Remek hangulatú könyvbemutatónak adott helyet a MáraiKult előadóterme október 30-án. Szabó Zoltán Attila műve, A Tabán a világ közepe második, bővített kiadását vehette először kézbe a nagyérdemű a rendezvényen, ahol az író és az általa meghívott vendégek gondoskodtak arról, hogy mindenki kellő átszellemüléssel révedjen vissza a letűnt városrész múltjába.

A kiadást támogató Budai Vároltalmazó Közalapítvány nevében Völgyi Péter köszöntötte az egybegyűlteket; Vörös István, József Attila-díjas költő, irodalomtörténész pedig a könyv méltatása során kiemelte, hogy a mű szerzője tulajdonképpen egy sajátos verset, egy szerelmi vallomást írt a Tabánhoz: „Ez a téma mellett a szerző személyes portréját is adja.” Szerinte a könyv megragadja az mára csupán „lelki városrész” kettősségét: azt, hogy létezik is, meg nem is.

Szabó Zoltán Attila arról mesélt, mennyire meglepte a figyelem és a szeretet „lavinája”, ami az első kiadást övezte: „Mit jelent a Tabán egy Torontóban élőnek, egy szovátainak, vagy Dunaszerdahelyen? Egyáltalán nem a múlt időt.”

A pódiumbeszélgetés során Podonyi Hedvig író, újságíró Virág Benedek, XVIII. századi tanár, költő leveleinek grafológiai elemzését mutatta be, és néha férje, Fodor Ákos költő és Tandori Dezső barátságáról mesélt. Horesnyi Balázs, Jászai Mari-díjas díszlet- és jelmeztervező gyermekkori emlékeiből pedig feltűnt a hatalomból kihullott Aczél György szánalmas figurája, és megannyi művész alakja.

A műsort Szabó Zoltán Bendegúz és Sipos Áron színművész zenés betétei és szövegmondásai kísérték.