Életében eddig tíz dunai árvizet élt meg a Lánchíd és az Alagút legnagyobb ismerője, Fazekas János hídmester, akinek ősei még dunai hajósként érkeztek Budapestre. Ő maga az Alagútban lévő lakásban nőtt fel, most is a gátakon dolgozik és folyamatosan jelentéseket ad a híd és környékének állapotáról. Szerinte nem fogjuk elérni a 2013-as áradás mértékét. Már csütörtökön megjósolta, hogy a budai oldalon a 19-es és 41-es villamos pénteken már nem fog a híd alatti villamosalagúton áthaladni. Noha irodájában mintha az ötvenes évek óta megállt volna az idő, a hídfelújítás óta az ő munkájába is beköszöntött a huszonegyedik század.

A Clark Ádám téren az Alagúttal szemben állva jól láthatók két oldalt a háromszintes lakások ablakai, itt volt Fazekas János hídmester gyerekkori otthona, a szolgálati lakás. A Sikló oldalán most is a hídmesteri iroda működik. Az Alagútból közelítjük meg az irodát, hogy megtudjuk, mi is a teendője árvízkor a hídmesternek.

ÓVNI KELL A LÁNCOKAT

„A Lánchídnál speciális helyzetről van szó, mert a Clark Ádám téren, mélyen a Duna vízszintje alá benyúlnak a láncok. Van egy hosszú partfal-rész, ahol a beszivárgó víz komoly problémát okozhat.  ilyenkor árvíz idején lent folyamatosan működnek a szivattyúk. Ha elér a víz egy bizonyos szintet, akkor sajnos az áramot is lekapcsolják, és abban a helyzetben nincs mit tenni, ki kell várni és reménykedni, hogy a lánckamra nem telik meg vízzel. Óvni kell a láncokat, hogy ne álljanak vízben, mert ezek a lehorgonyzások védik a hidat. Jelenleg folyamatosan szivattyúzza ki a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) a villamos kis alagútjából a vizet, péntektől a 19-es villamos nem halad át a Clark Ádám tér alatti villamos alagúton, a 41-es villamost is elterelik. Ha levonul az árvíz, akkor az aluljárók és a lépcsőfeljárók takarítását kell ellenőriznem” – mondta a hídmester.

Nagyapja a Margit-híd újjáépítése után lett a híd mestere, azóta a családjuk itt tevékenykedik a budapesti hidak közelében. „A dédapám dunai hajós volt, ott is lakott a hajón, ezért a nagypapám már a hajón született, az anyakönyvi kivonatában születési helyszínként egy folyamkilométerkő szerepelt.”

Fazekas Jánosnak alapvetően az a feladata, hogy minden hibát ő lásson meg elsőnek a Lánchídon. „A hídfelújítás óta sok figyelnivalóm van. Ha a legkisebb problémát, akár egy festékhibát találok a hídon, jelentést küldök a Budapest Közút Zrt.-nek. A dokumentációm hétről hétre nyomon követhető. Ezeknél a nagy hidaknál pont azért van szükség hídmesteri szolgálatra, mert ténylegesen a gazdái vagyunk a hidaknak. A járdáktól a különböző szerkezeti elemekig ellenőrizzük. Fel kell mennünk időszakosan a Lánchíd tetejére, hogy az ott lévő koronasarukat (mozgó alkatrészek) is megvizsgáljuk.”

Életében tíz árvizet élt meg, 2013-ban mind a két horgonykamra megtelt vízzel, amit két napig tartott  szivattyúzni. A szakembereknek komoly feladatuk volt továbbá a Lánchíd fémszerkezetéről letisztítani a Duna hordalékát.

Clark Ádám, vagyis Adam Clark, a Lánchíd építési munkálatait vezető mérnök, és William Tierney Clark, a Lánchíd tervezője angol volt és magát a hídmesteri szakmát is Angliából vettük át. A Tower Bridge-nek szintén komoly hídmesteri szolgálata van, Fazekas János ugyan nem tartja velük a személyes kapcsolatot, de elmondása szerint kollégáinak tartja őket.

„William Tierney Clark keveset volt Budapesten, ezért megbízott egy fiatal mérnököt, aki vezette az építkezést. A csak nevében rokon Clark Ádám bányamérnök volt, nem véletlen, hogy olyan emberre esett a választása, aki értett ahhoz, hogy az Alagutat hogyan kell kiépíteni. Szokták mondani, hogy amikor a budai várhegyet átfúrták, akkor kapu nyílt kelet és nyugat között” – magyarázta a hídmester.

Érdeklődésünkre elmondta, hogy ismeri a közeli pesti oldalon horgonyzó MAHART-os hajósokat, villanyóráik is a Lánchíd helyiségében vannak. Nem áll távol tőle a vízi élet, és mindenki tudja, hogy dédapja hajós volt és mint az Alagútban felnőtt srác, sokszor még csónakázott is a Dunán.

ÉLET A MOBILTELEFONOK ELŐTT

Fazekas János irodájában mintha megállt volna az idő: minden tárgyat és fotót, muzeális telefont, tervet és műszaki berendezést őriz, amellyel még édesapja dolgozott egykor.

„A mostani hídfelújítás elhozta a huszonegyedik századot a Lánchídra, mert elég komoly technikát építettek köré. Olyan párátlanító rendszer működik, ami folyamatosan hideg-meleg levegőt fúj be, vizsgálja a páratartalmat. Mindenről sms-t kapok, és telefonos applikációval a szivattyú paramétereit is be tudom állítani. Üzenetet küldenek, ha elmegy az áram, ha a szivattyú túlfut vagy leáll. Komplett riasztórendszert építettek ki a Lánchídon. Ha bárki kinyitna egy ajtót a hídkamra környékén, arról kapok jelentést.”

Az Alagút-béli gyerekkorról mindenkinek az a kérdés jut eszébe, hogy zajos volt-e itt az élet. János felidézi, hogy mindig a vároldalból, a zöldövezetből közelítették meg kétszintes, Várhegyre nyíló lakásukat.

„Két húgom van, mindketten úgy emlékeznek vissza a gyerekkorunkra, hogy csodás volt itt lakni, szinte a miénk volt az egész vároldal. Nagyon szépen megcsinálta apám a lakást, bővítette a padlásteret is. Közvetlen a hídnál kellett kapnunk a szolgálati lakást, mert ha bármi gond van, a hídmesterhez lehetett becsöngetni. A mobiltelefonok elterjedésével ez jelentőségét veszítette. A földszintünkön egy műhely volt, az első emeleten a Wiszt István bácsi lakott, akiről később tudtam meg, hogy ő a Kossuth-híd mestere volt, de mivel azt az ideiglenes – a II. világháború után a Lánchidat és a Margit-hidat pótló – hidat lebontották, nyugdíjazták a mestert, és ideköltözött az Alagútba. Esténként testvéremmel a lámpagyújtogatót kísérgettük, aki a gázlámpákat gyújtotta meg a hetvenes években a Várhegy oldalában.”

A Várhegyet a középkor óta sok helyen megfúrták, a belsejében és az Alagútnál is sok-sok vájat található. „Az Alagút közepéről rejtett belső úton juthatunk el a Várhegy különböző részeibe. Az Alagút felé irányuló vágatrendszert az építéskor a Várban állomásozó hadsereg kérte menekülőútnak. Az Alagút szellőzéséhez is alsó-fölső vágat lett fúrva: itt egy jóval kisebb alagutat kell elképzelni. A lakásunkba is megy egy ilyen út, melyet Édesapám a költözésünkkor lefalazott, ezért mi nem mentünk be a Várhegy gyomrába.”

VOLT NÉHÁNY IJESZTŐ HELYZET

Jánosék a Lánchíd melletti játszótéren fociztak, a forgalom sokkal kisebb volt akkoriban. Ha kigurult a labda, körülnéztek, jön-e autó, és kiszaladtak. Az Alagút teteje fölötti játszótéren is gyakran fociztak, hiszen akkor még kőkerítés védte annak tetejét. Később, amikor ezt lebontották, semmi nem óvta a tetőt, dermesztő volt nézni, hogy a fiatalok a lábukat lógatták esténként az Alagút tetejéről az ezredforduló környékén. De megélt egészen drámai pillanatokat is a Duna közelében.

„Emlékszem, amikor a kilencvenes években telefonhívást kaptunk arról, hogy a Margitszigetnél télvíz idején egy srác kiment a jégre, leszakadt a jégtábla, azon haladt lefelé.Végigkísértem, ahogy a Lánchídnál sikertelenül próbálták kihalászni a tűzoltók. Egészen az Erzsébet-hídig kellett utána menniük, ahol végül megmentették.”

Budapesten ma négy hídmester dolgozik, mindenkihez két híd tartozik, de Fazekas János a Lánchídra és az Alagútra figyel. A Margit-hídon nagybátyja, Fazekas Imre dolgozik. Fazekas nem tervezte, hogy hídmester lesz, sokáig az alternatív rockzenekarok világában élt, – rendszeresen a hídkamrában próbáltak a Sikátorral és a Sexepillel, – de később megörökölte az apáról fiúra szálló hivatást. Megérzései alapján úgy látja, hogy nem fogja elérni a 2013-as vízszintet az áradás, mint mondta, „reménykedik, hogy száraz lábbal megússzuk” az árvizet.

Vendéglátónk gyors látogatást is megengedett a horgonykamrába, közben megjegyezte, hogy szeretnek hosszan maradni a Lánchíd különleges rejtett helyein az emberek, néha alig lehet felkönyörögni őket a hídkamrából.