Ezt a nagyon rövid párbeszédet kivétel nélkül minden szülő ismeri, akinek van iskolás korú gyereke.  Persze amilyen lényegre törő a kérdés, olyan egyenes és tömör a válasz is. Mit tegyünk szülőként, ha már jó előre sejtjük, hogy előbb-utóbb úgyis utolér minket ez a válasz? Hiába, az iskolakezdés gyereknek, szülőnek egyaránt kihívás.

Eljött a tanévkezdés, rengeteg a megbeszélnivaló az osztályban, az iskolai folyosón és otthon a vacsoraasztalnál. Régen nem látott haverok, csínytevő cimborák, elválaszthatatlan barátnők, megannyi történet, esemény és pletyka. Balaton vagy Adria? Úszótábor vagy hegyi túra? Tévénézés vagy videójáték? Amíg a történetek az osztályban körbejárnak, addig a szülők teendője sokasodik. Sőt, már szeptember elseje előtt kezdődik a futkosás a füzetek, tanszercsomagok, tornacipők után. Rengeteg a feladat, hosszú a frissen kiosztott kötelező olvasmánylista. Kisvártatva jönnek is a házi feladatok, a tanárok bekérik a generációkon átívelő penzumot, a Mi történt velem a nyáron? című írásos összefoglalót. Minden visszatér a rendes kerékvágásba, de talán marad még számunkra pár napfényes hétvége. Emlékszem olyan szeptemberre az utóbbi évekből, hogy a nyár egyszerűen nem akart elköltözni, velünk maradt hó végéig. Le lehetett futni a Balatonhoz, hogy még egyszer megmártózzunk, rövidujjúban lehetett kirándulni a budai hegyekben. Bízom benne, hogy 2025 ősze is ilyen szépen alakul.

És ha esetleg az iskolában semmi sem volt, legalább a suli után történtekről lehet majd beszélgetni hűvösebb estéken.