Pártpotentátoknak fillérekért elkótyavetyélt, önkormányzati tulajdonú ingatlanok, szociális lakbér a nem rászorulóknak, „örökbérlet”, önkormányzatot „megkárosító” bérlők. Ezek, illetve ehhez hasonló fogalmak repkedtek az elmúlt négy-öt évben a helyi közéletben és a médiában, amikor az I. kerületi lakáshelyzet került szóba. V. Naszályi Márta polgármester választási kampányának is az egyik sarkalatos elemét képezte a Budai Várnegyed ingatlanviszonyainak rendezése, ám 2019 óta nemhogy megoldás nem született a problémára, de az érintett lakók szerint csak tovább mélyült a krízis. Most induló cikksorozatunkban arra keressük a választ, hogyan alakult ki a jelenleg fennálló helyzet, és mi várható a jövőben ezen a téren.

Viharfelhők a műemléki lakások felett

A lapunkat megkereső érintettek mindenekelőtt arra panaszkodtak, hogy V. Naszályi Márta „hangulatkeltő és gusztustalan” kampány keretében tette témává a műemléki lakások ügyét a kerületben. A polgármester egy 2019 szeptemberében megjelent HVG-cikkben – amely azt állította, hogy a kormány egy jogszabály-módosítással államosítaná a műemléki épületekben lévő bérlakásokat, hogy azok helyett kormányzati, vagy kereskedelmi-turisztikai funkciókat adjon az ingatlanoknak – többek között ezt nyilatkozta:

„Ez a műemlékmentés Fidesz-módra: beleköltözik a kormány vagy valamelyik kormányzati kegyenc. (…) [A bérlők – a szerk.] egyszerűen az utcára kerülhetnek, mert a zömében lelakott lakások jelenlegi állapotának 70 százalékának értékéért nem fognak tudni lakást venni a kerületben.”

A lakók szerint V. Naszályi Márta aktivistái kerület-szerte terjesztették a végül kacsának bizonyult HVG-információt, felkorbácsolva ezzel az indulatokat az ilyen típusú ingatlanok bérlőinek a körében. A szintén 2019-ben kirobbant Bayer-ügy mellett – amit az érintett lakók politikai terméknek tekintenek, mely ügy kapcsán még a kerület első embere is elismerte, hogy nem érte kár az önkormányzatot – ez csak olaj volt a tűzre, a polgármester pedig a helyzetet övező felfokozott érzelmeket kihasználva gyűjtött szavazatokat.

„Innentől lett az V. Naszályi Márta narratívája, hogy a vári műemlék bérlakásokban kizárólag a Fideszhez köthető, a rendszer kegyeit élvező emberek élnek, akik fillérekért jutottak és jutnak ingatlanokhoz, megkárosítják az önkormányzatot, és hogy Nagy Gábor Tamás, akkori polgármester pedig a kijáróemberük”

– vázolta a helyzetet a lakók egyik képviselője, aki szerint ezzel párhuzamosan a polgármester azt ígérte, elintézi, hogy a bérlők végre megvásárolhassák az általuk évtizedek óta lakott, ám önkormányzati tulajdonban lévő lakásokat. Ez a lépés szerintük nagyságrendileg ezer I. kerületi családot érintene, akiknek egy jó része bízott abban, hogy végre saját tulajdonába veheti azt az ingatlant, amelyben adott esetben évtizedek óta él, és amelyet a műemlékvédelmi előírásoknak megfelelően kell karban tartania, ám amelynek a bérleti jogát nem válthatja pénzre.

A közelmúlt árnyai

A lakóközösség képviselői szerint a kerület vezetője utólag kitáncolt az ígéretei mögül, és a megválasztását követően már szövegértelmezési kérdést csinált az ügyből, miszerint ő nem azt ígérte, hogy bárki is megveheti a bérelt lakását, hanem azt, hogy „rendezi az ingatlanviszonyokat”. Ezen a pálforduláson sokan meglepődtek, illetve sokan csalódtak emiatt a kerület vezetésében.

Szerintük ahhoz, hogy V. Naszályi Márta üzenetei jó fogadtatásra találjanak, az előző kerületvezetés következetlen és helyenként nehezen átlátható ingatlanpolitikájára is szükség volt.

„A legnagyobb baj az volt, hogy az úgynevezett kompenzációs bérleti díjat egy kategóriába vonták össze a szociális bérleti díjjal”

– árulta el egy másik, szintén neve elhallgatását kérő bérlő. Szerinte azzal, hogy a nagyjából egy átlagos közös költségnek megfelelő, a bérlőket a műemlék ingatlanok meg nem szerezhető tulajdonjogáért, illetve az azokhoz kapcsolódó fenntartási költségekért kárpótoló díjazást a szociális kategóriába sorolta a helyhatóság, félreértésre és szándékos félremagyarázásra adott lehetőséget:

„Ez azt a látszatot keltette, mintha itt bármiféle szociális rászorultságról lenne szó, holott nem ez a helyzet. V. Naszályi Márta számára ez egy újabb hivatkozási alap arra, hogy az önkormányzat olyan vagyonelemének tekintse ezeket a lakásokat, amivel a városvezetés bármikor szabadon rendelkezhet, gazdálkodhat.”

Hajléktalanszállót csinálnának a Várnegyedből?

A hozzánk forduló I. kerületiek szerint ez a magatartás enged arra következtetni, hogy V. Naszályi Márta pártpolitikai és ideológiai elgondolások mentén szeretné felhasználni a „sajátjának tekintett” ingatlanállományt. Mint elmondták, a polgármester és köre egy 2020 novemberében tartott lakossági fórumon olyan ingatlankoncepciót vázolt fel, amely szerint

• a bérlők nem vásárolhatnák meg a lakásokat; ellenben
• a bérleti jogot ezentúl csak az örökölhetné meg, aki bérlőtárs és az adott címen életvitelszerűen lakik;
• drasztikusan megemelnék a bérleti díjakat; illetve
• cserére pedig csak nagyon korlátozottan, lehetőleg a meglévő műemléki lakásállományon belül lenne lehetőség, és arra is csak a városvezetés jóváhagyásával, illetve irányítása mellett (ellentétben az eddigi gyakorlattal, amely engedte, hogy a bérlők más, nem a kerületben található ingatlanra cseréljék a bérleti jogot).

Attól tartanak, hogy ezek a lépések arra szolgálnak, hogy minél több családnál szakadjon meg az eddigi örökösödési rend, a kiüresedő ingatlanok pedig szálljanak vissza az önkormányzatra. Úgy vélik, ezt követően V. Naszályi Márta ezeket az Utcáról Lakásba! Egyesülettel együttműködve, különböző pályázatok útján, hajléktalanoknak adnák ki szociális alapon.

Az érintett bérlők érdekeiért aggódó csoport meglátása szerint ez lenne a polgármester hosszú távú terve, amit mindenképp szeretnének elkerülni. Hogy a bonyolult, korszakokon átívelő problémát teljes egészében megérthessük, nem spórolhatjuk meg a Várnegyedben létrejött „örökbérleti” rendszer történelmi hátterének és pontos működésének feltárását, amelyre a következő részben teszünk kísérletet. A cikksorozatban természetesen kitérünk az önkormányzati lakásállomány műszaki felmérésének folyamatára is.

(A témát folytatjuk)