Idén is közösen emlékeztek a második világháborús, 1944. december és 1945. február közötti szovjet ostrom – immár 79. – évfordulójára az I., a II. és a XII. kerület polgármesterei. A kerületvezetők az ötéves hagyományt folytatva február 9-én a Mária Magdolna-, más néven Helyőrségi templom romjai között koszorúztak. A megemlékezést fényfestés követte.

A kitörést legfeljebb gyászolni érdemes

V. Naszályi Márta, az I. kerület polgármestere beszédében emlékeztetett az Ukrajnában, illetve Izraelben folyó katonai konfliktusokra, és rámutatott, hogy „szerencsés generációhoz tartozunk”, mert „a legtöbbünknek még a szülei sem tapasztalták meg a háború szörnyű valóságát”.

Szerinte az ostrom áldozatainak halálát el lehetett volna kerülni „egyetlen őrült parancs megakadályozásával (…) A kitörés olyan vérfürdőhöz vezetett, amelyhez képest még a normandiai partraszállás amerikai veszteségei is eltörpülnek” – mondta a polgármester, aki szerint „tízezrek halálba hajtásában nincs semmi hősies”.

„Tartozunk azzal Budának, hogy évről évre megemlékezünk az ostromról” – jelentette ki V. Naszályi, hozzátéve, hogy a kitörés tragédiáját legfeljebb gyászolni érdemes, elhallgatni viszont nem szabad. Hangsúlyozta, hogy a megemlékezésen résztvevő polgármesterek felelősséget vállalnak azért, hogy „a megbékélést, az együttműködést és a megértést” keressék. Beszédében azt kérte: „Ne hagyjuk, hogy áldozatként menekülő emberek ellen fordítsanak minket.”

Nem felejthetünk

Pokorni Zoltán, a XII. kerület polgármestere hangsúlyozta, hogy a megemlékezéssel a „békés egyet nem értés” kultúráját igyekeznek meghonosítani. Emlékeztetett arra, hogy a hadművelet a védők részéről közel százezer katonai és civil áldozatot, míg az ostromlók részéről háromszázezres veszteséget követelt.

Szerinte 79 év után az elesett katonák és civilek mind áldozatnak tekinthetők, arra viszont figyelnünk kell, hogy az ilyen tragédiákhoz vezető döntéseket az emberek akkor hozzák meg, amikor „már elfelejtették, hogy a háború nem az igazság diadala, hanem borzasztó emberi szenvedés”. Hozzátette: ma is sokan úgy vélik, hogy csak nekik van igazuk, és nem a békére, a kompromisszumkeresésére készülnek, ami a jelen konfliktusainak tükrében rossz előjel.

A megértés kulcsa

Őrsi Gergely, a II. kerület vezetője az emlékezés legfontosabb forrásának a „szüleinktől, nagyszüleinktől származó” történeteket nevezte, amelyeket „nem lehet belőlünk kitörölni”, mint a könyvekben olvasott, vagy a képernyőn látott információkat.

Kiemelte: közös céljuk, hogy ez az időszak ne arról szóljon, hogy „szélsőséges ideológiáktól vezérelt emberek félreértelmezik a történelmet”. Szerinte ehelyett meg kell hallgatnunk egymást, hogy Buda lakói e háborúktól terhelt időszakban ne távoli múltként tekintsenek arra, amikor az itt élők harmada elpusztult.

A beszédek és a koszorúzás után a Magdolna-toronyra az ostrom képeit, illetve írók, költők háborúval kapcsolatos gondolatait vetítették egy különleges fényjáték segítségével.

Fotók: Tóth Tibor