A Főváros által a Hunyadi János útra elképzelt, a háborúkban megerőszakolt nőknek állítandó emlékhelyről tartott lakossági fórumot az önkormányzat. Míg a kérdést jobb- és baloldalról egyaránt egyetértés övezi, vagyis a megemlékezés fontosságát senki sem vitatja, a helyben lakóknak az emlékmű kialakításával akad gondjuk. Böröcz László amellett, hogy üdvözölte a kezdeményezés pártok felettiségét, hangsúlyozta, hogy a budaváriak véleménye nélkül nem születhet döntés.

Az október 28-i fórumon Németh Ilona Munkácsy-díjas képzőművész – a Fővárosi Önkormányzat Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete című képzőművészeti pályázat nyertese – mutatta be a tervet és ismertette a koncepció részleteit. (Az önkormányzat a honlapján a lakossági fórumot követően meg is jelentette a szóban forgó látványterveket.)

Az eseményen megjelent Kerpel-Fronius Gábor volt főpolgármester-helyettes, aki kifejtette, a Hunyadi János út 10-nél lévő foghíjtelken megvalósítandó emlékhely szellemi értelemben növelné a terület értékét. Szerinte a győztes pályamű nem csupán egy fal, hanem egy komplex, nonfi guratív térrészlet. Skrabski Fruzsina dokumentumfi lmes, a témáról szóló Elhallgatott gyalázat című film producere elmondta, többek között ő javasolta évekkel ezelőtt, hogy legyen egy ilyen köztéri emlékhely, és örül, hogy révbe érhet a gondolat.

Böröcz László polgármester hangsúlyozta, az emlékmű felállítását alapvetően mindenki támogatja, ám tavaly óta több lakossági aggály is felmerült ezzel kapcsolatban. Kijelentette, hogy az I. kerületi önkormányzat csak akkor tudja az emlékművet támogatni, ha azt a lakosság is támogatja. „Mi azt szeretnénk, ha a Hunyadi János út még élhetőbbé válna: több zöldfelülettel, padokkal, ahol az emberek megpihenhetnek, találkozhatnak, feltöltődhetnek. Az emlékmű pedig méltó helye lehetne az elcsendesedésnek, a megemlékezésnek azok számára, akik tiszteletüket szeretnék leróni.”

Mint ismert, az emlékezetpolitikai konszenzus formálásának céljából a Főváros még 2019-ben írta ki az említett pályázatot, amiben a megvalósításra öt fővárosi tulajdonú közterületi helyszínt is megadott. A 35 pályázó fele az I. kerületi Hunyadi János úti kis parkot választotta. Az itteni betontámfal elé a koncepció szerint egy másik falat emelnének, az így létrejövő sikátor reprezentálná a megerőszakolt nők beszorítottság-érzését. Noha a projekt célja az, hogy a nőkkel szemben elkövetett erőszak elleni fellépés társadalmi jelentőségére irányítsa a szélesebb közvélemény fi gyelmét, a fórumon egyértelmű lett, hogy a környéken élőknek más megfontolásaik voltak, például a zöldfelülettel, parkosítással, köztisztasággal kapcsolatban. Felmerült, hogy a sikátor-koncepció a világörökségi terület ezen pontjából egyszerűen nyilvános vizeldét csinálna. A helyszínen egy felháborodott művészettörténész lapunknak azt mondta, a fal takarásában akár olyan aktus is történhet, amiről a mű szól. Mint tiltakozó petíciójukban írják: „egyetlen ilyen eset is örökre a visszájára fordítaná az emlékmű létrejöttének lényegét.”

A köztisztaság és közbiztonság kérdéséről a polgármester azt mondta, ha az emlékmű megvalósul, biztosítják a folyamatos felügyeletet, a terület biztonságáról térfi gyelő kamerák fognak gondoskodni, egy közeli nyilvános mosdó elérhetőségét pedig irányító tábla fogja jelezni. Fazekas Csilla a fórum után úgy nyilatkozott, bízik benne, hogy végül mindenki számára elfogadható megoldás születik, de sajnálatos, hogy a pályáztatási folyamatba nem vonták be a budaváriakat. Az emlékmű elakadt ügyét a mostani fórum illetve az egyezetések mozdították ki a holtpontról, az ügyben további helyi egyeztetések várhatóak.