minden felújításra szorul a Horváth-kertben a faállománytól kezdve a sétautakon át az utcabútorokig – ezt állapítottuk meg, miután bejártuk a területet Zakar András budavári főkertésszel. A kis budai parkban Negyven-ötven éve rögzült állapotok uralkodnak, a lehasználtság szembeötlő. Ezért is döntött az önkormányzat a felújítás mellett, amelyet társadalmi egyeztetés előz meg. 

A park öntözőrendszerét júniusban újította fel a kerület, amivel csak egy baj van, hogy nem az egész park alatt fut. A Főváros – amelynek kezelésében eddig állt a terület, – a csöveket csak az Alagút utcához közeli részen fektette le. Meg is látszik a különbség: ahol nincs öntözés, ott már régen kiégett a fű. A kerület egyébként a park egész területére ki fogja építeni a rendszert. 

Menthetetlen fából holtfa, ami bogarak, madarak lakhelye. A modern parképítés egyik előremutató megoldása

Zakar András jónéhány fát megmutat: a Dobay cukrászda melletti, árnyat adó, paddal körülvett hársfa gyökerei felbontották a térkövet, ezt mindenképp orvosolni kell. A közeli juhar viszont menthetetlen, a kéreg lepattogzott, belseje száraz, lárvák költöztek bele, kidőlés fenyegeti. Egy másik juharfa kérge is hiányzik, a törzse is sérült. Rámutat egy magas gesztenyefára, sajnos az is kiszáradt. Látunk egy magas fenyőfát, amely szintén nem bírja a szárazságot. 

“A fejlesztés részeként, első lépésként bejárást tervezünk a lakossággal, körbemegyünk a parkban. Komoly állapotfelmérést fogunk végezni, hogy mely fák szorulnak ápolásra és melyeket kell eltávolítanunk. Kívülről most is szép zöld a park, de ha jobban megnézzük, nagy problémák vannak” – foglalja össze a főkertész. A Haydn-emlékmű mellett a kertészek nemrég vágtak ki egy szintén elhalt fát, és edukatív céllal holtfát hoztak létre belőle, meghagyva a nyesedéket a durván három méter magasan elvágott törzs körül. Így a fa továbbra is élőhelyet ad madaraknak, gyíkoknak, rovaroknak, erről hamarosan táblát is elhelyeznek a helyszínen. A Horváth-kert alatt fut az Ördög-árok, erre is fel szeretné hívni a figyelmet a kerület, ez is része a fejlesztésnek.  

Még turistaút is átvezet a parkon, bár a sétautak nem mindig arra vezetnek, amerre az emberek járnak

Szembetűnő, hogy csakazértsem ott van térköves vagy aszfaltos sétaút, ahol az emberek egyébként járnak, az utak egyáltalán nem követik az áthaladás igényeit. Girbegurba ösvények szelik át a parkot, de ezek esős időben sárosak, használhatatlanok. A Krisztina körút felőli oldalon értelmetlen módon betonlapokat telepítettek a fűbe, funkció nélkül. Erre szoktuk azt mondani, hogy elment az idő a park felett, mivel megváltoztak az emberi szokások.

A Petőfi Sándor Gimnázium felől a zebrán átkelve pedig valamiféle egykori bokor-ágyásba kell belépni, onnan meg rögtön padokba botlik az ember. A felújítás során a padok, asztalok áthelyezése, ötletesebb elrendezése is indokolt. 

“Az az elképzelésem, hogy itt egy kis közösségi teret kell kialakítani, hiszen a gimnazisták szeretnek itt üldögélni, gyülekezni” – jegyzi meg Zakar András, hozzátéve, hogy a játszótéren négyféle burkolat (térkő, aszfalt, rekortán, homok) uralkodik. Elférne például egy napvitorla, motorikus játszóeszközök és még néhány játék is. Zakar András szerint a park hozza bármelyik fővárosi, közepesen lepusztult park színvonalát, ennek ellenére komolyabb beavatkozásra, fa fajcserére, többszintű növényállományra, esőkertre, öntözőrendszerre, új szemetesekre van szükség, valamint a sétautak újragondolására, az indokolatlan utak felszámolására – azaz beton helyett zöld, élhető virágos legyen a hely, amely minden korosztály számára kikapcsolódást nyújt. 

Fotók: Tóth Tibor