A budai Várhegy lábánál, a Vízivárosban a mai Bem rakparton több, mint hetven éven át két Andrássy-palota is állt. 1871-ben ugyanis Andrássy Gyula édesanyja, Andrássy Károlyné Szapáry Etelka elhatározta, hogy palotát építtet azon a telken, amelyet a Fő utca, Pala utca és a Margit (Bem) rakpart határolt. Pucher József tervei alapján neoreneszánsz stílusban készült el a háromszintes épület. Időközben Andrássy Gyula maga is építkezésbe fogott, mégpedig a szomszédságban. Ez utóbbi, a ma leginkább Budavári Művelődési Házként ismert palota, a Bem rakpart 6-7. szám alatt 1874-re készült el. A családnak tehát harminc méteren belül két jelentős ingatlanja is volt a századelőn a várhegy Duna felőli lábánál.

Andrássy Károlyné azonban 1876-ban elhunyt, és Andrássy Gyulára szállt az ingatlan, de ő továbbadta idősebbik fiának, Andrássy Tivadarnak, aki 1890 és 1905 között volt tulajdonosa a palotának. A magyar arisztokrata feleségével, Zichy Eleonórával és négy lányával élt itt. A gyerekek Andrássy Ilona, Borbála, Katinka és Klára hosszabb-rövidebb ideig éltek a palota falai között.

Visszaemlékezéseikből sok részlet kiderül a palota életéről, dekorációjáról. A legismertebb művészeti alkotás, ami az épülethez kötődik, a Vörösruhás nő című falikárpit, amelyet Rippl-Rónai József készített.

Családban marad?

Miután Andrássy Tivadar tüdőgyulladásban meghalt, az ingatlan feleségére szállt, aki annak érdekében, hogy a család vagyonát egyben tartsa, 1909-ben feleségül ment férje öccséhez, ifjabb Andrássy Gyulához, aki apjától megörökölte a másik palotát is. 1910-ben a házaspár úgy döntött, eladják az épületet. Az ingatlant Károlyi Imre bankár és politikus vásárolta meg. Ő az épületben kisebb átalakításokat hajtott végre Behr Lajos műépítész tervei alapján. A palota azonban nem maradt sokáig a Károlyi család birtokában, 1930-ban a Francia Köztársaság vásárolta meg, hogy ott követséget alakítson ki.

A diplomáciai képviselet csak 1932-ben költözött az épületbe. Az első követ, aki az épületet birtokba vette, Louis de Vienne volt. Rajta kívül összesen négy diplomáciai képviselet-vezető lakott és dolgozott ebben a palotában. 1944. december 20-án a Gestapo a személyzetet letartóztatta, mert náciellenes tevékenység is folyt az épületben. Egy hivatalsegéd maradhatott a helyszínen, akit szoros német megfigyelés alatt tartottak. Budapest 1944 december végén megkezdődött ostroma alatt az épület megsérült. A legnagyobb rombolást az ingatlan előtt húzódó villamossínen veszteglő tehervagonban lévő lőszer felrobbanása okozta.

Lebontják? Nem bontják

A háború után a diplomáciai kapcsolatok rendezésekor Párizs a fegyverszüneti megállapodásra hivatkozva követelte az ingatlan helyreállítását. Budapest arra hivatkozva, hogy nem állt fenn hadiállapot a két ország között és Franciaország nem tagja a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak sem, elutasította a kérést.

A francia kormány azonban nem tágított, és a magyar kormány annak érdekében, hogy Magyarország párizsi követsége zavartalanul működhessen a béketárgyalások ideje alatt, végül belement abba, hogy rendbe hozza az épületet, és amíg a munkálatok zajlanak, ideiglenesen ingatlant biztosít a francia követség számára. Így a XII. kerületi Csaba utcában bérelt villát a magyar állam a francia követség részére. Párizs azonban ezt az épületet csak követi rezidenciaként tartotta megfelelőnek, ezért egy másik ingatlan ideiglenes átadását is követelte. Így került sor 1946 nyarán a Lendvai utca 27. magyar állam költségén történő kibérlésére is. A Fő utcai palota kapcsán 1948-ban Budapest csereajánlatot tett Párizsnak: így a két bérelt ingatlant átadták francia tulajdonba az egykori Bem rakparti épületért.

Grund negyven évig

A franciák visszatérését a Fő utcába, illetve a Bem rakpartra azért nem kívánta a korabeli vezetés, mert a szemben lévő – tulajdonképpen a két Andrássy-palota közé ékelődő – Emmer-palotába 1948-ban beköltöző Államvédelmi Hatóság (ÁVH) nem akarta, hogy hírszerzési központjára a franciák rálássanak. Ezért az egykor szebb napokat látott épületet a magyar hatóságok el is bontották, és hosszú évtizedekre egy üresen álló telek maradt a helyén.

Ám az ingatlannak a magyar állam tulajdonába történő átadása körül zavarok adódtak. A franciák ezért az 1950-es évektől pert indítottak a telek visszaszerzéséért. Végül Franciaországnak jogi úton sikerült érvényre juttatni akaratát, így az 1980-as évektől már felmerült, hogy egy diplomáciai ingatlan kerülhet a telekre. Végül 1988-ban Georges Maurios francia építész tervei alapján épült fel a Francia Intézet ma is látható modern, üvegpalota-szerű épülete, amely 1992-ben nyitotta meg kapuit a francia frankofón miniszter illetve Göncz Árpád köztársasági elnök jelenlétében.

Fejérdy Gergely