Az elszürkült, töredezett betonrengeteg tövében valószerűtlenül rikító fényfoltokban, akár egy álomkép tűnik fel az élet Gaál Kata képzőművész legújabb képein. A felhők felett mindig kék az ég című tárlat ezeket a felvillanó pontokat keresi, vagy éppen azon mereng, elérhetőek-e még ezek a lüktető nagyvárosban élő ember számára. A Várfok Galériában rendezett nagyszabású tárlaton Cakó Kinga, a CAKO divatmárka tulajdonosa és Gaál Kata október 26-án közösen tartanak vezetést.

A mindent felülíró mesterséges környezet szinte feje tetejére állítja a természetes létállapotot, de a kép peremén az ember még próbálja megragadni a tünékeny vegetációt. A társadalom változásaira érzékeny festőművész magát helyezte a betondzsungelbe, így a saját lényén viszi át mindazokat a hatásokat, amelyek az elmúlt években megfogalmazódnak munkáiban.

A városi környezetben elveszett ember ezeken az alkotásokon másik dimenzióban jár, nincs kapcsolata az őt körülvevő épülő, vagy éppen pusztuló kőtömeggel, annak inkább ellenpontjaként létezik. Valami távoli merengésben él, ahol még fellelhetők az élet kis töredékei. A kevert technikával, hatalmas fatáblákon megjelenített, több dimenziós képek előtereinek némelyikében fóliából előállított színes, mégis áttetsző virágok nyiladoznak. Ez a tovatűnő, alig megragadható valóság érdekli az alkotót, aki arra keresi a választ képein, hogy a civilizáció alá gyűrt embernek megvannak-e még a találkozási pontjai a lényegivel. A művész jelenléte inkább fürkésző és óvatos a monumentális fatáblákon, habár az alak méreteiben hangsúlyos, nincs közössége az őt körülvevő díszletvárossal. Egy helyen mégis kísérletet tesz annak megmászására, önmagát monumentálisra felnagyítva igyekszik legyőzni a felhőkarcolószerű monstrumot. Gaál Kata városa szürreális: innen-onnan beemelt utcarészletek váltakoznak a háttérben, a felismerhető, épülő Szervita tér, vagy egy barcelonai szűk utca, ahol a túlburjánzó futónövény át akarja törni az alapjául szolgáló kőfalat. De a pesti gyártenger mögött előbukkannak az égig érő pálmafák, mintha arrafelé lenne a menekülőút. Az anyaság megélése és a jelenlét kérdése régóta foglalkoztatja az alkotót, a Várfok Galéria másik termében azok a jeleneteket látjuk, amelyeket mai családok életéből elkapott az utcán, tereken. Ezeken a képeken felteszi a kérdést, milyen emberi kapcsolódásai lesznek a mai kisgyermeknek, akinek egyévesen a kezébe adják a tabletet, miközben az anyuka mobillal, trendi cuccokban próbál egy másik szerepnek is megfelelni.

Gaál Kata munkáinak lényeges része az öltözet kiemelése, szereti ezeket a maguk textúrájában felvinni a képre: szőrmék, selymek és különféle textiliák emelkednek ki a fatábláiról, azok az anyagok, amelyek szerinte a városi embert meghatározzák. A művész önálló kollázstechnikát dolgozott ki, már a kép alapját jelentő fatáblát is saját maga öregíti, hogy elérje azt a hatást, amely történetet adott a valamikori elnyűtt fatábláknak. Ezekre szúrja a különféle anyagokat, leginkább textileket,amelyeket újabban a Cako Dizájn stúdió megmaradt példányaiból kapott. Az együttműködésnek köszönhetően október 26- án szombaton 15 órától a Várfok Galériában közös tárlatvezetést tart a művész és Cakó Kinga divattervező. A Felhők felett mindig kék az ég címet az alkotó azért választotta, mert a rá nyomasztóan ható jelenségek mögött, minden képében a kapaszkodót, az emberközelit keresi, miközben a város már csak romokban létezik.

A kiállítás október végéig látogatható.

(A cikk megjelent a Várnegyed Magazin 2024/18. számában.)