Többen emlékezhetnek rá, amikor két éve az Attila úton egy 1976-ban telepített, egy méter átmérőjű húzott beton vízcső eltörött, és vízzel árasztotta el a Döbrentei tér környékét. Tény, hogy a fővárosi vízhálózat kora és összetettsége miatt szinte bármikor előfordulhat kisebb-nagyobb havária. Nekünk, vízfelhasználóknak azonban csak akkor tudatosul e láthatatlan rendszer sérülékenysége, amikor ez az alapvető szolgáltatás akadozni kezd. Most, hogy rendkívüli szárazság tombol az országban, a Fővárosi Vízművektől kértünk tájékoztatást a friss ivóvíz-szolgáltatás technikai hátteréről.
Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy Budapest ivóvízellátása nem kerületenként elkülönülő hálózatokból áll. A fővárost ellátó rendszer egységes, egymással összekapcsolt műszaki rendszer, amelynek struktúrája és üzemeltetési egységei nem követik a kerülethatárokat.
A Fővárosi Vízművek teljes szolgáltatási területén több mint 5300 kilométer ivóvízvezetéket üzemeltet. A hálózat hosszú idő alatt, több korszakban épült ki, ezért különböző korú, anyagú és átmérőjű vezetékekből áll. A hálózat anyag és átmérő szerinti részletes összetételéről, illetve az egyes vezetéktípusok területi elhelyezkedéséről – mint hangsúlyozták – a kritikus infrastruktúra védelméhez kapcsolódó biztonsági okokból nem adhatnak tájékoztatást, ugyanakkor számos fontos részletet megosztottak.
Például azt, hogy a laikus feltételezésekkel ellentétben egy-egy vezeték állapotát és élettartamát sem az életkora, sem az anyaga, sem a cső falvastagsága nem határozza meg. A meghibásodások valószínűségét számos tényező – egyebek mellett az adott vezeték műszaki állapota, a talajviszonyok, a külső terhelések, az üzemeltetési körülmények és a korábbi meghibásodások – együttesen befolyásolják. Éppen ezért a hálózati re konstrukciók tervezése sem kizárólag a vezetékek kora vagy anyaga alapján történik. A Vízművek állapotvizs gá latok, meghibásodási adatok, vízveszteségi vizsgálatok és további műszaki szempontok alapján határozza meg a javítás szükségességét és sorrendjét. Így nem határozható meg olyan időpont sem, amikorra valamennyi, egy bizonyos anyagból készült vezetéket automatikusan más anyagúra cserélnek. A cél ugyanis nem egy adott csőanyag teljes felszámolása, hanem az állapotuk alapján leginkább beavatkozást igénylő hálózatszakaszok megújítása.
Mennyibe kerül?
A Vízművek számára a rendelkezésre álló pénzügyi források alapvetően meghatározzák a rekonstrukció ütemét. A csőtörések közvetlen kiváltó oka jellemzően az adott vezetékszakasz műszaki állapota és az azt érő terhelések. Hosszabb távon azonban kimutatható az összefüggés a víziközmű-szolgáltatás finanszírozása és a hálózat megújításának üteme között: megfelelő rekonstrukciós források nélkül az elöregedő infrastruktúra szükséges mértékű megújítása nem biztosítható.
Budapesten a lakossági vízdíj jelenleg köbméterenként 218,9 forint, az üzleti felhasználóknak 791,21 forint. Egységes „piaci vízár” ugyanakkor nem létezik, a víziközmű-szolgáltatás díjai szabályozott díjak.
Ha törik, ha szakad
Közterületi csőtörés esetén a diszpécserszolgálat fogadja a bejelentést, a hibákat pedig azok jellege, kiterjedése, valamint a szolgáltatásbiztonságra és a környezetre gyakorolt hatásuk alapján rangsorolják. Emiatt a javítás megkezdésére nem adható minden esetre érvényes, egységes időtartam. A súlyos, jelentős szolgáltatáskieséssel vagy egyéb kockázattal járó hibák elsőbbséget élveznek.
Ezek mellett természetesen folyamatosan figyelik és elemzik a hálózati vízveszteséget, melyeknek azonban csak egy részét jelentik a felszínen is látható közterületi csőtörések. A veszteségnek több összetevője lehet, ezért a közterületi csőtörésekhez kapcsolódó havi vízmennyiség, annak forintban kifejezett kára nem határozható meg a kifolyt víz mennyiségének és a fogyasztói vízdíjnak a szorzataként. A Duna és a vízbázisok Budapest ivóvízellátása a Duna menti parti szűrésű vízbázisokra épül. Működés közben az ivóvízhálózat folyamatosan nyomás alatt áll. A megfelelő szolgáltatási nyomást a vízellátó rendszer egészének – egyebek között a víztermelő, tároló és nyomásfokozó létesítményeknek, valamint a hálózatnak – az összehangolt működése biztosítja. A Duna alacsony vízállása önmagában nem jelenti azt, hogy a fogyasztók csapjainál alacsonyabb víznyomásnak vagy rosszabb minőségű ivóvíznek kell megjelennie. A Fővárosi Vízművek folyamatosan figyeli a vízbázisok, a víztermelés és a hálózat állapotát, és az üzemeltetést az aktuális körülményekhez igazítja.
A Duna két partján működő vízellátó rendszer is öszszekapcsolódik. Ugyanakkor az I. kerületben vagy Budapest más területein található fővezetékek pontos nyomvonalát, átmérőjét, fektetési mélységét, valamint más közművekhez viszonyított elhelyezkedését, azaz az ivóvízellátó rendszer elemeinek pontos helyét, a részletes műszaki kialakítására vonatkozó információit – kritikus infrastruktúra lévén – titkosítás védi.
