2025. 02. 18.
időjárás

Lidércnyomás, amire az újságban bukkanok: „vásárcsarnok épül a Budai Várban”. A mérnöki jelentés szerint a legalkalmasabb helyszín a Tárnok utca, Úri utca, Anna utca és Balta köz által határolt telektömb. A lebontott házak helyén 80 áruhely számára elegendő csarnok építhető. A tervvázlat szerint a főbejárat a Tárnok utca felől nyílna, a Balta közt, melyen amúgy is csak gyalogos forgalom zajlik, hat méterre kiszélesítenék.

A cikk, amit a Fővárosi Közlönyben olvasok, százharminc éves: az eszement tervet 1894-ben nyújtották be a hivatalnak. Szerencsére az elképzelés nem valósult meg.

A sikátort 1433-ban vicus strictusként, szűk utcaként említik. 1695-ben, majd’ tíz évvel a török kiűzése után Rövid utca a neve (Kurze Gasse). 1842-ben Borz utca, bizonyára a Három Borzhoz (Zu den Drei Dachsen) címzett vendéglő után. Az 1860-as évektől Hackel Gasse, a Hackel-család nevezetes vendéglője nyomán, végül 1870 körül a német „Hakli”-ból magyar Balta lett, és az elnevezést 1879-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa is szentesítette.

Lenyűgöz ez a falatka középkor. A két-két házból álló sikátor az 1300-as években még fedetlen volt, aztán az 1400-as évek elején Ozorai Pipo (Filippo Scolari) lett az utcácskát északról határoló épület (ma Úri utca 19.) tulajdonosa. A firenzei születésű hadvezér, diplomata és pénzügyi szakember Luxemburgi Zsigmond egyik kipróbált híve volt, igazi zászlósúr. Ő az, aki sarokházának átépítésekor úgy bővíttette dél felé az emeletet, hogy a sikátor felett dongaboltozatot építtetett.

Az utcácska legendái közt akad olyan, ami szerint neve a hajdani, közeli vesztőhelyre utalna, ahol például Hunyadi László lefejezése is megesett. Ez bizonyosan nem igaz, hiszen tudjuk, hogy Mátyás bátyját 1457. március 16-án éjjel a Szent György téren, vagy a Friss-palota előtt (esetleg az area magnának vagy hyppodromnak is mondott lovagi tornák színterén) végezték ki. Egy másik legendaváltozat szerint az álnok király, V. László 1457 márciusára pompás lovagi tornát hirdetett, és a Budára érkező Hunyadi testvéreket ebben a sikátorban támadták meg a királypárti Cilleiek és Újlakiak bérgyilkosai (vazallusai, zsoldosai, pribékjei), ahol hosszú pallosokkal nem, csak tőrrel, buzogánnyal és harci bárddal harcolhattak a küzdő felek. A valóság prózaibb: az elnevezés a már említett Hackel családra és korcsmára utal.

Akad azért színes história más is. „Aki átsétál a sikátor boltíve alatt, ha férfi, nővé, ha nő, férfivá válik” – olvasom egy megsárgult újság ősrégi interjújában. A beszélgetés a két világháború közt a Hakli söntésében zajlott, és az a gyanúm, hogy a butuska legendát az újságíró fundálta ki, vagy tréfás kedvű interjúalanya járatta vele a bolondját. Az viszont igaz, hogy a Tárnok utca Balta köz előtt kiszélesedő részén a török időkben kicsi piac, tarka csarsu működött. A középkori Buda sikátoraira oly jellemző emeleti utcahidakból csak itt maradt meg mutatóba egyetlenegy. Pedig a várnegyed festői látványához annyira hozzátartoztak, hogy Evlia Cselebi, a török utazó 1663-ban meg is említi ezeket. Az egykori csapszéknek, a Haklinak egész legendaköre van. Állítólag itt – pontosabban a vicus strictus egyik évszázadokkal korábbi korcsmájában – dorbézolt Mátyás király duhaj kedvű udvari bolondja. Egy forrásban azt olvasom, hogy itt még a török Budán is italmérés működött. Erre nem vennék mérget, az viszont tény, hogy az 1860-as évektől a „Hakli” a Vár egyik híres vendéglője és borkimérése volt, „méltóságos asztala” körül magas hivatalnokok, ügyvédek, tanárok, katonatisztek, söntésében iparosok, boltosok, inasok asztaltársaságaival. Egyik ínyenceknek való fogása volt a pájsli (savanyú tüdő, gyakran zsemlyegombóccal), aminél jobbat – írja Krúdy – a nyíregyházi fogadósnénál sem evett. A Balta még a második világháború kitörése körüli időkben is működött: Márai szerint egy szál magányos, bús cigány citerázott esténként a vendégeknek.

(A cikk megjelent a Várnegyed 2024/10. számában)

bannerhely

Kapcsolódó cikkek

© minden jog fenntartva - várnegyed magazin 2025