„Bethlen Margit grófnő kedves sétálóhelye a Halászbástya, ahonnan a téli színt öltött Budapest pompás látványt nyújt. A tavasz hónapjában megújult télnek, a kései fagyos poézisnek szomorú eseménye van. Szombaton délután Bethlen István gróf miniszterelnök felesége a Halászbástya egyik sétaútján a havas eső után leszálló alkonyatban a tükörsimára fagyott úton megcsúszott, és olyan szerencsétlenül zuhant el, hogy a bal lábát eltörte.”

Az Budapesti Hírlap 1931. március 10-i számának újságírója nem hagyja bizonytalanságban olvasóját, rövid tudósítását így zárja: „Margit grófnő állapota nem ad okot aggodalomra, a Fasor-szanatóriumban ápolják.”

A Halászbástya számos kísérteties, gyászos vagy éppen bohózatba illő esetnek volt pompás díszlete. Még dörögtek a fegyverek az első világháború frontjain, amikor 1917 nyarán egy rokkant katona zsaroló levelet írt lovag Freystädtler Jenőnek. Nem volt mohó, mindössze hatezer koronára tartott igényt: hogy gyógykezeltethesse magát. Az összeget a Halászbástyán kérte elhelyezni számára. Mindenre el vagyok szánva – írta –, nem riadok vissza semmitől, kész vagyok gyilkolni is. Aláírás: „egy nyomorult gazember”. Freystädtler, ez a szikár, Tegetthoff -szakállas, bal szemén monoklit, Krúdy Gyula szerint keskeny, ragasztott bajuszt viselő lovag, aki bankár volt, nemes és pasa, de elsősorban mégis milliárdokat öröklő és herdáló magyar zsidó, ráadásul szerette a lóversenyt, az éjszakai életet és a szép nőket, a vakmerő lovag nem fizetett. Értesítette a rendőrséget. Így aztán a szobaleánynak öltözött feleségével a Halászbástya egyik kőpadján enyelgést mímelő detektív, Donáti-lépcsőnél lesben álló társai segítségével, lefülelte a Halászbástya lépcsőin fejvesztve menekülő rokkantat.

Egy másik esettel 1924/25-ben kimerítően foglalkoztak a fővárosi lapok. Forró István, aki – milyen érdekes párosítás – valaha mészáros és nyomdász is volt, és akkoriban a Tárnok utca 26. házmestereként tengette életét, megölte a feleségét. Agyoncsapta. Aztán elásta. A Halászbástya alatt. Hunyadi János szobra mögött. Tagbaszakadt, hatalmas erejű ember, így festették le az újdondászok. Gonosz arcú, aki fél szemevilágát a harctéren vesztette el. Végül is számunkra csak ennyi érdekes. A vádlott szenvtelenül mesél, és előttünk megelevenedik az éjszakai, esőáztatta Vár. A Tárnok utca nedves macskakövén gázlámpa fénye csúszkál, a Halászbástya kövei fehéren derengenek az éj sötétjében, a gyilkos pedig, vállán a zsákba dugott holttesttel, a bástya lépcsőin lopakodik a törökverő hős szobra felé…

A budapesti újságok a harmincas években rendszeresen tudósítanak szomorú esetekről. A 8 Órai Újság 1932 karácsonyán „Diákbaleset a Halászbástyán” címmel arról tudósít, hogy „Virgo Géza tizenegy éves tanuló a Halászbástya lépcsőjének karfáján csúszkált, és a magasból a földre zuhant”. Ugyanez az újság 1941 áprilisában a következő címmel igyekszik felkelteni olvasói figyelmét: „Három csepp vér a női holttesten”. A cikk maga így szól: „Ma hajnalban rejtélyes körülmények között találtak rá egy idős asszony holttestére a Halászbástya 4. számú házának telkén épült teniszpálya sarkában. A teniszpálya fölött körülbelül harminc méter magasságban húzódik a Halászbástya. Virág Sándor házfelügyelő kora reggel talált rá a feketeruhás nő holttestére. A nyomozók az asszonyon külső sérülés nyomát nem lelték, csupán három vércseppet fedeztek fel a holttesten. Valószínű, hogy az asszony vagy leesett, vagy ledobták a falról. A rendőrség folytatja a nyomozást.” A Budapesti Czím- és Lakjegyzék szerint 1890 körül Reviczky Péter minisztériumi hivatalnok a Halászbástya 185. szám alatt lakik, özvegy Markovits Ferenczné a Halászbástya 31-ben, Kapalyay Sándor rendőr pedig a Halászbástya 3-ban. Hogy lehet ez? Egy bástyán, vagy bástyában, lakni? A válasz egyszerű. Akkortájt, amikor még nem létezett a mai árkádos, tirnyes-tornyos építmény, amit Halászbástyának hívunk, akkor nem csak az ütött-kopott régi bástya, hanem a kicsiny Perényi utcától az éppoly kicsiny Ibolya utcáig húzódó szakasz (a mai Hilton szálló helyén álló épületek Duna felé néző homlokzata és a várfal mellvédje közti terület) is a Halászbástya nevet viselte.

(A cikk megjelent a Várnegyed 2024/15. számában, szerző Száraz Miklós György)