A budapesti születésű világhírű szabadulóművész, illuzionista, Weisz Erik, ismert nevén Harry Houdini életére és jelentőségére hívja fel a figyelmet a most indult Houdini 100 rendezvénysorozat, amelynek csúcspontját a Budapesti Nagycirkuszban rendezik október végén. A programsorozat sajtótájékoztatója stílszerűen a Dísz téren található Houdini múzeumban volt, ahol a tulajdonos, David Merlini mutatta be a Houdini 100 szervezőit. 

A Fővárosi Nagycirkusz egy show-t rendez, amely Harry Houdini pályafutásának ívét követi a cirkuszi porondon kezdődő korai évektől a monumentális és lélegzetelállító színházi szabadulásokig.  A budapesti limitált háromnapos világpremiert követően a produkció európai turnéra indul. Az Eötvös 10 Művelődési Házban Houdini 100 Varázslat címmel két napos filmfesztivál lesz a száz évvel ezelőtt Amerikában elhunyt zseni emléke előtt tisztelegve. Mint azt Bokor Balázs, a Magyar Hollywood Tanács elnöke elmondta, ide fiatalok filmes pályaműveit várják, amelyek témája a varázslat. Az Origo Filmstúdióban a hírességek falán ebben az évben Houdini-domborművet avatnak. 

David Merlini szándéka, hogy ebben az évben Budapesten szobrot is állítsanak a bűvészgenerációkat inspiráló és tömegeket elvarázsoló Houdininak. Mint elmondta, az 1874-ben született szabadulóművész elképesztő pályája által újraértelmezte az emberi teljesítőképesség határait, egyúttal az amerikai álom csodált mintaképe lett. Négy éves korában hagyta el szüleivel Magyarországot, családja a wisconsini Appletonban telepedett le. Ott ma bevásárlóközpont,  iskola és múzeum van elnevezve róla. Leghíresebb mutatványa a világszerte ismert, víztartályból való szabadulószáma volt, amelynek során fejjel lefelé, összekötözve lógatták vízbe.

A Houdini-házat tíz éve, 2016-ban nyitotta meg David Merlini, aki maga is bűvészmutatványaival, szabadulószámaival vált ismertté Magyarországon és külföldön egyaránt. Houdini örökségének ápolójaként nemcsak bemutatja a nagyközönségnek az illuzionista életpályáját, de gyűjti is egykori használati tárgyait, kutatja életét. 

A cikk megjelent a Várnegyed XXXI./5. számában. Fotók: Rényei Erna