Az életem egy darabja omlik el a Philadelphiával és félek, hogy ez szimbolikus – így kesergett a Kis Ujság 1935. szeptember 8-i számában Szabó Dezső, miután bezárták kedvenc kávéházát, második otthonát, a Philadelphiát. A kerülethez sok szállal kötődő író pont nyolcvan éve, 1945 elején Budapest ostroma alatt hunyt el 65 éves korában. Éhségtől is legyengült szervezetét könnyen ragadta magával a halál, amit valószínűleg tüdőgyulladás okozott.

Mit tudhatott az Alagút utca 3. szám alatt üzemelt, Horvát-kerttel szemben lévő Philadelphia, ahol Szabó saját bevallása szerint a Karácsony Kolozsvárt című regényének nagy részét is megírta, és ami kedvelt helye volt politikusoknak, katonatiszteknek vagy épp színészeknek is? „A nyári zöldvendéglők mulatósabb kedvű vendégeinek békeidő óta tradicionális kikötője volt éjfél után a csendes Philadelphia, ahova betértek még egy konyakra, vagy feketére. A nappali közönségnek, a békés budai bácsiknak és a csendet kedvelő íróknak is igen fog hiányozni a Philadelphia, amelyet úgy szerettek és amelyet most szintén elért a budapesti kávéházak végzete. Kedves színfolt tűnik el vele a Krisztinából, amelynek egyetlen kávéháza volt” – olvashatjuk Hesz Ferenc cikkében.

A kávéházhoz köthető Rakoszky-Pötör Gyula ámokfutása is. Az Esti Kurir 1925 márciusának idusán cikkezett róla, hogy „a szőke, mélyszemű, beesettarcú és rossznézésü nyurga fiú” kettős életet élve Császár György néven nappal pincérként dolgozott a Philadelphiában, ám „éjszaka lakásokat fosztogat, hiszékeny nők közelébe férkőzik, azután kirabolja őket”. Egy ilyen esti szeánsz lett Leirer Amália végzete, akivel Teréz körúti lakásán végzett a fiatalember. A korabeli hírek szerint aztán – ahogy arról a korabeli lapok beszámoltak – Pötör a morvaországi Sternberg községben öngyilkos lett: egy revolverrel végzett magával az ágyban.

Az Alagút utca egykoron római kori szarkofágot is őrzött. Havas Sándor, a fővárosi régészeti bizottság elnöke írta 1883-ban az Archaeológiai Értesítőben, hogy a kőkoporsóra az „Alagút-utcza déli oldalán, azon út szélén, mely a déli vaspálya rakodó udvarára vezet” találtak rá helyi munkások, miközben a hegyoldalba házhelynek való helyet vágatott be a telek tulajdonosa, a szőlőhegy, illetőleg az abba vájt négyszög déli vonalán. Az esetet a szemfüles és a lelet súlyát érzékelő Lernbacher fővárosi gazda jelentette Havasnak, leállítva a szarkofág körülötti munkálatokat, amíg azt a régész urak meg nem tekintik. A bizottsági elnök szerint „durván faragott, szegénysorsú ember koporsójával lévén dolgunk, mely semminemű felirattal nem bir, semmi érdekes tárgyat az egy kis üveg csészén kivül nem tartalmaz; az egész lelet nem is érdemelne említést; maga az esemény azonban történelmi és Aquincum helyrajzi viszonyai tekintetében annyiban mégis nagy fontosságú, a mennyiben a lelet arról tesz tanúságot, hogy a hajdani Aquincum telepei messze lenyúltak délfelé, miről eddig tudomásunk nem volt.”

Két évvel korábban a Függetlenség apróhirdetési rovatában arról olvashatunk: „A Hungária fővárosi temetkezési egyesület azok számára, kik a folyó évi augusztus hó 14-én, a budai helyőrségi templomban megtartott zászlószentelési ünnepről elmaradtak, kész tisztelettel jelenti, hogy a jövő hó első vasárnapján, azaz szeptember 4-én, délután 2-6 óra között, I. kerület (Krisztinaváros), alagut-utcza 1-ső szám, a Schachner-féle ház II dik emeletén 7-ik szám alatt, utólagos szegbeverési (emlékhagyó) ünnepet rendez.”

Már nem csak a Philadelphia emlék, de az impozáns épület is, amiben állt. Ahogy az is csak megsárgult lapokról köszön vissza, hogy egykor a Magyarországi Tanítók Árvaházi Egyesülete vagy épp az Aquila Bicycle Club is az utcából intézte hivatalos közleményeit. Utóbbi 1898-ban „szűk családi körben osztotta ki az 1897. évi turadijakat (…) Szidanits Ferencz, elnök lelkes buzdító, illetve köszönő szavai oly hatással voltak a jelenlevőkre, hogy taglalásával egész reggelig foglalkoztak a sörös kancsók mellett.”

(Fotó: Fortepan)

(A cikk megjelent a Várnegyed 2025/2. számában.)