Gyűjtőként már kamaszkorában elköteleződött a régi kötetek mellett. Ha van valakinek kellő rálátása a könyves szakmára, akkor Földváry Antal antikváriusnak biztosan. Roham utcai boltjában találkoztunk, hogy üzleti lehetőségektől, könyvritkaságokról és olvasási szokásokról beszélgetve újrapozícionáljuk magunkat a Gutenberg-galaxisban.
Már 15 évesen könyveket gyűjtött, a Múzeum körút antikváriumai jelentették számára a második otthont. A 60-as évek Budapestjén sikk volt könyvet olvasni és ez a forgalmon is látszott. „Ha most bemegy egy antikváriumba, akkor ön lesz bent meg két eladó. Kicsit megváltozott a világ” – érzékelteti a változást. Ma már szinte mindenki online keres információt, és ha ott nem találja, hajlamos azt gondolni, hogy az nem is létezik. Kevesen tudják, hogy számos értékes adat továbbra is csak nyomtatott kiadványokban érhető el. Bibliográfi ákban, múzeumi kiadványokban sokszor olyan tudás halmozódott fel, amelyet az internet még ma sem pótolt. Előfordul, hogy egy könyv szerepel ugyan a nyomtatott bibliográfi ákban, de az online adatbázisokból egyszerűen kimaradt.
Mitől értékes egy könyv?
Az antikvárius szerint a laikusok gyakran félreértik a könyvek értékét. Attól, hogy egy kötet régi vagy szépen néz ki, még nem feltétlenül ér sokat. „Az a jó könyv, amit kifi zettek, és elvitték” – helyezi új megvilágításba a könyvpiacot. A polcokon sorakozó több ezer kötet jelentős része valójában nehezen értékesíthető. Sokszor előfordul, hogy egykor keresett könyvekből túl sok példány kerül piacra, így az áruk meredeken zuhan. Rákérdezünk a kerületben különösen ismert Márai Sándor könyveire, de az antikvárius kiábrándít: bár művei egy időben kifejezetten keresettek voltak, a számos újrakiadás következtében ma már sok közülük alig eladható. A vitathatatlan irodalmi teljesítmény és az értékesíthetőség között tehát nincs egyenes összefüggés.
Az üzlet működésének kulcsa ma nem is annyira a hagyományos könyvforgalom, hanem az aukciók szervezése. A ritka, különleges vagy dedikált kötetek ugyanis továbbra is keresettek a gyűjtők körében. Noha nem ez a fő csapásiránya, de Földváry Antal szenvedélyes kutató is. Évek óta foglalkozik Ganz Antal (aki nem rokona a híres gyáros Ganz Ábrahámnak) századfordulós képeslapkiadó életművének feltárásával. A munka során múzeumokat, könyvtárakat, levéltárakat járt végig, hogy felrajzolhassa az 1898 és 1905 között működő kiadó és annak vezetője, illetve a folyamatosan változó budapesti városkép kontúrjait. A képeslapokon ugyanis a korabeli épületek, kupolák, tetődíszek és utcaképek láthatók. Ezek segítségével ma is nyomon követhető, hogyan alakult át a főváros. Az antikvárius szerint a történelmi épületállományt nem annyira a háború pusztította el, hanem a későbbi átépítések és egyszerűsítő felújítások. Ahogy fogalmazott, a szocialista időszak okozta a legnagyobb pusztítást. Abban a negyven évben számtalan épület veszítette el eredeti díszeit.
Olvasunk még eleget?
Vissza a könyvekhez! Földváry Antal szerint az emberek ma sem olvasnak kevesebbet, mint korábban, csak más tartalmakat és más platformon, aminek meg is van a következménye. A közösségi média rövid bejegyzései és gyorsan felejthető hírei ugyanis nem segítik a könyvek által nyújtott elmélyült gondolkodást. A beszélgetés e pontján kedvünk lenne a roskadozó polcok és könyvhalmok közé invitálni a telefonjukba temetkező gyerekeket, hogy legalább egyszer beleszagoljanak szüleik és nagyszüleik tudástárának levegőjébe. Helyette aztán a mai közoktatás könyvekkel kapcsolatos feladatairól érdeklődünk. A szakember úgy látja, a fi atalok hadilábon állnak a rendszeres olvasással, és a memoriterek is kimentek a divatból. Pedig korábban hangsúlyos volt az olvasás, ami fejlesztette a szövegértést, így a tudás megszilárdítását. Az antikváriumban egyébként ma is keresik a kötelező olvasmányokat, de a vásárlók többsége elsősorban ár alapján dönt.
Az egyik üveggel elzárt polcról egy igazi relikviát kaphatok a kezembe. A könyv elsárgult első lapján ez áll:„Vörösmarty Mihál. Csongor és Tünde. Nyomtattatott Székes-Fehérvárott Számmer Pál betűivel, 1831.” Aztán megtudjuk, egyre többen befektetési céllal vásárolnak köteteket, ugyanis míg az átlagos könyvek többsége veszít értékéből, a valódi ritkaságok ára hosszú távon emelkedik. A könyvek értékének felismeréséhez hosszú évek tanulására, kíváncsiságra és jó adag elhivatottságra van szükség. Ezt igazolja Földváry Antal életpályája is, aki – eredetileg műszaki ember lévén – ugyan tett egy vargabetűt az érintés- és villámvédelmi szabványossági felülvizsgálatok irányába, de valódi hivatása máig a könyves szakma maradt.
