Folytatjuk vitéz Somogyváry Gyula túl kevésszer felidézett, tragikus végű élettörténetét. Az I. kerülethez kötődő költő, író, újságíró, országgyűlési képviselő ugyanúgy szúrta a nácik, mint a kommunista hatalom szemét. Sorsa tipikus XX. századi sors: 1944-ben a megszállás után a Gestapo az elsők között hurcolta el a mauthauseni koncentrációs táborba az Ybl Miklós tér 2. szám alatti lakásából. Hazatért, de a századosi rendfokozatot viselő katona a kommunistáknak is gyanús volt, Kistarcsára internálták. 1953-ban hunyt el.

Lángokban

A betegségből felépült Somogyváryt a háborús vereség, az országvesztés és a Károlyi-féle káoszlelkileg és anyagilag is meggyötörte. Eleinte alkalmi munkákból, majd vagyonőrködésből tartotta fenn magát. 1918 novemberében kezdett hazafi as verseket írni, amelyek szamizdatként terjedtek Budapesten. 1919 áprilisától nyomoztak utána a Dormándy Géza alezredes által szervezett ellenforradalmi kísérletben való részvétele miatt. Hogy ne legyen szem előtt, a Vörös Hadsereggel részt vett az északi hadjáratban. Szerepe volt a Lemberkovics Jenő százados vezette június 24-ei ellenforradalom szervezésében, ám a sikertelen felkelésben végül nem vett részt, mert bujkálnia kellett. Nem tisztázott, hogyan került a Nemzeti Hadsereghez, de annyi biztos, hogy augusztustól Siófokon, a fővezérség főhadiszállásán, később pedig Székesfehérváron kapott beosztást. 1920-ban Gyula diák álnéven itt jelent meg első verseskötete, Gyújtogatás címmel, amellyel ténylegesen elkezdődött irodalmi pályája.

Mandulavirágzás

1921-ben leszerelt. Hamarosan kinevezték a Magyar Távirati Iroda vidéki osztályának élére, és még ebben az évben feleségül vette assakürthi és praznóczi Praznovszky Irmát, akitől egy lánya és egy fi a született. Szűkös anyagi körülmények között éltek, de Somogyváry a főállása mellett szinte folyamatosan alkotott. 1922-ben megjelent első, világháborús témájú kisregénye, a Dal, amelyet nem daloltak végig. Tárcáit, verseit rendszeresen publikálták az országos lapok, és hamarosan a kor egyik legnépszerűbb írójává vált. 1924-ben részt vett a Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt megalakításában, de ekkor még nem politizált aktívan. 1925-ben jelent meg első történelmi regénye, A fejedelem stafétája. 1928-ban került a Magyar Rádióhoz, ahol dramaturgként, helyettes igazgatóként, végül irodalmi igazgatóként futott be karriert. Ő alkotta meg a hangjáték magyar elnevezését, illetve ő honosította meg a műfajt hazánkban.

1929-ben vitézzé avatták, ekkor magyarosította a nevét Somogyváryra. Ebben az évben kezdte el írni máig leghíresebb, Virágzik a mandula… című, első világháborús, életrajzi ihletésű művét, amely végül 1933-ban látott napvilágot. A kötet akkora sikert aratott, hogy a közönség kikövetelte a folytatást: így született meg 1939-re a Ne sárgulj, fűzfa!, illetve 1940-re az És Mihály harcolt. 1936-ban a Rongyos Gárda harcainak emléket állító És mégis élünk című regényével jelentkezett. 1942-ben a Petőfi Társaság tagja lett.

Számos műfajban alkotott, 1920 és 1940 között összesen öt verseskötete, 1922 és 1944 között pedig összesen tizenkét prózai műve jelent meg. Ezek közül az említettek mellett kiemelkedik A délibáb rabjai című regényciklus, amely az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idejében játszódik.

A Parlamentben

1935-ben Csornán országgyűlési képviselővé választották. Politikai pályafutása során sosem képviselt szélsőséges irányzatokat, a zsidótörvényeket sem szavazta meg, viszont következetesen küzdött a magyar parasztokért. 1939-ben ismét megválasztották, ám ekkor már nem a politikáé volt életében a főszerep.

A becsület mundérjában

1938-tól a Vezérkari Főnökség 6., propagandáért felelős osztályán teljesített szolgálatot, majd részt vett a felvidéki bevonulásban, amiért egy év múlva címzetes századossá léptették elő. 1940-ben részt vett az észak-erdélyi bevonulásban, és tartalékos századosi rendfokozatot kapott.

Az 1941-es, Szovjetunió elleni magyar hadba lépést követően rövid időre haditudósítóként vonult a frontra. Nyílt németellenessége miatt többször feljelentették a nyilasokhoz húzó tiszttársai. 1943-ban a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki, Kállay Miklós miniszterelnöktől pedig megbízást kapott arra, hogy titkos rádióállomást üzemeltessen, amelynek feladata a németellenes fegyveres ellenállás előkészítése volt.

Diktatúrák malomkövei közt

Nem csoda, hogy Magyarország 1944-es német megszállása után a Gestapo az elsők között hurcolta el a mauthauseni koncentrációs táborba, az Ybl Miklós tér 2. szám alatti lakásából. 1945-ben tért haza Budapestre, ekkor tudta meg, hogy lányát a Gulagra, fi át pedig szovjet hadifogságba vitték. Kényszernyugdíjazták, eltiltották a nyilvános szerepléstől és a publikálástól, műveit betiltották. Ekkoriban írta meg a 1848-as regények befejező részét, A Tűzoszlopot, és második világháborús könyvét, a Vihar a levelet…, amelyek csak a rendszerváltás után jelenhettek meg.

1950-ben már az Államvédelmi Hatóság vette őrizetbe államellenes szervezkedés gyanújával. 1951-ben vádemelés nélkül Kistarcsára internálták. A fogság alatt egyre súlyosbodó szívbaj jelentkezett nála, 1953. február 12-én pedig szívroham következtében hunyt el a Mosonyi utcai ÁVH Kórházban, Budapesten. Emlékét 1995 óta márványtábla őrzi, amely 2014 óta a Várkapitányság épületének kapualjában látható.