Az ANY Biztonsági Nyomda fennállásának 175. évfordulója alkalmából olyan tárlat érkezett Budavárba, amely nemcsak egy nagy múltú vállalat történetét mutatja be, hanem a magyar nyomdászat évszázadain is végigvezeti a látogatót.

A helyszín szimbolikus – húzta alá a kiállítást megnyitó Böröcz László polgármester. A Kapisztrán téri Városháza épülete ugyanis 1876-tól egészen 1993-ig az Állami Nyomdának adott otthont, így a kiállítás egy rövid időre tulajdonképpen visszatért egykori otthonába. „Egy ilyen nyomda mindig több volt gépeknél és épületeknél. Ez a nyomda bizalom. Bizalom abban, hogy ami papírra kerül, az hiteles, hogy egy okmány valódi, hogy egy bélyeg, egy igazolvány vagy egy hivatalos dokumentum mögött ott áll az állam tekintélye és a szakemberek tudása.” – emelte ki a polgármester.

Bármennyire áthatja is életünket a digitalizáció, ez a kiállítás a papír dicsérete is. Mert egyedül a papír az, aminek sok évszázados referenciái vannak, mint biztonságos és időtálló adathordozó.

Romsics Ignác történész, akadémikus a nyomtatás magyarországi története tablójának felrajzolása végén arról beszélt, hogy az Állami Nyomda, illetve később az ANY Biztonsági Nyomda Nyrt. miként tudott a rendszerváltást követően, a piaci verseny viszonyai között is felszínen maradni. Például úgy, hogy az új körülmények között is biztos bevételt jelentett a lottószelvények és a postabélyegek gyártása. A cég 1993-as privatizációjában meghatározó szerepet játszott (a kiállítás megnyitón is jelen lévő) Erdős Ákos, aki azóta is az igazgatótanács elnöke.

A cég 1994-ben végül elhagyta történelmi budavári székhelyét és Kőbányára költözött. A hangsúly fokozatosan a plasztikkártyák, a chiptechnológiával ellátott biztonsági okmányok, valamint a banki és közigazgatási azonosító rendszerek gyártására helyeződött át. Az önkormányzat aulájában elhelyezett tárlókban, üvegvitrinekben a kezdeti évtizedekre jellemző térképek és bélyegek mellett korabeli lottószelvények, menetjegyek és bérletek, választási szavazólapok, illetve a már említett műanyag bank-, és személyazonosító kártyák és különböző útlevél fajták is megtekinthetőek.

Romsics Ignác megnyitó beszédében a helyzetfelismerés és gyors adaptálódás példájaként párhuzamot vont a finn Nokia fejlődésével, amely egy kis fűrészmalomból vált a modern technológiai ipar meghatározó szereplőjévé. Ma már a nyomda bevételeinek nagyobb hányada származik exportból, miután az angolai, majd a ghánai útlevélgyártási üzlet nyélbe ütésével az afrikai kontinens vált a legértékesebb külpiacává.

Vándornyomda a toronyban

A magyar nyomdászat évszázados történetének állított emléket Novokrescsenszkov Tamás „vándornyomdász” is, aki a Mária Magdolna torony aljában kalauzolta az érdeklődő családokat és gyerekeket az ólom és gumibetűk világába. A rögtönzött mini kiállításon megtekinthették, sőt ki is próbálhatták egy XV. századi robosztus nyomdagép másolatot. A nyomdász azt mondta, a könyvkötészet a nyomdától független szakma volt mindig is, de azért megmutatta miként festett a középkorban a nagy becsben tartott, azaz bőrkötéses „csuklyáskönyv”. 

Mint megtudtuk, az önkormányzat tervei szerint jövő nyáron már állandó nyomdatörténeti kiállítás otthona lesz a Mária Magdolna-torony, a földszinti másik helységben pedig egy kis kávézó fogadná majd az ide látogatókat.