Ma már talán nehéz elképzelni, de a Tabán lankáin egykor kis korcsmákkal, mulatókkal és fogadókkal csipkézett girbegurba utcácskák futottak. Tabakhane, azaz „tímárházak, tímár-telep”, ez rövidült aztán Tabánra. Rácváros, így is hívták, miután a török uralom végét követően megannyi szerb költözött oda a 17. század végén. A sikátorok tarkította negyed egyik központja az a Kereszt tér volt, ami a korábbi tabáni temető helyén jött létre. A városon belüli temetkezést már az ókori rómaiak is tiltották, ezért azok a települések körül, az utak mentén sűrűsödtek. A Tabánban a város nőtte körbe a sírokat, a helyét nem építették be. Így lett ez a városrész egyik legnagyobb tere, ahol egy 1856-ban emelt szerb kőkereszt emlékeztet a mai napig az egykori szerb temetőre.

Itt temették el Virág Benedeket, irodalmunk szent öregjét 1830. január 25-én. A Tabánban spártai körülmények között élő, minden földi javát a szegények és a fiatal irodalmi tehetségek javára fordító pap temetésének költségeit Ürményi József országbíró özvegye, Komjáthy Anna állta. Sokat elárul az egykori pálos szerzetest övező közmegbecsülésről, hogy nem csak az Alexandriai Szent Katalin templom búcsúztatta, hanem a Szent Demeter szerb templom harangjai is zúgtak, míg utolsó útjára kísérték. Nem csak Virág Benedek élete alakult fordulatosan: kétszer is újratemették. Előbb 1938-ban a pálosok, díszes körülmények között, a gellérthegyi Sziklatemplom mellé. Aztán, évekkel a Sziklatemplom bezáratását követően, teljes titokban, a Fiumei úti temetőbe. Síremlékén, melyet Kőfalvy Gyula készített, ez áll:

Születtem. Szerettem
hazámat s dolgoztam érte.
Ez az én életem története.
Tegyetek ti is így.
Tanítsátok utódaitokat,
s ha azok is így teszik,
akkor Magyarország
boldog lesz.

A dualizmus alatt aztán a Tabán igazi mulatónegyeddé avanzsált: eleinte a saját boraikat árulták, majd a századvégi filoxéravész pusztítása után másokét. Zegzugos kocsmák a lankákon: a magyar Montemartre, áradoztak róla azok, akik nem a csatornázatlan ucákat, patkányjárta otthonokat látták benne. A Csillagok háborúja fanatikusok biztos azt mondanák róla, Mos Eisley – ahol a világegyetem legsimlisebbb alakjai adnak egymásnak randevút. Török fürdők, bordélyok, szeszkimérések: főrendiházi képviselők, írók, költők kedvelt helye volt a 19. és a 20. század fordulóján.

Megannyi városi legenda kapcsolódik a Tabánhoz. Az egyik legizgalmasabb talán az (egykori) Hadnagy utca 14. száma alatti (egykori) házhoz köthető, amelyet később „Casanova-házként” emlegettek (van egy Casanova-házunk a Batthyány téren is, de a legendák már csak ilyenek). A fáma szerint 1759 őszén egy Jacopo nevű itáliai fiatalember Budára érkezett, hogy a török fürdőkben gyógyíttassa köszvényét. Jacopo a Hadnagy utcában szállt meg, elcsábította a fogadós lányát, Szávát, majd menekülés közben a lány vőlegénye és barátai megtámadták. A városi legenda Kárpáti Aurél Jacopo meséje című 1913-as novellájából ered, nincs hiteles történelmi forrás, amely alátámasztaná, hogy Giacomo Casanova valaha is járt volna Budán vagy a Tabánban – de ez talán mindegy is.

Legendás alakok azonban a valóságban is szép számmal akadtak. A Kereszt tér ismert figurájának számított „lámpás Rudi”, aki az Albecker korcsma alkalmazásában állt, és a feladata az volt, hogy lekísérje a Tabánból hazainduló részeg mulatozókat. Knább Rudolf vezetéknevét szinte senki sem tudta, mindenki a „lámpásként” emlegette. Halálakor a Friss Ujság 1929. június 19-i száma így emlékezett róla: „Budán, a kereszttéri nevezetes kocsma kapualjában üldögélt évek hosszú sora óta egy görnyedt hátú, borostásképű emberke. Mellette a padon egy »hosszúlépést« tartalmazó spriccerespohár, előtte pedig, a földön afféle fogantyús bányászlámpa, amelyben egy szál gyertya halovány fénye pislogott. A spriccer és a lámpa tulajdonosa, a görnyedthátú ember – a lámpás Rudi volt. Volt, – mert tegnap elköltözött Rudi ebből az árnyékvilágból, ahol a maga kis lámpásával igyekezett világosságot deríteni, amennyire a hivatásához tartozott. Lámpás Rudi ugyanis a jókedvű, becsípett vendégek előtt haladt a Kereszt-téren a pislogó lámpásával és világította az utat, amíg el nem jutottak az első gázlámpáig. Itt aztán borravalót kapott a lámpás Rudi, aki erre visszavonult a fröccsöspohara mellé. Most immár az élők sorából is visszavonult Rudi oda, ahol nem kell gyertyával világítania – a túlvilágba. Vele sírba szállt a régi Buda egyik ismert és érdekes figurája.”

A Tabán házait 1937-re lebontják. A Monarchia legszebb szerb ortodox templomának tartott Szent Demetert a II. világháborúban találat éri, tetőzete beszakad. Noha az épület ép marad, 1949-ben lebontják. A Kereszt téri kőkereszt azonban még ma is néma tanúja az egykori tabáni világnak.

(Fotó: Fortepan/AG)

(A cikk megjelent a Várnegyed 2025/7. számában.)