Ó, a régi Donáti lépcső! A tüneményes Vágó Márta lépcseje, ahol József Attila megkérte a kezét. Krúdyé, aki mágikus erőt tulajdonított az utcaneveknek – Bürök utca, Ponty utca, Donáti lépcső –, és tudta, hogy a szűk utcácskákban másként múlik az idő, és hogy „másként koppannak a mályvaszínű dámák cipellői”. Márai Sándoré, akinek Szindbád-regényében a hajós egy lefátyolozott, lilakalapos dámát követ, aki eltűnik a Donáti-lépcső kanyargós sikátoraiban, cipőjének kopogása elhal „a csendes utcák odvas mélyében, s olyan emlék maradt a hang és a jelenség után, mint mikor az ember felijed az élet sűrűjében s szíve fölött őrzött levéltárcája után kap, melyben egy kék szalagot, hajfürtöt, gyermekfogat s anyja arcképét rejtegette.”

A névadó Szent Donát a szőlősgazdák védelmezője. Az arezzói püspök Krisztus után 362-ben halt mártírhalált, s a legendája szerint a miséjére betörő pogányok összetörték a kelyhét. A Donát fohászára összeforrt kehelyben Krisztus véréből egyetlen csöpp sem hiányzott. Fontos szentje volt a városnak – nem csoda, hisz Buda polgárainak többsége szőlőművelésből élt –, a szőlősgazdák főleg az augusztusi viharok ellen kérték a segítségét.

Házak és lakóik.

A Donáti lépcsőnek egyetlen háza volt, a 3. számú, a jobb oldalon. A két sarokház, a Donáti lépcső 1. és 2. ugyanaz, mint az Iskola utca 10., illetve 8. Az Iskola utca 8. az 1700-as években még földszintes, de 1813-ban Hess János lakatos már egy egyemeletes házat lakik.

Az egyik sarokház padlására– olvasom a Fővárosi Lapok egyik 1896-os nyári számában – az éj leple alatt bemászott egy esztergályos legény, s onnan száz forint értékű ruhaneműt akart elemelni, ám amikor a szép nagy csomaggal kifelé mászott, a szemfüles Zsarnóczy István rendőr észrevette őt, fülön csípte, és a kapitányságra előállította. A nyomozás során kiderült, hogy a jómadár többször büntetett veszedelmes betörő, s a legutóbb előfordult padlás betöréseket is mind ő követte el.

Az 1800-as évek végén a Donáti lépcső 3. szám alatt él Mertz Katalin dunagőzhajózási pénztárnok, a Pesti Hírlap 1884. április 27-i száma arról tudósít, hogy a házban himlőben elhalálozott a négy éves kis Krauppe Mária, és itt lakott 1899-ben Kendrey András kefekötő segéd, Denkstein Simon bolti szolga, Klausz Józsefné varrónő, valamint özvegy Beznyánszky Rozália.

A Magyar Újság 1899. március 28-i számának gyász-rovatából megtudjuk, hogy előző nap, hatvanhárom éves korában meghalt Goller János cipészmester, aki közel húsz évig volt e ház lakója s birtokosa. Az elhunyt cipész hasonnevű, huszonynyolc éves fiúgyermekét egy hónap múlva orgazdaságért lecsukják – egy éjszakára. Özvegye, Goller Jánosné, valamint özvegy Csomordányi Rezsőné Anna magánzónő (a háztulajdonosok) 1901-ben az egész házat bérbe adják Ficzek Antal és neje, született Palásthy Mária bordélyház-tulajdonosoknak. A szerződés szerint „bérbevevők feljogosíttatnak, hogy a bérelt ház bármely részét az államrendőrség engedélyével magán vagy társasult kéjnőknek albérletbe adhassák, kötelesek azonban felelősség mellett őrködni afelett, hogy a kéjnőtartási szabályok minden irányban pontosan betartassanak, és hogy a házban vagy az utcán közszemérmet sértő cselekedetek a nevezett egyének által el ne követtessenek”.

Az 1900-as évek elején a ház lakója Tvardzik Mária, Lacó Anna, Braun Adolfné, Grünberger Fáni, Körmendi Zsófi , Rojka Mária – hivatásukat tekintve mind … magánzók.

„Életunt leány” a címe a Budapest újság 1902. szeptember 11-i szomorú rövidhírének. Vajon mitől veszítette el életkedvét az a huszonhét éves, rendőri felügyelet alatt álló leány, akit Huszár Erzsébetnek hívtak, és aki a Donáti lépcső 3. egyik lakásában gyufaoldatot ivott?

Zárjuk egy derűs apróval a Pesti Hírlap 1907. április 19-diki számából: „A Zsigmond utcai mozgófényképszínházból a Fő utcán és a Donáti lépcsőn hazáig kísért, édesanyjuk társaságában levő két úri leányt kérik az őket kísérő ügyvédjelöltek, hogy velök tudatni kegyeskedjenek, hogy ismerkedés lehetséges-e. Válasz kéretik a kiadóhivatalba.”

(A cikk megjelent a Várnegyed 2024/16. számában, szerző: Száraz Miklós György)