A Várhegyet keresztül-kasul behálózza egy természetes barlangokból, pincékből és egykori életvédelmi létesítményekből álló földalatti hálózat, amelyhez az 1930-as, ’40-es évek óta a Várnegyed majd mindegyik épülete kapcsolódik. Ennek a mélységi birodalomnak egy érdekes, és egykor titkos szeletébe, az Országház utca 28–32. alatt található objektumba Szabó Balázs statikus mérnök, az Óbudai Egyetem tanársegéde kalauzolt le minket.

A Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF) kezelésében álló egykori klarissza kolostor, Országház és MTA-intézeteknek ott hont adó felszíni épületkomplexum a Belügyminisztérium tervezett, végül meghiúsult visszaköltözése óta üresen áll. Szabó Balázs részt vett az épülettömb alatti, labirintusszerű egykori élet védelmi komplexum állapotának felmérésében (ennek azóta a háromdimenziós térképe is elkészült).

A második világháború előestéjén, a korábbi pincék, természetes barlangok és az építőanyagok kibányászása után maradt üregek felhasználásával készült, eredetileg óvóhelynek épült létesítmény kivitelezési munkálatai egy ember életét követelték: egy munkást egy földalatti omlás során a légnyomás olyan erő vel vágott neki egy falnak, hogy szörnyethalt. A három emelet mélységben is futó folyosók, lépcsők és különféle helyiségek bonyolult hálózatát eredetileg téglákkal burkolták, hiszen ezek jól bírták az ottani salétromos levegőt és a talajvíz kémiai összetételét. Szemben a későbbi vasbeton szerkezetekkel, amelyek már több helyen porhanyóssá és töredezetté váltak.

– Az ostrom idején a szovjetek ide csak a Vár elfoglalását követő második napon merészkedtek le, mert ilyen körülmények között rendkívül veszélyes és hálátlan a támadó szerepe – emelte ki kalauzunk, aki azt is megjegyezte, hogy 1944–45-ben nagyjából tízezer katona és civil élte túl a Várhegy mélyén a háborút. A kísérteties csöndben, törmelék, gáz és szilánk ellen védő úgynevezett TGS-ajtókon át vezető lépteinket a falakon futó, mára erősen elrozsdásodott, működésképtelen lég- és világítástechnika, illetve egyéb gépészeti elemek kísérték nyomon. Ezek nagy része már az ’50-es évek továbbfejlesztési munkálatainak hozadéka, a háború után ugyanis 1989-ig itt működött a Polgári Védelem I. kerületi, szigorúan titkos vezetési pontja.

A különböző híradós, távíró és parancsnoki helyiségek mellett megtaláltuk a fertőtlenítőt, és a különböző kazánok, áram fejlesztők helyét is, ahonnan mára a berendezések egy részének régen lába kelt. Az elhagyatott föld alatti helyiségek némelyike a mai napig őrzi a mindennapi élet nyomait: régi újságokat, szanaszéjjel heverő, rothadó bútorokat és falba karcolt neveket. Szabó Balázs kiemelte, hogy az itt alkalmazott műszaki megoldásokat a modern létesítményekben is használják, hiszen a mélységi életvédelem alapelvei és fizikai törvényszerűségei nem változtak.

(A cikk megjelent a Várnegyed 2025/4. számában. Fotók: Kőrösi Tamás)