A közösségen belüli erőszak megakadályozása mindannyiunk felelőssége. A Budavári Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltatási Központ konferenciáján e fojtogató társadalmi jelenség okait, következményeit és a megelőzés módjait az érintett szakmák szakembereivel járták körül.
A bántalmazottak és áldozatok szakmai ellátásának országos stratégiáját kidolgozó Sebestyén Árpád kríziskezelő szakpszichológus az identitást is érintő stresszhatások (lelki traumák) következményeiről, illetve a vele összefüggő bántalmazás, vagy annak elszenvedése mozgatórugóiról beszélt. A stressz, amely az identitást is érinti, lelki sokkot idéz elő, aminek a kezelésére nem tanítják meg az embereket. Ilyen sokkot okozhat a lelki vagy fizikai bántalmazás, aminek eredménye gyakran gyógyszerhasználat vagy akár szuicid késztetés is lehet. Sebestyén egy fiatalember példáját említette, aki a terápiás beszélgetésen azt mondta, hogy semmi baja nincs, minden anyagi szükségletét kielégítette a család, csak a lelki igényeit nem. Ezért szív füvet, néha keményebb drogokat is használ. Mindezt 18 évesen. Fotó: Ksenia Makagonova A sikertelenség is frusztrációval jár, következésképp haraggal. A felnőtteknek erre többnyire van megküzdési stratégiájuk, a kamaszoknak azonban kevésbé. Hogy mennyire nincs, annak alátámasztására az elmúlt években a világhálón végigfutó, öngyilkosságra buzdító felhívások meglepő eredményességét említette. A fiatalok korláttalanság érzetének vakmerő kiélése ugyanakkor unalomból is fakadhat. A Z generáció figyelmét 6 másodpercen belül lehet megragadni, de ha ez sikerül, akár fél óráig is fenn lehet tartani. Gyakran csak hagyni kell beszélni őket, mert ez is az „én-erősítést” szolgálhatja. Ha nem engedjük, hogy kijöjjön a pszichés salakanyag, az meg fogja betegíteni, szerhasználathoz vagy öngyilkos késztetéshez vezethet. A fiziológiai szükségletek után rögtön a biztonságérzet a legfontosabb, ez a bizalmat is erősíti, ezért is kulcsfontosságú ezt megteremteni az iskolai közegben. Sebestyén arra is figyelmeztetett „ha minden protokollt betartanánk, akkor feleannyi bántalmazott vagy segítségkérő kerülne a látóterünkbe”.
Az öngyilkossági szándék jelei
A serdülőkori öngyilkosság és önsértés megelőzésének fontosságáról beszélt előadásában Farkas Bernadett Frida, a Semmelweis Egyetem pszichiáter szakorvosjelöltje, kutatója. A szakember arra hívta fel a figyelmet, hogy a fiatalok körében az öngyilkosság a balesetek után a második leggyakoribb halálok, ezért különösen fontos a korai felismerés és a megfelelő segítségnyújtás. Kiemelte, hogy a pszichiátriai sürgősségi állapotok – például az öngyilkossági késztetés, a pszichotikus állapot vagy a súlyos depresszió – azonnali beavatkozást igényelnek. A tartós viselkedésváltozás, az örömtelenség, az ingerlékenység, az alvási és aktivitási szokások megváltozása mind figyelmeztető jel lehet serdülőknél. Nem szabad tabuként kezelni az öngyilkossági gondolatokról való beszédet, a nyílt kommunikáció ugyanis életet menthet – szögezte le. Az öngyilkosságot „multifaktoriális jelenségnek” nevezte, amely mögött egyszerre állhatnak mentális betegségek, traumák és társadalmi tényezők. Magyarország az 1980-as években világelső volt az öngyilkossági statisztikákban, de azóta jelentős javulás történt. A férfi aknál magasabb a befejezett öngyilkosságok aránya, míg a nők körében gyakoribbak a kísérletek. Ennek egyik oka szerinte az, hogy a férfi ak gyakran drasztikusabb módszereket választanak, és kulturálisan kevésbé elfogadott számukra a segítségkérés.
Önsértés és ami mögötte van
A szakértő ismertetése szerint az önsértés a populáció 16-22 százalékát is érintheti, egyre fiatalabb korban jelenik meg, és főként a negatív érzelmek, lelki fájdalom enyhítésére szolgál, de figyelemfelhívó segítségkérés is lehet. Az önsértő fiatalok sokszor szégyellik állapotukat, ezért is fontos számukra a támogató környezet és a bizalmi kapcsolat. Bemutatott egy tanórákba illeszthető iskolai prevenciós programot is, amely a fiatalok érzelemszabályozási képességeit fejleszti, de beszélt a segélyvonalak jelentőségéről, valamint arról, hogy öngyilkossági veszély esetén azonnal szakellátást kell biztosítani (ebben segít az ongyilkossagmegelozes.hu). Megjegyezte, hogy a magyar pszichiátriai ellátórendszer egyik problémája az átmeneti korosztály – a 16-25 év közötti fiatalok – speciális ellátásának hiánya. Szerinte ezen a területen sürgős fejlesztésekre lenne szükség.
Fogyatékkal élők kiszolgáltatottsága
A fogyatékossággal élő emberek bántalmazásának rejtett formáira, valamint az érintettek fokozott sérülékenységére hívta fel a figyelmet előadásában Nagy Zita, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója. A bántalmazás kérdését szerinte elsősorban emberi jogi oldalról kell megközelíteni, hiszen minden embernek joga van a méltóságteljes élethez és az esélyegyenlőséghez. A fogyatékossággal élők – különösen az értelmi fogyatékossággal élő fiatalok – az érdekképviseleti és önérvényesítési nehézségek miatt fokozott veszélynek vannak kitéve. Sok esetben nem tudják pontosan megfogalmazni vagy jelezni a velük történő visszaéléseket, ezért a fizikai, verbális, szexuális vagy pszichés bántalmazás gyakran rejtve marad. A szakember szerint a sérülékenységet erősíti a társadalmi izoláció, a szegregált oktatás, valamint a gondozóktól való erős függés. A fogyatékossággal élő fiatalokat gyakran infantilizálják, miközben nem kapnak megfelelő felvilágosítást az egészséges kapcsolatokról, a beleegyezés fogalmáról és a személyes határok védelméről, ez pedig jelentősen növeli a szexuális kizsákmányolás kockázatát. Nagy Zita beszélt arról is, hogy a családok sokszor krónikus stressz, társadalmi elszigeteltség és anyagi nehézségek között nevelik fogyatékossággal élő gyermekeiket, miközben kevés külső támogatást kapnak. A pszichiátriai diagnózisok nem fedhetik el a bántalmazás jeleit, miközben egyes viselkedési tünetek mögött valójában erőszak vagy elhanyagolás állhat.
A bántalmazás legfontosabb figyelmeztető jele a viselkedés tartós megváltozása. Ide tartozhat az izoláció, a túlzott kontroll, a kapcsolatok elszegényedése vagy a bizalomvesztés. Kiemelte: a bántalmazás nem feltétlenül fizikai erőszakkal kezdődik, hanem gyakran verbális kontrollal, megalázással és a másik ember önállóságának fokozatos korlátozásával. Egy 2024-es magyar kutatás szerint az enyhe értelmi fogyatékossággal élő középiskolások nehezebben ismerik fel a verbális és pszichés bántalmazást, mint ép értelmű társaik. A diákok fele mindkét csoportban átélt már rendszeres bántalmazást. A kutatás legsúlyosabb megállapítása, hogy a gyermekek kevesebb mint 40 százaléka hisz abban, ha segítséget kérne egy felnőttől, akkor ténylegesen kapna is.
Nagy Zita szerint ez különösen veszélyes jelenség, mert a segítségkérés hiánya nem azt jelenti, hogy nincs probléma. Úgy fogalmazott: a bántalmazás hosszú távon rombolja a bizalmat, és sok esetben a fiatalok számára maga az erőszak válik „normalizált” tapasztalattá.
