Aki járt már a budavári Városházán, annak óhatatlanul is feltűnhetett az épület aulájában található két hatalmas festmény, amelyek nemcsak méretükkel, de témájukkal is uralják a termet. Iványi Grünwald Béla, a Budavárat 1270-ben megalapító IV. Bélát ábrázoló festményének érdekessége, hogy egy szerencsés véletlennek köszönhetően került az I. kerületbe.

Ma már meglepően hangzik, de a zsidó származású festőmű vész, a nagybányai művésztelep egyik alapítójának IV. Béla hazatérése a tatárjárás után című képe nem örvendett mindig el ismerésnek. Az Országos Képzőművészeti Tanács 1895-ben írt ki pályázatot a leendő Szépművészeti Múzeum részére készülő, történelmi témájú festményekre. A 35 támogatott művész között volt Iványi-Grünwald Béla is, aki IV. Bélát egy érzelmileg kettős pillanatban, a tatárjárás után, 1242-es, Horvátországból történt visszatérése után ábrázolta, naturalista komorsággal.

Fanyalgás

A festő Münchenben bérelt műtermet, hogy elkészíthesse a 6 x 3,6 méteres olajképet. A „hangulat finomságát és az alakok magyar karakterét”, illetve „a IV. Béla s az előtte térdelő nőalakját, a király kifejezését s azt a szerencsés összhangot, mely a király méltóságos, nemes és önfeláldozó cselekedete között nyilvánul” Lutipold bajor régensherceg is méltatta, ám az alkotás mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az 1896-os ezredévi, Műcsarnokbeli tárlaton némileg igazságtalanul elbánt vele a korabeli kritika: „A képzelet szegénységének egyik érdekes mintája.” „Ez a IV. Béla merev, sötét, nagyon boldogtalan és annyira lesújtott, hogy tőle nem várhatjuk a nép fölemelését. És ez a nép! Csupa éhen haló, minden emberi érzésből kivetkőzött rémalakok. Erős érzés van bennük, a végtelen nyomorúság látványa hangulatosan tárul föl előttünk, de sehol egy vigasztaló sugár, még a színekben sem, melyeket mintha fátyol takarna.”

Az alkotást az általános nemtetszés hatására végül nem is vásárolta meg a magyar állam. Grünwald végül 1897-ben (más források szerint ’99-ben) ajándékozta az utólag már kedvezőbb megítélésű festményt a nagybányai városi múzeumnak. Innen Ossoinack Lajos fiumei hajótulajdonos-gyárigazgatóhoz került. Azt viszont nem tudni pontosan, hogyan jutott végül a Nemzeti Galéria tulajdonába.

 Isten ujja

A hatalmas alkotás Katona Tamás polgármestersége idején érkezett az I. kerületbe, méghozzá teljesen véletlenül. A néhai városvezető az új városháza belső tereinek felmérése idején kérte el a Nemzeti Galériától Vágó Pál Budavár bevétele című festményét, és meglepve tapasztalta az átvételkor, hogy ezen kívül Grünwald hatalmas képét is rejti a szállítóhenger.

„1997-et írtunk akkor, éppen 750. évfordulóját annak, hogy ez a királyunk uralkodói székhelynek tette meg a budai várat. Úgy éreztem, hogy Isten ujja figyelmeztet: ezt a képet is restauráltattuk” – nyilatkozta 2006-ban az Egyenlítőnek Katona Tamás. A festményt végül Pethő Károly festő-restaurátor hozta rendbe 1998-ban, ettől kezdve díszíti a Városháza auláját.

(A cikk megjelent a Várnegyed 2024/20. számában; fotók: Kőrösi Tamás)