Az időskor is lehet igazán tartalmas életszakasz, ha sikerül érdekes eseményekkel és inspiráló pillanatokkal megtölteni. Ehhez minden tekintetben alkalmas környezetet teremtenek akerületi idősklubok. Ezúttal a Roham utcai közösséghez látogattunk el.

Javában megy a társasjátékozás, amikor belépünk a Roham utcai Idősek Klubjába. A hátsó kisebb asztalnál kártyáznak, elöl a kihúzott kártyákon szereplő kérdésekre válaszolnak az idős klubtagok. A játékmester Dubniczky Ádám klubvezető. Fotós kollégámmal a háttérbe húzódva figyelünk.

Igazi közösség ez, mintha csak egy iskolai osztály lenne – avat be a csoport dinamikájába Ádám a játék végeztével. Nemcsak ismerik egymást, de igénylik is egymás társaságát: nem csak a nemzeti ünnepekre, de gyakran együtt készülnek egymás születésnapjára is. Bár a kerületi lakcím mellett a szociális rászorultság, illetve a mentális támogatási igény jelenti a klubtagság feltételét, mi átlagos, nagyobbrészt életvidám időseket láttunk. Beszélgetésünk során erre részint magyarázatot is kapunk, mert Ádám azt mondja, a tagok többsége nem a teljesen elszigetelődött, hozzátartozó nélküli magányból érkezik, azaz vannak a klubon kívüli kötődéseik is. Az érem másik oldala persze az, hogy a bezárkózó időseket nem éri el a klubtagság lehetőségének híre. Ernő (nevét megváltoztattuk), akiről korábban csak egy ismerőse gondoskodott, izolációjából nagyon félve merészkedett ki a klubba, ám az elmúlt hónapokban megnyílt, mi több, őszinte szavakkal kapcsolódott be a kártyahúzós önismereti játékba.

Itt összesen negyven férőhely van, ezért új tag csak akkor jöhet, ha valamilyen okból megüresedik egy hely. Ezt azonban nem is kell nagyon hirdetni, mert az idősek köreiben szájról szájra terjed a híre. Az ismertsége jelentős mértékben összefügg a népszerűségével. Ennek az egyik oka a mindennapos ebéd biztosítása (hétvégén elvitelre is adnak), amely biztonságot nyújt azoknak is, akik nehezen tudnak gondoskodni magukról e téren. Itt bárki, aki rászorul, jóllakhat, nem csak a klubtagok. Az ebéd ára – melyet a nyugdíjból számítanak ki – mélyen a piaci ár alatt van. A három kerületi idősklub közül területre ez a legnagyobb, ami a szó szoros értelmében széles mozgásteret biztosít. Az idősek kifejezetten igénylik is a mozgást, ezért van szenior tánc, gerinctorna, jóga is. Ha kedvező az időjárás, kisebb kirándulásokat is szerveznek. Rossz idő esetén tematikus napokat, irodalmi és egyéb kulturális eseményeket tartanak. Látogatásunkkor épp az Alzheimer-kór szeptember 21-ei világnapjára készültek. A klubtagok tehát számos program közül választhatnak, de van, aki személyes problémáira keres megoldást egy négyszemközti beszélgetés keretében.

Ádám idén februártól vezeti a klubot, tapasztalata szerint a kedd, szerda, csütörtök hozza a látogatási csúcsokat, ilyenkor reggel 8-tól 16 óráig várják az érdeklődőket. Korábban a szociális szféra több szakterületén is dolgozott, egyebek mellett házi segítségnyújtást is végzett, így rálátása van a társterületekre, aminek az ilyen beszélgetések során hasznát is veszi. „Bár sokan gondolják, hogy itt egész nap csak játszunk, valójában komoly gondozási és tanácsadási feladatot is ellátunk”. Erre szükség is van, mert az idősek már nehezen igazodnak el a digitális ügyintézés labirintusaiban. Más esetekben – mivel kapcsolatban állnak a családsegítővel, és maguk is részei a jelzőrendszernek– ha olyan egészségügyi vagy szociális körülményeket ismernek meg, ami sürgős beavatkozást igényel, azonnal lépnek. Hogy aztán a beszélgetésekből, javaslatokból a tagok mennyit fogadnak meg, az már kinek-kinek a saját dolga. Annyi azonban biztos, hogy a klubban a személyes beszélgetések alkalmával mindig bizalmi légkörre és értő fülekre találhatnak.

Aktív időskor

Tóth Ferenc feleségének halála után csatlakozott a klubhoz lánya unszolására, hogy ne maradjon egyedül lakásában. Hétfőtől péntekig minden nap lejön ide, a közösség tagjai már itt köszöntötték őt 85. születésnapján. Leggyakrabban a barátjával sakkozik, ugyanakkor sokat elmond sportszeretetéről, hogy rendszeresen pingpongozik is a Czakón. Feri bácsit édesapja 1949-ben vitte ki először focimeccsre, azóta Fradi-szurkoló. Jelenleg is van bérlete a zöld-fehérek otthonába, az Üllői útra. Ha nem itt van, akkor a lelátón. Kérdés nélkül is sorolja kedvenc csatársorát: Budai, Kocsis, Deák „Bamba”, Mészáros, Czibor. Barátai szerint még a vére is zöld.