Belényi István azon túl, hogy a Budavári Polgárőrség alelnöki tisztségét ellátja, a tabáni Alexandriai Szent Katalin templom világi lelkipásztori kisegítője, és a hangrendszerért is felel, megszállottan gyűjti a régi orsós magnókat, kisebb részt rádiókat, lemezjátszókat. Száznál is több ilyen kincse van már, és most jött el az ideje, hogy a nagyközönségnek is megmutassa gyűjteményét. Valódi híradástechnika-történeti utazásban volt részünk. 

A híres tabáni Bethlen-udvar egyik földszinti lakásában fogad Belényi István, akit alapesetben a kerület bármely pontján felfedezhetünk, hiszen polgárőrként járőr-szolgálatot lát el. Ez alkalommal viszont magas szinten művelt hobbijával igyekszik megismertetni minket. Mindjárt a kiállítótérben találjuk magunkat, ahol a fő attrakció a többszintes polcrendszeren sorakozó rádió- és magnógyűjtemény. Nem is tudjuk, honnan kezdjük a mustrát, annyi minden található itt. Legszívesebben minden készüléken megnyomnánk minden gombot, tekergetnénk a potmétereket. Alul foglalnak helyet a legnagyobb berendezések, feljebb a kisebbek, köztük pár táskarádió és egy kétkazettás magnó. A maguk idejében ezek a szerkezetek mind hihetetlenül menőnek számítottak, de valljuk be, így együtt még ma is azok, pláne, hogy működnek, és meg is szólalnak. Ebben egy modern Technics erősítő és két óriási 300 Wattos hangfal segíti a matuzsálemeket. 

István nagy beleéléssel mesél régi Gelkás mindennapjairól, amikor még szerelőként dolgozott. Javított tévét, magnót, hangszórót, mikor mit kellett. Itt, a Magyar Rádió adáslebonyolító részlegén, illetve a MÁV-nál szerzett híradástechnikai tudását ma már a retró készülékek felújításánál hasznosítja. Nincs olyan magnó, amelynek típusjelzését ne fújná kívülről. Természetesen mindegyik gépezet kapcsolási rajza, műszaki dokumentációja megvan, nyilván azért, hogy lehetséges legyen a javítás. Hamar a Tesla B400-as csehszlovák orsós magnó felé tereljük a szót, mivel papám épp egy ilyen készüléken hallgatta fél évszázada az akkori slágereket. Itt a B-sorozat minden kiadását megtaláljuk, István azzal büszkélkedik, hogy a legkorábbi, Magyarországra behozott típus még a legnagyobb hazai gyűjtőnek sem volt meg. A B4-es magnó nagy kincs, a kopott, elszíneződött gombjait le is fogja cserélni szép, újszerű kezelőszervekre. 

Orsós magnók mindenfelé

De hogy is kezdődött ez a hobbi? Mikor István 2019-ben nyugdíjba vonult, feltett szándéka volt pár olyan készülék megvásárlása, ami fiatal korára emlékeztette. Akkor még az ilyen megunt régi magnókat fillérekért dobálták az emberek az internetre, ő pedig egyre gyorsabb ütemben vásárolni kezdte őket. A rádiók közül az ötvenes évekből való a legöregebb példány, de a magnók sem sokkal fiatalabbak, itt a rangidős a magyar gyártmányú BRG M5a Mambo csöves magnó, vagy a Terta 922-es. A nevek a Budapesti Rádiótechnikai Gyár illetve a Telefongyár neveket rejtik, hetven éve rendkívül elterjedtek voltak az ilyen magyar híradástechnikai eszközök. 

De az igazán nagy büszkeség a tekintélyt parancsoló japán stúdiómagnó, az Otari MX50-es. Ezt egy hasonló hobbiban utazó jóbarátja gyakorlatilag fillérekért szerezte meg a bécsi rádiótól, mert ott egy szoftverfrissítés után ezek az eszközök használhatatlanná váltak. István hamar rájött, hogy hogyan lehet életre csiholni a precíz eszközt, így ma már ez is teljes értékű tagja lehet a gyűjteménynek. 

Mellette szerényen húzódnak meg a kollekció további tagjai, és István mindegyikről órákig tudna beszélni. Erős a gyanúnk, hogy a kapcsolási rajzuk is megvan az agyában. A Teslák mellett pár Philips, Braun és Revox orsós magnó, BRG és Philips kazettás magnók sorakoznak, közöttük pár tekintélyesebb lemezjátszó, és természetesen egy Szokol rádió, meg a kisképernyős fekete-fehér Tünde tévé. De a látottak és hallottak alapján egyértelmű, hogy István szívének csücske mégis az orsós magnók. Rá is köt egyet a Technics erősítőre, feltekeri a hangerőt, és mindjárt bitang módon szól a nyolcvanas évek rock-discója. 

Műhelysarok

Mint István mondja, a magnók gyenge pontja a gumigyűrű, amely az elektromotor és a forgó alkatrészek, például az magnószalag orsóját fogadó korong összeköttetését biztosítja. Ezek a gumialkatrészek viszonylag hamar elöregednek, cserére szorulnak. Na de hát pont a javítási tevékenységet szolgálja a szoba egyik sarkában jól bevilágított műhelyasztal, ahol legalább három nangfrekvenciás generátor, oszcilloszkóp áll készen a magnók bevizsgálására. Egy barkácsoláshoz kicsit is értő illető az örömtől sírva fakadna a fiókban sorakozó rengeteg speciális fogó, csipesz láttán, mi csak tátott szájjal ámulunk: itt a javítás minden mozzanatához megtaláljuk a megfelelő szerszámot. Az egyetlen “tájidegen” alkatrész a körülbelül húsz különböző színű körömlakk, amelyekkel a finommechanikában oly elterjedt csavarrögzítést lehet végezni. István hozzá is fűzi, kicsit furán néznek rá a drogériában, mikor válogat köztük, végül vesz legalább hármat. Aztán itt vannak az egymásra ragasztott gyufásdobozok, amelyek diódákat, tranzisztorokat, olvadóbiztosítékokat tartalmaznak szigorú osztályozás szerint. 

Istvánt további terveiről faggatjuk, de magunk is könnyen kitaláljuk: a magángyűjtemény további bővítését tervezi, bár már a pincében és a lakásban is pihen jónéhány kiérdemesült, javításra és bemutatásra váró példány. A magángyűjtemény előzetes egyeztetés után látogatható.

Előszobatárlat

Sárközi, kalotaszegi és ukrán népi gyöngyékszerek sorakoznak a magnógyűjteményhez vezető előszoba-folyosón, a híradástechnikai tárlat meglepő ellentétpárjaként. Belényi István felesége, Rutai Katalin ugyanis a Covid-járvány alatt kitanulta a gyöngyfűzés technikáját, és a hagyományos motívumok felhasználása mellett modern gyöngyékszereket is készít. Három Páva-védjegyes ékszere a Magyar Gyöngy Egyesület Hagyományok Háza-beli kiállításán is szerepelt. 

A cikk megjelent a Várnegyed XXXI./1. számában. Fotók: Rényei Erna