Egy polgármesteri kampányesemény apropóján jártuk körbe a jobb sorsra érdemes krisztinavárosi Horváth-kertet, és szólaltattuk meg a választókörzet képviselőjelöltjeit a park jövőjéről.

Június 4-én V. Naszályi Márta polgármester Egy az egyben beszélgetéssorozata a Horváth-kertben folytatódott, ahol Saly Noémi irodalom- és Budapest-történész volt a vendége. Amíg a polgármesteri eseményre várakoztunk, volt alkalmunk bejárni a Krisztina körút és az Atilla út között húzódó parkot. A fő gyalogostengelyre rátérve nyilvánvalóvá vált, hogy némi mentális erőfeszítést igényel, ha az ember ki akarja szűrni az Alagút utca zaját, az Attila út és a Krisztina körút dübörgését. Persze ez kétségkívül egy olyan adottság, amin nehéz lenne változtatni.

Merre induljunk? Ösvények és járdák közül választhatunk

Vannak viszont olyan dolgok, amik nem igényelnek ciklusokon átívelő erőfeszítéseket. A zöldfelületeket fakó visszerekként szövik keresztül a generációk által kitaposott gyalogösvények, jelezve, hogy merre húzódnak a valós közlekedési igények a jelenlegi infrastruktúrával szemben. A járda mellett gyászos tablóként meredezik Haydn monumentális emlékműve, amelyre a művész nevét és az alatta lévő feliratot mintha feltüsszentették volna, annyira elkoszolódott. Előtte nagy rakás fű, a mögötte lévő bokor alján funkciótlan betonteknő.

A színtiszta nyolcvanas évek találkoznak a kétezres évekkel

A Horváth Kert Játszótér mellett, a bokrokon át kitaposott ösvény vezet, kisebb megszakítással Nepomuki Szent János újraalkotott szobráig. Itt nem árt, ha alaposan a lábunk alá nézünk, mert a fűben megbújó kutyapiszok mellett egy 30-40 centi mély gödör várja, hogy egy óvatlan pillanatban valaki a bokáját törje benne.

A tér nyugati oldalán, romos lépcsőkön botladozhattunk vissza a szökőkúthoz vezető útra, onnan pedig a buszmegálló felé kerülve igyekeztünk Déryné szobrához.

Szándékunkat azonban hangos felszólítás szakította félbe: „Hé, főnök, adjál már pénzt!” A nem éppen „a Színkörből kiszóló zenét” idéző orgánum tulajdonosa egy hajléktalan úr, aki annyira még éppen magánál volt, hogy megszólíthassa a járókelőket. Mellette ülő társától már csak ingerült morgásokra futotta.

Szemérmeskedő jelen

„A Horváth-kert önkormányzati tulajdon, de nem az önkormányzat fenntartásában van, hanem a fővároséban. Ez – mint a kerület más pontjain is – nehézkessé teszi, hogy jól tudjunk bánni vele” – fogalmazott a fórumon V. Naszályi Márta, aki szerint a Fidesz akadályozta a terület rendbetételét. Kitért ugyanakkor arra is , hogy „végre van forrás a tervezésre és a Fővárossal közös felújításra”, ami azt jelenti, hogy a jobboldali többségű testület szavazott meg bruttó 35 millió forintot a feladatra.

Saly Noémi előadása a Horváth-kertben

Az általunk is tapasztalt, jelenlegi problémákról inkább Kovács Orsolya főkertésztől hallhattak a jelenlévők, a polgármester csak a zajcsillapítás lehetőségeit fejtegette. V. Naszályi Mártától viszont azt is megtudhattuk, hogy az önkormányzat hamarosan elindítja a környéken élők körében a közösségi tervezést, amely során papír alapú, illetve online kérdőíven nyilváníthatnak véleményt az I. kerületiek, hogy milyen funkciókat látnának szívesen a parkban.

Dicső múlt

A kora esti program élvezetesebb részét Saly Noémi irodalom- és Budapest-történész szolgáltatta, aki bemutatta a Horváth-kert múltját az 1686-os budai ostromtól az 1920-as évekig. Képzeletben feltűnt előttünk az 1843-tól 1937-ig működő Budai Színkör és az 1878 és 1941 között itt álló Budai Tornacsarnok faépülete, a hozzájuk kötődő számos anekdotával. De megtudhattuk azt is, hogy Ligeti Miklós 1935-ben felállított, az ostrom alatt elpusztult, majd 2010-ben újraalkotott Déryné-szobra valójában Bajor Gizi vonásait viseli. Képet kaptunk az 1873-ban kezdődő befedési munkálatokig a park szerkezetét meghatározó Ördög-árok történetéről is. Különösképpen az 1875. június 26-án lecsapó óriási viharról, amely az éjszaka közepén, a födémet és lakóházakat magával sodorva, 1200 méter hosszan rongálta meg a frissen fedett medret.

A ma már nem létező Szent János tér a Horváth-kert déli végénél, 1940. Forrás: Fortepan, Szepesfalvy Gábor

A megálmodott jövő

A Horváth-kert a 7. számú önkormányzati egyéni választókerülethez tartozik. Az itt induló képviselőjelöltjeit arról kérdeztük, hogy szerintük mi a Horváth-kert legégetőbb problémája, és mi lenne arra a megoldás.

Dr. Nánásiné Abonyi Gyöngyi (Magyar Kétfarkú Kutya Párt):

A Horváth-kert legégetőbb problémája a jelenlegi elhanyagolt állapota. Egyértelmű, hogy ráfér egy felújítás, de amikor a környékbeli lakókkal beszélgettünk az is felmerült, hogy sokkal többet ki lehetne hozni ebből a területből. Az MKKP hosszú távú célja a park rendbetétele mellett, hogy egy sétálóutca beiktatásával (Pauler utca) ezt a területet összekösse a Vérmezővel. Azt szeretnénk, hogy az így létrejövő árnyas zöld liget a kerület szíve legyen.

Fekete Zsolt (Szolidaritás Mozgalom):

A Horváth-kert legégetőbb problémája az, hogy nincs rendesen karbantartva, mert az önkormányzatot nem érdekli a saját közterülete, valamint a Fidesz gazdaságpolitikájának hála, egyre több a hajléktalan ember az I. kerületben is. A Szolidaritás Mozgalom egyesület átfogó szociális bérlakásprogrammal, jóval komolyabb hajléktalanellátással, erősebb rendőri jelenléttel oldaná meg a kérdést, valamint szorgalmazzuk a kerületben a polgárőrség megerősítését és a kerületőrség létrehozását.

Gulyás Gergely Kristóf (Fidesz–KDNP):

A Horváth-kert fejlesztésének nulladik lépése, hogy visszavesszük a park kezelését a Fővárostól, mert a Főkert nem jó gazdája a parkjainknak. Meg fogjuk újítani a zöldfelületeket, és véget vetünk annak, hogy a hajléktalanok illemhelyként használják a bokros részeket. Szintén prioritás a járdák, lépcsők rendbetétele. Emellett megújítanánk a játszóteret, amit bekapcsolnánk a kerületbe tervezett tematikus játszótérrendszerbe. A sakkasztalok környékét is modernizálni fogjuk, aminek a Petőfi diákjai és minden parkhasználó örülni fog.

Reményik Ildikó (Várunk Egyesület, DK, MSZP, Párbeszéd-ZÖLDEK, Momentum):

Képviselő asszony úgy tájékoztatott, hogy nem tud választ adni a kérdésre.

Fotók: Tari Tamás, Tóth Tibor