Remek tavaszi meneteléssel zárta az előző bajnokságot kerületünk felnőtt férfi labdarúgócsapata. A Budavári-Tabahon SE ugyan tizedik lett a hatodosztályban, de az utolsó nyolc mérkőzésén mindössze egyszer, a szezonzárón kapott ki a közvetlen riválistól, a BEAC-tól. A siker egyik kulcsa Verschitz Péter edző, vele beszélgettünk az amatőr foci szépségeiről, motivációról, Messenger-diplomáciáról, taktikáról és a keret összeállításáról.

Ha a keret egyben marad és senki nem távozik, a 6–8. hely is reális lehet, vallja kerületünk felnőtt férfi labdarúgó csapatának edzője. Verschitz Péter az év elején érkezett az akkor a kiesés szélén táncoló Budavári-Tabahon SE élére, és egyből kupagyőzelemmel kezdett. A csapat első lett a Budapesti Labdarúgó Szövetség (BLSZ) nagypályás műfüves II. osztályú tornáján, miután a február közepi döntőben 3-0-ra felülmúlta a Fővárosi Vízművek SK II. együttesét. A Tabahon ugyan a tizedik helyen végzett a hatodligás BLSZ III. osztályának 1. csoportjában, ám tavasszal jól ment a szekér, a későbbi bajnok Griff & Bulls SE ellen is egy utolsó pillanatban bekapott tizenegyessel kaptak ki 2-1-re, úgy, hogy a 81. percben még vezettek.

Amatőr szinten a legnagyobb kihívás nem a taktika, hanem a játékosok motiválása és így a rendszeres jelenlét fenntartása. Verschitz Péter szerint a klasszikus vasszigor ezen a szinten azonnali csődhöz vezet. „Ha nekiesel a játékosnak, megsértődik és elmegy. Itt folyamatos duruzsolásra és egyfajta Messenger-diplomáciára van szükség.” Az edző mindenkit személyesen keresett meg, rábeszélve őket a hétvégi fellépésekre, még ha az ütközött is egyéb programokkal. Fontos, hogy a keretből lehetőség szerint minél többen járjanak rendszeresen edzésre. A biztató téli menetelés és tornagyőzelem hatalmas mentális lökést adott a társaságnak. A 23 fős keretből rendszeresen 15-16 ember látogatta a heti két edzést. És bár voltak ingadozások, nagy eredmény, hogy kialakult egy stabil mag. „Sokszor nem domináltunk a meccseinken, ám minden pontért kőkeményen megküzdöttünk.”

Fontos megjegyezni, hogy itt nem a klub fizet a játékosnak, hanem pont fordítva, viszont a tagdíjért cserébe a játékosok edzésekhez, felszereléshez és a bajnoki szerepléshez jutnak. A keretépítés egyébként nem egyszerű dolog, hirdetésekkel, nyílt napokkal és megszűnő csapatok játékosainak megkeresésével is próbálkoznak. „Utána kell menni az embereknek, elmondani nekik, hogy itt egy kiváló közösség van. Nálunk idén ráadásul egyetlen kiállítás sem volt, ami ezen a szinten komoly ritkaság.” A Czakó utcai Sport- és Szabadidőközpont műfüves pályáján a klub által szervezett Budavár Ligának is megvan a hozadéka, sikerült onnan is játékost toborozni. Remények szerint az idei házi gólkirály, Almási Áron, és a korábban a Siófokkal az NB II.-ben is focizó, belső védőként idén mesterhármast is szerző Nagy Richárd maradnak.

Bár az edzéseken kevés idő jut a pontrúgások vagy a pozíciójáték gyakorlására, Verschitz a meccsek előtt másfél órával a taktikai megbeszélésen mindig előveszi a mágnestáblát. Eredetileg a modern 4-3-3-as felállást preferálta, de a tavasz eleji nehéz sorsolás miatt átálltak az 5-3-2-es, biztonságosabb védekezésre, majd később a támadóbb, négyvédős rendszer dominált, ahol megtiltotta a céltalan hátrapasszokat. „Azt kértem, hogy soha ne passzoljunk hátra, ha nem muszáj. Inkább legyen támadóbb a játékunk.” Hasonlóan pragmatikus a pontrúgásoknál is, ahol a szögleteknél szoros emberfogást kér, míg a kapusokat folyamatosan biztatja a határozott kijövetelekre. A játékvezetőkkel kapcsolatban elmondta, hogy idén elégedett volt a bíráskodással, nem rajtuk múltak a pontok. Elkötelezett amellett is, hogy a Tabahon egy fegyelmezett, tiszta és sportszerű közösség maradjon, ahol nincs helye a megyei bajnokságokra olykor jellemző durva dulakodásoknak. Ezért ő maga is igyekszik mindig higgadt maradni a kispadon.

Bár a remek tavasz után sokan merészebb álmokat dédelgetnének, Verschitz a jövőt illetően a realitások talaján marad, hiszen ebben az osztályban a sérülések és a váratlan hullámvölgyek mindig átírhatják a forgatókönyvet. Ezért szerinte a realitás a középmezőny teteje a 2026/27-es szezonra.

Verschitz Péter

1972-ben született. 1981-1991 között BVSC-ben nevelkedett. Előbb egy évet az EMG Sashalomban (BLSZ I.), majd 10 évet Microtechnika csapatában (BLSZ I-II.) focizott, az elmúlt 20 évben pedig a Műegyetemben rúgta a bőrt. 1997-98-ban a REAC Sportiskolában lett utánpótlás-edző, de 2010 és 2013 között dolgozott a Híd-Unió SE-nél (BLSZ III.), 2013-2015-ben pedig a Cső Montage BFC futsal csapatának ovis korosztályánál is. Ez követte a Műegyetem FC, ahol talán edzői karrierjének legnagyobb sikerét aratta azzal, hogy a BLSZ I.-be juttatta fel az együttest.