Variációk a Tabánra
Két kötet a városnegyed kalandos történetéről, fényképekből kibomló titkairól.
A szelíd óriás
A Tabán – fényképek, történetek című könyv 2022-ben jelent meg a Bellibro kiadásában. Ez az igényes kivitelű album méretei miatt, első ránézésre elrettentő lehet, de nem kell aggódni: 335 oldalas mű kellő tapintattal nyújt bepillantást az eltűnt városrész legbelsőbb titkaiba is.

A Beliczai Bea szerkesztésében megjelent kötet letisztult szerkezettel – hét, az előszó mellett külön epilógussal és prológussal, a Rácváros épületeiről és történetéről, valamint fényképészeiről szóló tanulmánnyal és térképekkel ellátott fejezettel – vezeti végig az olvasót a Tabán legelső, fényképes ábrázolásaitól a második világháborús ostromig. A koncepció egyszerű: a páros oldalakon cikkekből, irodalmi művekből, visszaemlékezésekből, jegyzőkönyvekből és tanulmányokból vett részletek fedik fel a tabáni múlt egy-egy szegletét, a páratlan oldalakon pedig ezeket kíséri az a 150 fénykép, amelyek közül 70-nel ezelőtt még sohasem találkozhatott az olvasó.
A könyvből a városrész ritkán látott, dunai életét, a nem mindennapi embereket, a vendéglátás pillanatait, a Tabánt megörökítő művészeket és a bontást is megismerhetjük. A „donajégerektől”, az egyik temető kriptájában lakó festőművészen át, Horthy borbélynőjéig sok érdekes figurával találkozhatunk a mindennapok, a hosszas agónia és a tragédiák közepette. Krúdy Gyula, Márai Sándor, Kárpáti Aurél és sok más író narrációjából egy kerek kordokumentum-gyűjtemény áll össze, amiért a Tabán szerelmeseinek érdemes mélyebben is a zsebükbe nyúlni.
Egy filmszerű iramodás
A második mű látszólag könnyedebb formában varázsolja elénk az egykori Rácvárost. Szabó Zoltán Attila író, költő, újságíró, kommunikációs szakember szintén 2022-es könyve, A Tabán a világ közepe egy rendhagyó szociográfiai írás. A szerző többnyire itt sem a saját szavaival mesél, hanem íróktól, folyóiratokból, történeti munkákból és évkönyvekből vett idézeteket szólít sorba: mutassák be ők azt a sok emléket, ami a Tabánhoz kapcsolódik.

A kötet első felének lapjain keresztülvonulnak a tabáni irodalom és képzőművészet óriásai, a sakk- és a beat-élet veteránjai, zenészlegendái, a sportolók, de felvillan az 1810-es tűzvész, az Ördögárok 1875-ös tombolása, a Horváth-kert virágkora és a focipályák világa is. De olvashatunk boszorkányságról, különféle hiedelmekről, az érdeklődők pedig még a sváb krumplisaláta vagy a kávélikőr hiteles receptjeit is fellelhetik a műben. A könyv második, Dosszié című fejezetében a városrészhez kapcsolódó dokumentumok, fényképek, kis csokrát kapjuk, amelyeket a szerző Tabánról szóló prózai művei követnek.
Az olvasó érzése összességében kicsit az lehet, hogy valaki gyors tempóban végigrobog vele a történelem és a nézőpontok pergő kavalkádján, amit – a sok más vizuális tartalom mellett – Kisteleki Dóra ötletes illusztrációi törnek meg helyenként. Ha elsőre sokalljuk a lendületet, akkor érdemes mértékkel fogyasztani a könyvet, így szilaj vadló helyett megbízható táltossá válik a szöveg, amin biztonsággal barangolhatjuk be a tabáni múlt érdekességeit.
(A cikk megjelent a Várnegyed 2024/19. számában; fotó: Kőrösi Tamás)