2025. 02. 15.
időjárás

„Tizenöt éve csak akkor mulasztom el mindennapos sétámat a Várban, ha beteg vagyok, vagy elutazom Budapestről. – Márai Sándor írja ezeket a sorokat 1941-ben, a Pesti Hírlap képes mellékletében.

– A Vár olyan számomra, mintha elutaznék az időben egy szebb és igazibb világba. A Verbőczy utca, a Fortuna utca, az Országház utca és az Úri utca palotái olyan szépségeket rejtegetnek, melyekről nem is álmodik az avatatlan sétáló, mikor elhalad a szerény homlokzatú, egyemeletes házak előtt.”

Nekem ő is egyike azoknak a ködlovagoknak, akik voltak, és ma már nincsenek. Az író ballag a Fortuna utcán. Tegyük fel, hogy ősz van. Hosszú kabátot visel, zsebében szemüveg, cigarettatárca, töltőtoll, jegyzetfüzet, zsebkendő monogrammal. Tegyük fel, hogy éppen a 21. számú ház előtt jár. Megáll, felnéz, megbámulja a kapu fölött a kőbe faragott bajszos, turbános fejet, ami miatt „törökfejes ház”-ként emlegetik az épületet. Ha az 1930-as években járunk, meglehet, otthon tartózkodnak a palota tulajdonosai, Hatvany Péter báró, a dúsgazdag gyáros, és a felesége, Ábel-Gyagyovszky Valéria. Az Újság egyik 1938. áprilisi számában olvasom, hogy mindketten szenvedélyesen szerették a Fortuna utcai palotát, „különösképpen annak bungalow-szerűen berendezett vadászszobáját, melynek minden darabját a legsötétebb Afrikából hozták, ahol exotikus vadászterületeken jártak, és ami fenevad csak létezik, azoknak a bőrével kárpitoztatták ki a szobát”. A törökfejes palotácska nem létezik ma már: a második világháborúban olyan súlyosan megsérült az épület, hogy lebontották, helyén modern ház áll.

A Pesti Hírlap egyik 1938. szeptemberi számának tárcaírója már-már Krúdyt idézi. „A kies Vár egyik széles, öreg házakkal ékes utcácskájában, a Fortuna-utcában került most a zöldre festett, boltíves kapuk elé az oleander, virágos emlékeztetője a Vár csöndes múltjának, amikor még a Bécsikapu boltívei alatt vonultak Palatinus Jóska svalizsérjai, és egy kis háromablakos ház emeletén Volkmann Róbert úr írta a szép melódiákat.”

Ballagjunk tovább az utcán, melyet egykor Szent Pál utcának, Középső utcának, Bécsi utcának, Mészáros utcának vagy Janicsár aga útjának is hívtak. Mai nevét az egykori Fortuna fogadóról, vendéglőről és kávéházról kapta – mely az 1820-as években a „fashionable világ gyűlhelye” volt. 1872-ben a Budai Királyi Törvényszék Bűnfelderítő Osztálya költözött be a Fortuna utca 4. szám alatti épületbe. Meglepő, de még Tiszaeszlárnak is van némi köze a Fortuna utcához. Ideig-óráig a nyomozók azt is hihették, hogy holtában a kis Solymosi Eszter eljutott nyírségi falujából a fővárosba, a budai Várba. A Képes Néplap 1882 nyarán arról tudósít, hogy a Tiszadadán tutajosok által talált fiatal női holttestet „egy közönséges faládába csomagolva a nyíregyházai törvényszék felküldte Budapestre, a fenyítő törvényszékhez.” A szállító levél így szólt: „Tartalma: bűnjel érték nélkül, súlya: 34 kilogramm”. (Soha nem derült ki bizonyosan, hogy a Tiszából kiemelt holttest valóban az eltűnt kislányé volt-e.)

Máraival kezdtük, búcsúzzunk is vele, a Vár szerelmesével: „Egy séta a Várban, nyári vagy téli este, tavaszi vagy őszi délutánon, az élet egyik titkos és nemes ajándékát jelenti. Mintha visszautazna a sétáló száz évet a magyar időben. Ablakok előtt megy el, a félhomályos szobákban régi bútorok között zongorázik valaki, egy ember olvas, egy asszony fényképeket nézeget. Az idő, mely oly halálos és eszeveszett sebességgel rohan most velünk ismeretlen végzetek felé, egy pillanatra megállott a Várban. Valami megérint a szürkületben, mintha egy kéz nyúlna felénk az időből. A Nőegylet-utca felől könnyű lépések kopogása hallatszik. A sétáló figyel, körülnéz. Igen, ez volt az ifjúság. A Bástya-sétányon sötétedik már, csak az elaggott kutyákat vonszolják sétára az inasok. Induljunk haza, le a Zerge-lépcsőn. Mindig úgy megyek el innen, mint aki elhagyja a kevés helyek egyikét, ahol otthon van még a világban.”

(A cikk megjelent a Várnegyed 2024/9. számában)

bannerhely

Kapcsolódó cikkek

© minden jog fenntartva - várnegyed magazin 2025