Emberek sokasága figyeli az áradó Dunát a partról. Most ez a látványosság itt Budapesten. Meg a vízügyes szakemberek. Minden apróság, mozzanat fotóra kívánkozik, mert eltér a mindennapitól. A homokkupac, a homokzsákok, az úttesten a terelések, lezárások. A Duna hullámai, a hatalmas úszó faág. A bámészkodók lemennek az utolsó száraz lépcsőig, onnan készítenek szuper fényképet. Kínaiak is jönnek, szelfibottal keresgélik a hátteret maguk mögött, természetesen árvízzel és Parlamenttel.

A buszon, a villamoson ezt tárgyalják az emberek. – Láttad ma a Dunát? Azt mondják, megússzuk – ilyen, és ehhez hasonló rövid, odabökött vélekedéseket hallunk lépten-nyomon.

A Duna mindeközben halkan, félelmetesen menetel dél felé barnán, szürkén, piszkossárgán. Piszkosan. A vízfelszínen cipelt faágak belebotlanak a rakpart tábláiba, szalagkorlátjába. Itt vagy megkezdik a felhalmozódást, vagy tehetetlenül továbbsodródnak az ismeretlen felé.

A kikötött hajók messze a parttól állják a sodrást. Pár matróz csónakon közelíti meg munkahelyét, ügyes kis kötélen húzzák be magukat a partról. A Batthyány téri hajóállomás kis esőbeállója már csak alig látszik ki. Tegnapelőtt még bicikliztek páran az autók elől lezárt rakparton, most már víz alatt van minden.

Van valami várakozás, izgulás, borzongás itt a parton, hogy mi lesz. Mi lesz estére, éjjel, és reggelre. Mennyi lépcső látszik még ki. Mennyi Duna-víz jöhet, ami még itt elfér. Mert persze közben figyeljük a híreket, nézzük azt a rettenetes sok fotót, amit Vácon, Kismaroson, Kisorosziban, Dunabogdányban, Verőcén posztoltak az ott lakók.

És érzi az ember, hogy amit megtehetett, megtette. Többet nem lehet tenni. Csak nézni, belegondolni, és reménykedni. A többit úgyis ez az réges-régi vízfolyás, ez az évezredek óta itt csorgó folyam végzi. Talán tudja a dolgát, talán kíméletes lesz. Ő dönti el. Milyen megdöbbentő ez a hirtelen találkozás a természet ősi erejével.

A homokzsákok időközben odakerülnek a rakpartra vezető lépcsők tetejéhez. Mert annak most jött el az ideje. Láthatóan minden terv szerint halad, minden nyugalomban zajlik. És biztos, hogy nincs így, de mintha elcsendesedne az a sok ember, amikor a parthoz lép.