Egy vérbeli várbéli hölgy és egyedi műtárgyai
A Vilics család a hatvanas évek elején költözött a Várba, ahol a rendszerváltás előtt nyitották meg régiségkereskedésüket. Bejártuk a három térre osztott Móra Ferenc utcai galériát, melyben építészetileg a legizgalmasabb a teremnyi nagyságú pince.
Igazi minimúzeum tárul elénk a Vár egyik sikátorszerű utcájában, a Móra Ferenc utcában, a Napkereszt Galéria tereiben. Itt családi örökség a régiségek utáni vonzalom és a tárgyak gyűjtése, amit még a pécsi származású, eredetileg operaénekes Őrfy Judit hozott magával a nagypolgári múltból. Ő az egyik első régiségüzletes volt Budapesten a kommunizmus végnapjaiban, aki a Várban önállóan meg tudott nyitni.
De bizonyosan ő volt a legelső, aki régiségekhez értőként nyitott magángalériát.

Vilics Judit a Napkereszt galéria pincehelyiségében Fotó: Tóth Tibor
Minket lánya, Vilics Judit fogadott az üzletben, – ő viszi a galériát – aki művészettörténészként a műtárgyak elkötelezettje lett. Egyszerre szenvedélye a klasszikusok és újabban a kortársak gyűjtése, kiállítása és értékesítése, de ugyanannyira feladatának érzi a műtárgy
tulajdonosok védelmét és képviseletét is. A földszinti üzlet első traktusában csupa muzeális érték fogad, Judit beavat néhányuk eredetébe. Majzik Róbert, Japánban élő kortárs üvegművész alkotását emeli fel, ez egy Moser üveg-alapanyagra kézi mélygravírozással készült mű, amely a glóbuszt vállán viselő Atlaszt ábrázolja.
A természetes fényű belső zárt udvarban a Várban élő Mátyássy László szobrait látjuk. Innen nyílik a lejárat a pince felé, ami történelmileg valóban a legizgalmasabb része a háznak. A történelmi hangulatot csak erősíti, hogy az itt megtalált ágyúgolyókat is kiállították, mégpedig a téglafalban kialakított üregekben. A pincében huszadik századi muranói üvegszelence lámpán akad meg a szemünk, amely sárgás színeivel beleolvad a térbe. Tetején, akár a termékenység szimbólumai, színezett öntöttüveg szőlőfürtök lógnak, és virágok díszítik a díszkosarat mintázó lámpatestet.
A galéria gyűjtőköre egészen 2010-ig az 1800-as évek végétől a huszadik század elejéig készült antik műtárgyak voltak. A 2010-es év fordulatot hozott, ez volt a pécsi Európa Kulturális Fővárosa rendezvény éve, és lévén a család eredendően pécsi származású, Páva Zsolt akkori polgármesterrel együttműködve, Juditék helyi kortársakkal kezdtek foglalkozni.
A glóbuszt vállán viselő Atlaszt ábrázoló Moser-üveg Fotó: Tóth Tibor
„Azóta több kortárs tárlatot rendeztünk, ezeknek az időszakos kiállításoknak a helye a történelmi pincehelyiség a Napkereszt Galériában. Idővel megfogant bennem a műtárgybírálat igénye is. Az volt az egyik álmom, hogy létrejöjjön egy olyan bírálati csoport, amely kereskedelmi érdekektől függetlenül megmondja a tulajdonosoknak az adott műtárgy valódi értékét. Mondhatnám, hogy ez egyfajta magja lett a vállalkozásnak, mert nemzetközi hírű szakértőket is bevonunk a munkába.
Szóban, díjazás nélkül is tudunk segíteni, akkor kerül pénzbe, ha igazságügyi szakértői véleményt is kér a megbízó. Egyfajta mankók szeretnénk lenni, hogy a tulajdonosok, örökösök képben legyenek azzal kapcsolatban, ami a kezükben van” – beszélt a célokról Vilics Judit. Ő maga, aki már a Várnegyedben nőtt fel, jól ismeri a régi családokat a környéken, és mint mondja, nagyon jó közösségi élet volt itt egykor, amit mostanában lát újra formálódni. Szándéka, hogy a Várban is elérje azokat a családokat, akiknek szükségük lehet az eredetvizsgálatra és a szakértelemre.
A várbéli galériába nemcsak az ismerős gyűjtők jönnek, hanem a turisták is megcsodálják a helyet, de mint Judit meséli, a turista inkább szemlélődik, a helyiségekre csodálkozik rá, nem annyira vásárol. Sajnos azonban a háború okozta gazdasági válság miatt általánosan visszaesett az érdeklődés a műtárgyak iránt. A mai harmincas-negyvenes műgyűjtők pedig inkább a kortársakat gyűjtik. „Megváltozott az otthon, a dizájn, a berendezés és az építészeti formanyelv. Felnőtt a harmincas negyvenes korosztály, ezért ők a huszadik-huszonegyedik századhoz és a jelenkori alkotókhoz fordulnak” – mondta a galériatulajdonos.
A lélek halhatatlansága és a világmindenség körforgásának szimbóluma ihlette Napkereszt Galéria továbbra is nyitott a kortárs tárlatokra, amennyiben azok jól ágyazhatók a sajátos, történelmi miliőbe.