A pánikrohamok, a pánikbetegség egyre több embert érintenek, bár sokan még mindig „hisztinek”, egyfajta divathóbortnak gondolják, ha valaki pánikbeteg. Holott ez egy valódi, sokszor igen ijesztő tünetekkel járó betegség, amelyet pszichiáter diagnosztizálhat, és indíthat el egy összetett kezelést. Ennek lépéseiről adott felvilágosítást dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ pszichiátere.

A PÁNIKROHAM SÚLYOS FÉLELMET GENERÁLHAT

A pánikroham egy váratlanul érkező, intenzív epizód, ami néhány percig tart és jellemzően 20-30 perc alatt teljesen megszűnik. Ez nagyon ijesztő helyzet, ami azonban fizikailag nem veszélyes, viszont egyre többeket érint. Statisztikák szerint 100 emberből 1-3 személy él pánikbetegséggel.

– A pánikroham nagyon erős testi tüneteket képes okozni, megjelenhet többek közt erős szívdobogás, intenzív diszkomfortérzés, légszomj, gombócérzés a torokban, izzadás, remegés, szájszárazság, zsibbadás, hányinger, hányás, mellkasi fájdalom, zavarodottság. Nagyon jellemző, hogy a páciens elkezd félni attól, hogy elveszíti a kontrollt, és olyan erős katasztrofizáló gondolatok uralják el, hogy szó szerint halálfélelme van. Természetesen nem mindenkinél jelenik meg minden egyes tünet, de ha legalább négy jelentkezik, akkor már pánikrohamról lehet beszélni.

KI KELL ZÁRNI A SZERVI OKOKAT

Nagyon fontos, hogy ilyen tünetek esetén forduljunk orvoshoz, hiszen első lépésként ki kell vizsgálni, nem szervi ok áll-e azok hátterében. Már csak azért is veszélyes az öndiagnózis, mert ha a rosszullétnek esetleg kardiológiai vagy hormonális oka van, csak ront a helyzeten, ha „pánikbetegként” könyveljük el magunkat. A legalapvetőbb vizsgálatok ilyenkor a vérnyomásmérés, a laborvizsgálatok, a vércukorszint ellenőrzése, a pajzsmirigy működésének vizsgálata és az EKG. Ha kiderül, hogy nincs fizikai ok a háttérben, pszichiáterhez érdemes fordulni, aki felállíthatja a valódi diagnózist. – A diagnózis felállításához nem csupán a tünetekre kérdezünk rá – bár azok sokszor nagyon árulkodóak –, de olyan kérdéseket is felteszünk, mint például, hogy kimenekült-e már a páciens egyes helyzetekből attól tartva, hogy pánikrohama lesz, alkalmaz-e például gyógyszert, alkoholt, hogy elkerülje a rohamot – ismertette Veres doktornő. – Olyan kérdéseket is igyekszünk körbejárni, hogy van-e más ismert pszichés-mentális problémája a páciensnek, hiszen ezeket is figyelembe kell venni a későbbiekben.

GYAKRAN A KOMPLEX KEZELÉS A CÉLRAVEZETŐ

– Ha valakinél felállítjuk a pánikbetegség diagnózisát, több eszköz áll rendelkezésünkre a segítséghez, hiszen a gyógyszerek mellett bizonyos terápiás lehetőségek, leginkább a kognitív viselkedésterápia és a különböző relaxációs technikák is segíthetnek – hangsúlyozza a pszichiáter. – A gyógyszerek közt vannak olyanok, amelyeket megelőzési céllal rendszeresen kell szedni, és vannak roham esetén alkalmazandó szerek. Emellett hosszútávú hatékony segítséget adhatnak a terápiák. A kognitív viselkedésterápia például több ponton is be tud avatkozni a pánikbetegség hátterében meghúzódó téves működésbe: például korrigálni tudja azt a hibás értelmezést, amit a testi érzések keltenek a kliensben, ki tudja kapcsolni azt a folyamatos készenlétet, amivel a kliens a „veszélyes” testi érzeteit monitorozza. A szorongás oldására kitűnő eszköz lehet továbbá számos relaxációs technika. A kitartó, komplex kezelés eredményezheti azt a stabil képességet, amellyel a kliens ellenőrzése alatt tudja tartani a korábban kontrollálhatatlan érzéseit, értelmezéseit, ezzel gyakorlatilag kiiktatva a pánikrohamokat.

(A cikk megjelent a Várnegyed 2024/6 számában, fotó Pixabay)