Városi sétára olyan emberrel jó menni, aki figyel a részletekre, a város jelenkori, emberi arca éppen úgy megigézi, mint az utcarészletek, épületek szelleme, története. Az már csak hab a tortán, ha mindezekhez irodalmi, filmtörténeti asszociációkat is társít, így megannyi aspektusból ad sajátos lényeget a közterületnek, amelyben élünk.

A Budapest most című személyes hangú kötet írója szenvedélyes városjáró, életformája a felfedezés és a régmúlt felidézése, szólaljon meg az a történelemkönyvekből, a költészetből, vagy az általa jól ismert filmekből.

A Naphegy az otthona, de a Csepel-sziget is rabul ejti. Muszatics Péter – az Utazás Európa mélyére, a Bécs, Budapest, Hollywood szerzője – ilyen igénnyel szemlélődik, útjai során fáradhatatlanul keresi a letűnt korok és a jelen kapcsolódásait, hogy azok keveredésével esszenciát adjon a városról.

A szerző cikkcakkban halad a városban   

Ő maga a műfajt esszéregénynek hívja, hiszen több szálon futó, cselekményekben és karakterekben gazdag leírást közöl legújabb könyvében a fővárosról. A Helikon gondozásában megjelent Budapest most című kötetet John Lukacs történész Budapest 1900 című szubjektív várostörténete inspirálta.
A bejárást a peremkerületekből kezdi, ahol azt fürkészi, vajon hol húzódik a városhatár. Egy filmstúdióból – ha már filmes szakemberrel is van dolgunk, – egész pontosan a fóti bázisról indulunk, azután az északi és a keleti peremkerületekből jutunk egyre beljebb a városba. Cikkcakkban haladunk: Csepel-sziget, a budai hegyek, a belváros, Újpest, majd Óbuda érintéseivel a Várnegyedbe jutunk.

Így érkezünk meg az I. kerületbe, a Naphegyre, ahol az író hosszú ideig élt, ma pedig itt van a második otthona. Innen nem szabad elköltözni – írja –, hiszen nincs átmenő forgalma, kőhajításnyira a belváros, és gyönyörű a rálátás a Várnegyed palotáira. Egymás után idézi meg Márait, Szerb Antalt, a régi Philadelphia kávézót és a Budai Színkört, összevetve jelenünk trendi vendéglátó egységeivel. Kíséri azok változásait, úgy is mint az odajárók színes és örökké változó forgatagát.

Muszaticsot a kisember éppen annyira érdekli, mint az egykorvolt költők sorai, amelyek úton-útfélen megszólítják. A hétköznapi szereplőkön és pillanatképeken keresztül a nagyváros kisvárosi arcát ragadja meg.

A Budapest most sokrétű és olvasmányos írás, amely nemcsak a képeslapokról visszaköszönő kiemelt látványosságokban szeret elmerülni, de a külső kerületeket is a város elengedhetetlen részeként kezeli.